Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
2007. szeptember. 07. 12:35
MTI
Utolsó frissítés: 2007. szeptember. 07. 12:30
Plázs
Harminckét évvel élnek tovább a gazdagok, mint a szegények
Harminckét év a különbség a gazdag és a szegény országok lakóinak várható élettartama között. A különbség egyre inkább nő a gyorsabban haladó nyugati világ, a latin-amerikai, valamint a távol-keleti és az afrikai államok, továbbá a volt Szovjetunió országai között.
Az egészség társadalmi meghatározóit vizsgáló globális bizottság (Global Commission on the Social Determinants of Health) jelentéséből, amelyet a The Independent című brit lap idézett, kiderül, hogy Nagy-Britanniában és az OECD-országokban 2000 és 2005 között a várható átlagéletkor 78,8 év volt, és ez az 1970-75-ös időszakhoz képest több mint hét évet növekedett. Fekete Afrikában 1970 óta mindössze négy hónapot nőtt a várható átlagéletkor, jelenleg 46, 1 hónap.
Sir Michael Marmot professzor, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által létrehozott bizottság elnöke - aki először vitte be a köztudatba a "státus-szindróma" fogalmát - úgy vélekedett, hogy a társadalmi státus a kulcsa az egészségügyi egyenlőtlenségek elleni világméretű harcnak.
Marmot az 1980-as években a londoni közalkalmazottak között végzett, áttörést jelentő vizsgálat-sorozat nyomán mutatta ki, hogy azoknak, akik a társadalmi ranglétra alacsonyabb fokán állnak, négyszer annyi esélyük van a korai halálra, mint azok, akik a csúcson vannak. A különbség a professzor szerint abban rejlik, hogy az egyes egyének mennyire képesek figyelni életvitelükre. Szerinte a szegényebb országokban ugyanezek a törvényszerűségek érvényesülnek. A jelentés még tovább megy: megállapítja, hogy a státus-szindróma a hierarchia legaljától a csúcsáig érvényesül. Megfigyelték például, hogy a svéd felnőttek között alacsonyabb az idő előtti halálozás aránya azoknál, akik doktori fokozattal rendelkeznek, szemben az egyszerű diplomásoknál.
A gazdag országokon belül is vannak különbségek. A legszegényebb glasgow-iak várható életkora 54 év, kevesebb, mint az indiai átlag. Nagy-Britanniában egy évszázaddal ezelőtt a gazdagok között is magas volt a csecsemőhalandóság: 100 minden 1000 élve született gyermekre, míg a szegények esetében ez az arány 250/1000 volt, hasonlóan Sierra Leonéhoz. Ma is több mint kétszer annyi szegény csecsemő hal meg a szigetországban, mint gazdag, de az arányok mégis sokkal kedvezőbbek: a szegények között 7 ezrelék, a gazdagok között 3,5 ezrelék A "státus-szindróma" tehát továbbra is működik.
Sir Michael Marmot professzor, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által létrehozott bizottság elnöke - aki először vitte be a köztudatba a "státus-szindróma" fogalmát - úgy vélekedett, hogy a társadalmi státus a kulcsa az egészségügyi egyenlőtlenségek elleni világméretű harcnak.
Marmot az 1980-as években a londoni közalkalmazottak között végzett, áttörést jelentő vizsgálat-sorozat nyomán mutatta ki, hogy azoknak, akik a társadalmi ranglétra alacsonyabb fokán állnak, négyszer annyi esélyük van a korai halálra, mint azok, akik a csúcson vannak. A különbség a professzor szerint abban rejlik, hogy az egyes egyének mennyire képesek figyelni életvitelükre. Szerinte a szegényebb országokban ugyanezek a törvényszerűségek érvényesülnek. A jelentés még tovább megy: megállapítja, hogy a státus-szindróma a hierarchia legaljától a csúcsáig érvényesül. Megfigyelték például, hogy a svéd felnőttek között alacsonyabb az idő előtti halálozás aránya azoknál, akik doktori fokozattal rendelkeznek, szemben az egyszerű diplomásoknál.
A gazdag országokon belül is vannak különbségek. A legszegényebb glasgow-iak várható életkora 54 év, kevesebb, mint az indiai átlag. Nagy-Britanniában egy évszázaddal ezelőtt a gazdagok között is magas volt a csecsemőhalandóság: 100 minden 1000 élve született gyermekre, míg a szegények esetében ez az arány 250/1000 volt, hasonlóan Sierra Leonéhoz. Ma is több mint kétszer annyi szegény csecsemő hal meg a szigetországban, mint gazdag, de az arányok mégis sokkal kedvezőbbek: a szegények között 7 ezrelék, a gazdagok között 3,5 ezrelék A "státus-szindróma" tehát továbbra is működik.
