Mint azt már a Travelline olvasói megszokhatták, nem az útikönyvek alapján...
Mint azt már a Travelline olvasói megszokhatták, nem az útikönyvek alapján próbálunk segíteni a pihenésben, rendszerint személyes tapasztalatok alapján állítjuk össze tanácsainkat utazás előttre. Nincs ez most sem másképp, szerzőnk egy kellemes hetet töltött el tavaly nyáron Dominikán, pár érdekes történettel és néhány fontos tippel igyekezett segítségünkre lenni. Lássuk, mit tartogat számunkra a világ egyik legszebb országa, hogyan boldoguljunk, ha ide utazunk kipihenni magunkat.
A szállás
Dominika alapvetően a turizmusra rendezkedett be. A tengerpartra általában nagy 4-5 csillagos szállodakomplexumokat húznak fel, melyek több száz ember ellátására alkalmasak. Kis családias szállodákról, panziókról ne is nagyon álmodjunk. Ám a „futószalag” jellegnek is megvannak a pozitívumai: minden olajozottan működik, a szálloda személyzete hatalmas mosollyal és hangos „Hola”-val intézi minden ügyes-bajos dolgunkat.
A parti szállodákban szinte mindenhol all-inclusive ellátást kapunk, hiszen az üdülő övezetben nem találhatóak települések, kisboltok, éttermek, a hotel területén belül azonban minden jóval ellátnak minket: souvenir bolt, internet kávézó, apró élelmiszer bolt, különféle stílusú éttermek, casino, disco, night club biztosítja a teljes kényelmet és szórakoztatást éjjel-nappal.
Az egyetlen dolog, ami meglehetősen váratlanul, sőt sokkhatásként ért bennünket, az a csótányok szinte állandó jelenléte volt. Kint a parkban, a város utcáin még el lehet viselni őket, de amikor az éjjeli szekrényből mászott elő egy termetes darab, akkor már egy kicsit nagyobb hisztit csaptunk.
Reklamációnkra a hotel személyzete ekkor is meglepően gyorsan és hatásosan reagált: másnap mialatt mi kirándultunk, ők rovartalanítottak és hamar elő is került éjszakai visítozásaink okozója, akit addigra – Dominika diktátora után – Trujillonak kereszteltünk. A Diktátor halála után már nem kerültünk közelebbi kapcsolatba egyetlen csótánnyal sem, de az éjjeliszekrényt vigyázva nyitottuk ki ezután is.
Az ízek orgiája
Én személy szerint rendkívül meg voltam elégedve az all-inclusive által kínált választékkal. Reggel bőséges kontinentális reggelit kaptunk, helyi specialitásokkal kibővítve. Napközben pizzát, grillezett hamburgert, sült krumplit és gyümölcsöket kínáltak, ebédre ugyancsak svédasztalos megoldás, vacsorára pedig rengeteg féle hús, hal és tengeri herkentyű közül válogathattunk.
A friss gyümölcsöket – ananász, mangó, papaya - szemünk előtt mosták meg és darabolták fel. Kis ráfizetéssel tengerparti homárvacsorára is benevezhetünk, amit kár lett volna kihagyni, Magyarországon ennyi pénzből ugyanis maximum egy zacskó fagyasztott koktélrákra futotta volna. Sokat lehet hallani az ételek kétes minőségéről, a gyomorrontás veszélyeiről, de nálunk szerencsére nem fordult elő semmilyen kellemetlenség.
A karibi térségben a legkedveltebb és legelterjedtebb szeszes ital a rum. Számtalan féleképpen lehet fogyasztani (tisztán, koktélként, kólával, jéggel, stb.), de óvatosan kell bánni vele, mert a nagy melegben könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy a délutáni könnyed koktélozás kemény berúgással végződik. Velünk ez persze nem történt meg, csak mesélték...
Hogyan vásároljunk?
Egyetlen alapszabály érvényes itt is: alkudni kötelező! A tengerparti apró „shoppingcenterekben” (pálmalevelekből összetákolt, épp hogy össze nem dőlő házikók ezek) többnyire helyi készítésű ékszereket, képeket, szobrokat, mütyüröket vásárolhatunk. Egy boltra körülbelül 6-8 "eladó" jut, akik leginkább szociális életet élni jönnek a partra.
A helyi pénznemen kívül (dominikai peso) szinte mindenhol fizethetünk dollárral és euróval is, de „cserekereskedelem” is létezik.
Egy doboz márkásabb cigaretta láttán már nem is kell a helyieknek a dollár, úgyhogy mi egy doboz cigiért vettünk nyakláncot, 2 korsó sörért kulcstartót.
Helyi apróságokon – és állítólag műszaki cikkeken - kívül nem is nagyon érdemes mást vásárolni: a ruhák gyenge minőségűek, ízlésvilágukban se nagyon illenek be az európai öltözködésbe.
Ajánlom azonban mindenki figyelmébe a "larimar"-ból készült ékszereket. Ez egy olyan halványkék kőzet, amely kizárólag Dominikai szigetén található meg a világon. Ha ilyen ékszert akarunk venni, akkor jobb ellátogatni egy-egy ékszerboltba, mert a parton árult darabok gyakran hamisítványok.
Amit nem szabad kihagyni
Nettó tíz napot (utazás nélkül) töltöttünk Dominikán és mivel főleg pihenni és strandolni mentünk a fakultatív programok közül csak párat választottunk ki. Érdemes bemenni Dominika fővárosába, Santo Domingoba. A különös hangulatú, gyarmati óvárosban megnézhetjük Colombus házát és az Újvilág első katolikus templomát is. Feltétlenül vigyünk magunkkal kalapot, vékony hosszú ujjú felsőt, napkrémet, elegendő folyadékot, stb., mert az a hőmérséklet, ami jól esik a strandon, kibírhatatlan lehet a hatalmas kőépületek között.
A különleges élmények rajongóinak érdemes még kipróbálni a mélytengeri horgászatot, ahol lehetőségük van arra, hogy a Magyarországon kifogható halaknál sokkal nagyobbakat és rondábbakat akasszanak horogra. A hajó személyzete ellátja a vállalkozó szelleműeket a megfelelő felszereléssel, rövid oktatást is tartanak, és természetesen folyamatosan keverik a rumos koktélokat.
A legnagyobb élmény azonban egy egész napos kirándulás a régi, közismert kókuszos-csoki reklámban látható szigetre. Ide motorcsónakokkal és katamaránokkal érkeznek a turisták, ahol paradicsomi környezetben tölthetnek el jó pár órát. A szigetre hatóságilag tilos építkezni, így a gyönyörű tengerpart és a pálmaerdők valóban háborítatlan szépségeit csodálhatjuk meg a nap folyamán. Fontos tudnunk, hogy a sziget természetvédelmi terület, így különösen ügyeljünk arra, hogy ne hagyjunk szemetet magunk után - nem kis pénzbüntetés jár érte - továbbá a part mentén található korallokat, kagylókat sem vihetjük magunkkal souvenir gyanánt. Délben grill ebéddel várnak minket és ahogy már megszokhattuk egész nap kortyolgathatjuk a rumot jéggel, kólával, tisztán...
-BK-