2008. június. 14. 17:30 MTI Utolsó frissítés: 2008. június. 14. 17:31 Plázs

Hirtelen szívhalál: mikor segít „az élet csókja”?

A szívgyógyászok által kidolgozott újraélesztési technika többszörösére növeli a túlélés esélyét. A reményteli hírt tartalmazó előadás az Amerikai Sürgősségi Betegellátás kongresszusán hangzott el.

A hirtelen szívhalál az élet befejezésének leggyakoribb, drámai oka. Bárhol bekövetkezhet: lakásban, utcán vagy akár a focipályán. Az utolsó évtizedekben jelentősen megváltoztak azok a módszerek, amelyekkel a váratlanul összeeső személyt a közelben lévő, segítőkész embertársak újraéleszthetik és életben tarthatják, amíg a szakértő segítség megérkezik.

Brent Myers vezetésével az Egyesült Államok Észak-Karolina államában dolgozó, sürgősségi betegellátással foglalkozó orvoscsapat tagjai egy kongresszuson tartott referátum formájában áttekintették legújabb eredményeiket.

Annak az élete, aki hirtelen összeesik, elsősorban a környezetében tartózkodók kezében van. Ha az eszméletét hirtelen halál miatt elvesztő személyt késedelem nélkül elkezdik újraéleszteni - ez a legújabb ajánlás szerint csak a mellkas ritmusos, percenként átlag százszor történő összenyomását jelenti - a túlélés esélye megduplázódik.

A hirtelen halált szenvedett embereknek a korábbi újraélesztési elvek alapján nem csak a mellkasát kellett ritmusosan nyomni, hanem szükségesnek gondolták a lélegeztetést is. Ezt a korábbi nézetet megváltoztatták.

A mai amerikai újraélesztési elvek szerint lélegeztetés - "az élet csókja" - csak olyan, speciális helyzetekben szükséges, ha például valakit azért kell újraéleszteni, mert vízbe fulladt. A mostani szabály az, hogy a mindenki által végezhető és végezendő mentés során, a mellkas alsó részének percenként százszor végzett, erélyes benyomásával pótoljuk a szívműködést.


hvg360 Pálúr Krisztina 2025. január. 06. 19:30

„Nem tudtam, mi a baj velem” – sok nő számára jött el a megváltás azzal, hogy kiderült, az ADHD nem válogat a nemek között

Bár úgy tűnhet, hirtelen mindenki figyelemzavarral küzd, a nők a valóságban gyakran aluldiagnosztizáltak és -kezeltek, ha ADHD-ról van szó. Ennek rengeteg oka van, az egyik az, hogy esetükben a tünetek radar alatt maradnak, ők pedig csendben szenvednek, és igyekeznek megküzdeni az elvárásokkal, amelyek az iskolában, majd a munkahelyen, illetve családban nehezednek rájuk.