Szakértők szerint egyre több az allergén az emberek környezetében, ilyen például a parlagfű is, ami - nem lévén őshonos - két évtizede még szinte ismeretlen volt Magyarországon. A bajok forrása lehet a lakás – az 1960-70-es években, a lakótelepeken kezdődött a padlószőnyeg, tapéta térhódítása, amelyek elősegítik a házipor-atkák, a penészgombák szaporodását. Felelőssé tehetők még  a különböző mosó-, tisztítószerek, ezek kihívásával immunrendszerünk nem tud lépést tartani. Ráadásul mind több háziállat él egy légtérben az egyre érzékenyebb emberrel. Fokozza a veszélyt, hogy aktivizálódnak az allergének – ha megváltozik a régóta velünk "élő" anyagok, részecskék szerkezete, allergénné válhatnak, s e változással nem tart lépést - edzetlen maradó - immunrendszerünk. 
 

Házi kedvencünk is lehet veszélyforrás © hvg.hu

További probléma, hogy túlzottan védjük magunkat, sokat mosakszunk, kevés körülöttünk a házi szennyeződés. Egy újszerű elmélet szerint a testvér, gyerekkörnyezet nélkül, steril közegben, jómódban felnövő gyerekek gyakrabban lesznek allergiások, mint a sok testvér mellett élő, csecsemőkortól sok bakteriális, vírusos fertőzésen áteső szegény gyerekek. Tudósok szerint az immunrendszer - a normális immunglobulin-termelés beindításához - kifejezetten igényli a korai fertőzéseket.
 
Az egymás után jelentkező allergiák sorában az első rendszerint valamilyen bőrallergia, ekcéma, ami már csecsemőknél sem ritka. Ezt követően jelentkezik - típusos esetben csak 3 éves kor után  - az asztma, ami azonban csecsemőkorban sem kizárt. Az úgynevezett allergiás menetelés következő állomása a széna (helyesen allergiás) nátha, ami 6 éves kor előtt igen ritka, ám 3 évesnél is előfordulhat. A legsúlyosabb generalizált allergia, ami akár életveszélyes állapotot is okozhat.  Már csecsemőnél is előfordulhat – rovarcsípés vagy táplálék válthatja ki.
 
Az asztmáról még ma is keveset tudnak a családokban, és az iskolai közösségekben. Ezért indult 2005 szeptemberében egy program Budapesten, a XII. kerület általános iskoláiban (10 iskola, 3900 diák, 321 tanár az érintett). A program során felmérték az asztmás tanulók iskolai helyzetét, az iskolai rohamoldás lehetőségeit és a pedagógusoknak az asztmával kapcsolatos ismeretek szintjét.
 
A program értékelésekor nyilvánvaló lett, hogy megoldatlan a rohamok iskolai ellátottsága, az igényelt speciális bánásmód elveit a tanárok (testnevelők) alig ismerik. Sok asztmás gyerek nem jut diagnózishoz és kezeléshez, így ők fizikai, pszichés és szociális hátránnyal küzdenek. Ezért  az a javaslat született, hogy szakemberek (gyerekpulmonológusok, gyerekgyógyászok, iskolaorvosok - a tüdőgyógyász szakmai kollégium képviselői) a testnevelőkkel, tanárokkal együtt dolgozzanak ki iskolai programot, ami beépülhetne a nemzeti alaptantervbe.