Az is baj, ha tovább élünk?
A korai elhalálozás gazdaságos a társadalombiztosítás, és nem utolsó sorban a magánnyugdíjpénztárak számára is. Kutatások azt vizsgálták, mekkora költséget jelent a társadalomnak, ha az emberek tovább élnek.
A dohányzás megrövidíti az életet és növeli az egészségügyi ellátás költségeit. Ám a nem dohányosok is pénzbe kerülnek a társadalom számára, ők ugyanis tovább élnek. Ezek a megállapatások szerves részei a dohányzással kapcsolatos vitáknak, amelyeket számos közgazdász és tisztviselő egyenesen visszataszítónak tart - olvasható az msnbc.com honlapon.
A képviselők a dohányzással kapcsolatban hatalmas közegészségügyi kiadásokat emlegettek, amikor szavazatukkal törvényes felhatalmazást adtak a dohánytermékek szabályozására az amerikai élelmiszer- és gyógyszerengedélyezési hatóságnak (Food and Drug Administration, FDA). Ám egyik sem tett említést a tovább élő nem dohányzókkal kapcsolatos egyéb költségekről.
Füstölés. Vitatott hatások © sxc.hu |
A CDC szerint a dohányosok mintegy tíz évvel korábban halnak meg, mint a nemdohányzók, és ez a korai halál pénzt spórol a betegbiztosítás, a nyugdíjrendszer, a magánnyugdíjpénztárak és további intézmények számára.
A Vanderbilt Egyetem közgazdásza, Kip Viscusi tanulmányozta a dohányzással kapcsolatos kiadások nettó költségét, valamint a megtakarításokat, és azt találta, hogy minden doboz elszívott cigarettán az ország 32 centet (1 dollár 222 forint) nyer. „Visszatetszőnek tűnhet a költségmegtakarításokat, illetve a költségek növekedését figyelni, hiszen nem jó dolog, hogy a dohányzás embereket öl” – fogalmazott a közgazdász.
Az orvosi szaklapban, a Public Library of Science Medicine-ben megjelent holland tanulmány szerint a dohányosok egészségügyi költsége körülbelül 326 ezer dollár 20 éves koruktól fogva, ezzel szemben a nem elhízott és egészséges embereké nagyjából 417 ezer dollár. Az ok: a vékony és egészséges emberek tovább élnek.
Willard Manning, a Chicago Egyetemhez tartozó Harris School of Public Policy Studies egészség-gazdaságtani és egészségpolitikai professzora volt a vezető szerzője annak a dolgozatnak, amelyet két évtizeddel ezelőtt publikáltak az Amerikai Orvosi Szövetség (AMA, American Medical Association) folyóiratában. Eszerint, számításba véve a hatályban lévő dohánytermékek adóit, a dohányosok nem jelentenek pénzügyi terhet a társadalomnak.
„Mi magunk is meglepődtünk az eredmények láttán, mert szinte biztosak voltunk abban, hogy a dohányosok kereszttámogatásban (mely nem támogatja az ésszerű újraelosztást) részesülnek” – mondta Manning, aki szerint a kutatási eredményeik ma is megállnák a helyüket. Az ilyen következtetések azóta vitatottak, mióta a korai elhalálozáshoz gazdasági előnyöket társítanak.
A szövetségi közegészségügyi szolgálat, a dohányzás egészségügyi következményeiről publikált 2004-es jelentésében az amerikai közegészségügyi rendszer céljaként az „akadályozottságmentes élet meghosszabbítását” határozta meg. „Ennélfogva a dohányzás csökkentése mellett elért magas kor bármilyen negatív gazdasági hatását nem kéne kihangsúlyozni a közegészségügyi döntésekben.”
Terry Pechacek, a CDC egészségpromócióval és lakossági felvilágosítással foglalkozó tudományos igazgatója szerint a dohányzás gazdasági előnyeit számszerűsítő adat nem foglalhat magában minden olyan előnyt, amely a hosszabb élettel hozható kapcsolatba, például a nagyszülők családban betöltött szerepével. A meghatározhatatlan jelleg miatt a CDC nem fog árcédulát tűzni a dohányzásból eredő megtakarításokra.
„Az ebből adódó logikai gondolatmenet azt diktálná, hogy amint valaki beismeri, hogy 65 éves vagy annál öregebb, és a megbetegedés valamilyen jelét is mutatja, el kell utasítani a kezelését” – tette hozzá a tudományos igazgató.