Kísértet járja be a londoni nyári játékokat, München kísértete. Míg a megnyitó előtt a negyven éve megölt izraeli sportolókra akartak emlékezni azok a közéleti szereplők, politikusok, civilek, akik fáradhatatlan online aktivitással igyekeztek nyomást gyakorolni a NOB-ra (illetve felhívni a figyelmet a bizottság különös érzéketlenségére az egyperces néma csend iránt), addig a játékok kezdetével a figyelem a potenciális terrorveszély elhárítása, a biztonság kérdései felé irányul.

Valóban rejtély, hogy a Jacques Rogge vezette NOB miért nem volt képes egyetlen percet sem áldozni az 1972-ben Münchenben palesztin terroristák által meggyilkolt 11 izraeli sportolóra. Az áldozatok hozzátartozói úgy látták, nonszensz a bizottság azon érvelése, miszerint a megnyitó "apolitikus jellegét" zavarta volna a megemlékezés, hiszen a merénylet az izraeli sportolók ellen irányult ugyan, de az egész olimpiai szellemiséget, a békés, nemes versengés eszméjét találta el.

A müncheni terrortámadás azért is okozott akkora sokkot negyven éve, mert az olimpiai rendezés jogát akkor visszanyert Németország jó kedélyű, "derűs" nyári játékokat ígért, így az olimpiai falu biztonságára sem igen figyeltek. Az Arafat-féle Fatah-hoz tartozó Fekete Szeptember terrorszervezet fegyveresei könnyen vették az akadályt, behatoltak az izraeli csapat szállására, túszul ejtettek 11 sportolót, közülük kettőt azonnal agyonlőttek. A többi túsz meggyilkolásában szerepet játszott az is, hogy a német rendőrök egy igen rosszul eltervezett és kivitelezett szabadító akciót próbáltak végrehajtani.

Az idén nyáron közzétett német titkosszolgálati iratokból derült ki, hogy a palesztin terroristákat akkor még nem a Baader/Meinhof-féle kommunista gerillák segítették, mint pár évvel később, hanem neonácik. (A Fatah táboraiban a német neonácik és a maoisták is kaptak katonai kiképzést, hogy bevethetők legyenek a "cionisták" elleni harcban.) A német biztonsági szervek csak a müncheni kudarc után kezdtek hatékonyabb antiterror-stratégiákat alkalmazni, a világ pedig hirtelen rájött arra, mennyire sebezhető is a világ legbékésebbnek szánt rendezvénye.

A magányos őrültek a legveszélyesebbek

Ezzel együtt, bár rendszeresek a fenyegetések, szerencsére kevés olimpiai, illetve más sporteseményekhez köthető terrorcselekményről tudunk. 1996-ban Atlantában egy abortuszklinikák ellen is hadat viselő magányos tettes, Eric Robert Rudolph csőbombája megölt két embert és 111-et megsebesített. 2005-ben, közvetlenül azután, hogy a NOB Londonnak ítélte az idei olimpia rendezési jogát, négy öngyilkos merénylő 52 embert megölt, és több mint hétszázat súlyosan megsebesített Londonban. A 2008-as Dakar Rally-t pedig azért kellett lemondani, mert a rendezvényt befenyegette az al-Kaida észak-afrikai szervezete.

München egyik "eredménye" mindenesetre az, hogy a NOB megszigorította az olimpia-rendezés biztonsági feltételeit, így a korábbihoz képest összehasonlíthatatlanul nagyobb gondot (és persze jóval több pénzt) fordítanak a játékok, a játékosok és persze a civil lakosság védelmére.

"A legnagyobb gondot a magányos farkasok jelentik, vagy egy kis csoport, amelynek az al-Kaida lehet a mentora" - nyilatkozta Margaret Gilmore biztonsági szakértő egy svájci lapnak. A brit és a nemzetközi hírszerző szolgálatok most, Londonban is főleg az al-Kaidára figyelnek (egy weboldalon például a terrorszervezethez köthető személyek ciánmérgezéses támadást hirdettek meg az olimpiára), pláne, hogy májusban a rendőrök elfogtak egy az al-Kaidához köthető 24 éves szomáliai férfit, aki azokban a hetekben többször is átvonatozott az Olimpiai Parkon.

Természetesen más csoportok is szóba jöhetnek. Szíriában épp ezekben a napokban tetőzik a hónapok óta tartó véres polgárháború, a rezsimet támogató fundamentalista Irán szerepe pedig a várható aleppói összecsapástól függetlenül is igen kétséges, nem véletlen, hogy - különösen a burgaszi merénylet óta - Izrael fokozottan tart egy iráni (hátterű) terrortámadástól. Ráadásul közvetlenül a megnyitó előttre időzítette három észak-írországi terrorszervezet azt az üzenetét, hogy egyesítik erőiket a "brit uralom" elleni harcban.

Mozgosítás békeidőben

A londoni olimpia védelme lényegében "a legnagyobb békeidőbeli katonai mozgósítás a brit hadsereg történetében" - fogalmazott Philip Hammond brit védelmi miniszter. A nagy népsűrűségű város és a rendezvény nyugalmát 46 ezer katona és rendőr, 3800 MI5-ügynök, hat háztetőre szerelt légvédelmi rakéta és egy külön e célra Greenwich-ben állomásoztatott nagy hadihajó, az Ocean helikopterhordozó is őrzi. Az egész városban rendőrök cirkálnak, a buszokat, metrókat rendszeresen ellenőrzik. A föld-levegő rakéták háztetőkre telepítése ellen ezer kelet-londoni lakos petícióban tiltakozott, sőt, bíróságon is megtámadták a döntést, hiába.

Komoly biztonsági ügy - egy, az Olimpiai Park bevásárlóközpontjában történt tűzriadótól eltekintve - eddig nem volt, ezért is fogadta értetlenség Mitt Romney egyik londoni tévényilatkozatát. Az európai körútját az olimpia városában megkezdő republikánus elnökjelölt kritizálta a szervezők munkáját, "zavarba ejtőnek" nevezte "a történeteket a biztonsági magáncégekről, amelyeknek nincs elég embere, a határőrök és a vámosok állítólagos sztrájkját".

Sztrájkról eddig nem érkezett hír, ám ami a G4S biztonsági cég ügyét illeti, valóban kínos volt, hogy a 10 ezres (más források szerint 16 ezres) létszámot ígért vállalkozás nem tudott elég embert szerződtetni, így az ő feladataikat is a katonák vették át. Az MI5 igazgatója nemrég elismerte, hogy egyes terrorszervezetek "fontolóra vették" támadások elkövetését (sőt, előtte a sportminiszter ezt "nagyon is valószínűnek" nevezte), ám határozottan kijelentette azt is: az olimpia "nem lesz könnyű célpont".