Forradalmi sebtapasz: elfelejthetjük a varratokat, hegeket - videó
A sebészek hamarosan nedvességtűrő sebtapaszt használhatnak majd a varratok és kapcsok helyett a sebek összeillesztésére. A tapasz kifejlesztéséhez a gekkók falon járó képességének megismerése vezette a kutatókat. A forradalmi megoldás a szervezet belsejében is alkalmazható.
A műtétek során gyakran alkalmaznak sebtapaszt a vágások lezárására, amellyel elkerülhető a varratok és kapcsok okozta hegesedés. Ez nem csak csökkenti a sebhelyek méretét, de megkönnyíti a műtétet végző sebészek munkáját is. Ám a ragasztószalagok nedves környezetben kevésbé állják meg a helyüket, az orvosi beavatkozások során pedig igen gyakran kell számolni különböző folyadékok megjelenésével. Ez a probléma hívta életre azt az újfajta megoldást, amely a gekkók gravitációnak - látszólag - ellenszegülő képességét aknázza ki. Noha számos próbálkozás történt már ezen a téren, testen belül, nedves környezetben is alkalmazható sebtapaszt most először sikerült létrehozni a Boston's Brigham and Women's Hospital, a Harvard Medical School és a Massachusetts Institute of Technology szakembereinek.
A forradalmi sebtapaszt a belső varratokhoz hasonlóan úgy fejlesztették ki, hogy az a gyógyulást követően felszívódjon a szervezetben. A kezdeti felhasználási kísérletek szerint belső használatra megfelelő, sebészi célokra alkalmas lehet.
A technológia alapját a gekkók lábain található apró, nano méretű szőrök tapadó mechanizmusa adta. A gyíkhoz hasonlatos állat talpa korántsem egyfajta ragasztóanyagnak köszönhetően marad meg szinte bármilyen felszínen, hanem az alján található mikroszkopikus szőrök révén, molekuláris szinten képes kapcsolódni a felületekhez; ezzel a képességével egyedülálló.
A tapadóképesség titka az úgynevezett van der Waals-erőben rejlik, amely során az apró szőrök és a felszín között molekula-szinten gyenge kölcsönhatás lép fel. Mindazonáltal sebészeti (nedves) környezetben ez az erő csődöt mond, így a kutatók létrehoztak teljesen hasonló szőrzetet, amelyek képesek összekapcsolni a szövetet. „A technológia sikere abban rejlik, hogy nem utánozni próbáltuk, hanem ihletett vettünk az állattól”- magyarázta Jeff Karp, a Boston's Brigham and Women's Hospital szakembere.
Ám ez a kölcsönhatás még mindig nem elég, hiszen a van der Waals-erők hatása a molekulák közti távolság növekedésével csökken, azaz általában csak a részecskenagysággal összemérhető távolságban hat, így amikor a gekkó megmozdítja a lábát, a kölcsönhatás megszűnik, az állat tovább tud lépni. „Szükség volt egy olyan megoldásra, amely lényegesen fokozza a szövetfelszínek közötti tapadást, ezért hozzáadtunk egy biológiailag lebomló vékony rétegű ragasztót is” - folytatta a szakember.
A kutatócsoport fejlesztette ki a speciális polimer ragasztót is, „amely a fizikai összekapcsolódás mellett a kémiai keresztkötés minden előnyét is megadja a tapadáshoz.” A tudós szerint a ragasztószalagot még tesztelni kell a bélrendszerrel kapcsolatos felhasználásának szempontjából.