Manapság egyre nehezebb elkerülni, hogy a csomagunkért fizetni kelljen.
Manapság egyre nehezebb elkerülni, hogy a csomagunkért fizetni kelljen. Egy darabig még választási alap lehetett a csomagokkal kapcsolatos hozzáállás, ugyanis a fapados légitársaságok bevezették, hogy minden egyes bőröndöt kifizettetnek velünk és a járulékos díjak olyan magasra szöktek, hogy a jegyek ára utazási főszezonban semmivel sem volt olcsóbb, mint a nemzeti légitársaságok tarifái. Ma már azonban vége ennek a furcsa "egyenlőségnek". Ez nem is meglepő, ugyanis a repülőjegyekért 10 éve ugyanannyit fizetünk, és mivel a költségek minden cégénél folyamatosan emelkednek, a nemzetközi légitársaságok is úgy gondolják, nincs más választásuk, mint hogy járulékos díjakkal sújtsanak minket.
A legtöbb nemzeti légitársaságnál európai utazás esetén egy, vagy két bőröndöt és egy kézipoggyászt még díjtalanul vihetünk magunkkal, de a többiért már náluk is fizetni kell, és a súlykorlátokat is megszigorították. A Lufthansanál még mindig az összsúly számít, ami remek, ha családdal utazunk, de egyedül nagyobb gondban vagyunk. A KLM-nél a bőröndünk nem lehet 20 kilón felüli, de az internetes vásárláskor kérhetünk engedményt a súlyfeleslegért kiszabott díjból. Az Alitalia légitársaságnál ugyancsak 20 kiló a limit, és 12 eurós fix dijat (3000 forintot) kérnek a túlsúly esetén, a British Airwaysnél pedig csak 1 poggyász megengedett, és 23 kilóig szól a tolerancia, efelett kemény 25 fontos (8 000 forintos) pótdíjat fizettetnek velünk.
Ez mind rendben is lenne, hiszen a fapados társaságok már hónapok óta ezzel a gyakorlattal élnek (vissza), csakhogy amíg a fapados járatok ezeket a burkolt költségeket, a szegényes terminált, a székek és a vécék hiányát, a hajnali időpontokat, a késéseket, a sorbaállást, és a többi kényelmetlenséget az olcsóságukkal magyarázzák, a nemzeti légitársaságok nemigen tudnak mire hivatkozni. Pedig ezek a szigorítások az utasok kényelmi szintjét a fapadosokéhoz hasonlóvá rontják, és főleg a családdal együtt utazókat sújtják, álljon itt egy matek példa a való életből erre az állításunkra:
Péter a feleségével és két 7 éven aluli gyermekével utazott Londonból Budapestre. A két kisgyerekre teljes árú jegyet fizetett, így a British Airways négy bőröndöt, tehát 4x23 kilót engedélyezett a jegyek alapján. Ez persze jól hangzik, de az utazás során mindig akadnak nehézségek. A két kisgyermek kezét valakinek fognia kell a metrózás, a belvárosi utazás, és a terminálon való közlekedés közben, a szülők szabad kézében pedig csak egy bőrönd cipelhető, így a férfi két nehezebb bőröndbe csomagolta a család holmiját. Az egyik bőrönd 26, a másik 28 kiló volt, három és öt kilóval nehezebbek, mint a megengedett maximum/poggyász, de 18 kilóval könnyebb, mint amennyire jogosultak, a légitársaság mégis 2x25 font (azaz 15 000 forint) bírságot fizetett a férfival.
Amikor Budapestről visszafelé repült Londonba, Péter már nagyon vigyázott, és a megengedett négy fele pakolta a holmijukat, nehogy megint bírságot fizettessenek vele. Amikor a taxiból kiszállt Ferihegy 2-őn nem talált kézikocsit sehol, így ő és felesége négy bőrönddel, két kézipoggyásszal, két gyermek táskával, kabátokkal és persze két kisgyerekkel bukdácsolt be a check in pulthoz.
Péter így emlékszik vissza a nem túl kellemes reptéri élményre: "A feleségem fogta a picuri kislányunk kezét, de három kis táskával a vállán csak egy bőröndöt tudott cipelni, így nekem maradt a többi poggyász, csakhogy nekem is volt egy kézi táskám, és mivel csak két kezem van, a két nagyobb bőröndöt tudtam csak navigálni. A kisfiunkra maradt a negyedik poggyász, még szerencse, hogy a táskának voltak kerekei, így hét évesen, nagy erőfeszítések árán, de maga után tudta vonszolni azt. El sem tudom képzelni, hogy ha a feleségem egyedül jön Budapestre a gyerekekkel, hogyan boldogul majd. Hiszen nem tud három bőröndöt cipelni, ha pedig elmegy kézikocsiért, a gyerekeket vagy a bőröndjeit őrizetlenül kell hagynia az út szélén, ami illegális és veszélyes."
Péter a leszállás után több mint 50 percet várt a csomagjaikra a Heathrow 5 terminálján, mert a csomagok nem csak késtek, de azt is meg kellett várni, amire mind a négy előkerül. Felesége azelőtt egy nagy bőröndbe csomagolt és egy kisebbe. Ugyan a nagyobbik 30 kiló körül volt, de ha nem talált kézi kocsit, a nagy bőröndöt és a kicsit maga után tudta vonszolni, és még a gyerekeket is vezette. Mostantól ez már nem lehetséges, vagy csak 50 font extra díj ellenében.
Mivel Péter a Britishel utazott, megkérdeztük a British Airways londoni PR képviselőjét, hogy mi alapján határozták meg a súlylimitet, és ezt a nem csekély bírságot, és van-e valami rugalmas elbírálás a családokra való tekintettel, de válasz nem érkezett. Nem maradt más választásunk, tettünk egy személyes próbát: vettünk egy nagy bőröndöt, megpakoltuk egy hétre való holmival és alapvető tisztálkodási szerekkel (mivel folyadékot már nem lehet kézipoggyászban szállítani), és háromszor is újra próbáltuk, a lehető legtakarékosabb és praktikusabb formában. A bőrönd minden alkalommal több volt, mint 23 kiló.
Mindezek után egyértelműnek tűnik, hogy ez a rendelkezés is az extra bevételek érdekében jött létre, ami érthető a mai gazdasági helyzet tükrében. Ami nem világos, hogy miért nem lehet beépíteni ezt a plusz költséget a jegyek árába, ahelyett hogy ilyen kíméletlen kellemetlenségekkel sújtják az utasokat. Egy korábbi sajtóközleményben ezt azzal indokolták a légitársaságok, hogy ha mindenkit sújtana a extra költség, az nem lenne igazságos, hiszen akik a szabályokat között maradnak, azok miért fizessenek extra költésget? Persze ha igazságosak akarunk lenni, akkor amikor Péternek felszámolták az extra súly költséget, a 3 éves kislányának és a 7 éves kisfiúnak visszatérítés járt volna, amiért egyetlen egy csomagjuk sem volt. Vagy ez így túl naívnak tűnik?
Krisztina O'Brien