Tóth Tímea (b.) megfázással küzdve fog harcolni a bronzért © MTI - Koszticsák Szilárd

hvg.hu: Pozitív energia árad belőled, még egy ilyen meccs után is.
Tóth Timea: Van mit javítanom, mert az első meccseken nem játszottam jól, nem találtam önmagamat. De vissza a pozitívumhoz. Nagyon örülök, hogy a legjobb négy közé jutott a csapat, s ezt én úgy élem meg, hogy itt már csak a lelkesedés számít, menjünk előre, próbáljunk meg mindent, nem baj, ha becsúszik egy-két hiba, ha bízunk egymásban, akkor ki tudjuk javítani. Ráadásul érmet vihetünk haza, ami nem kis dolog.

hvg.hu: Ne mondd, hogy nem voltatok lelkesek ma.
T.T.: De igen, mégis azt hiszem, hogy ez még mindig nem volt az igazi, nem voltunk annyira lelkesek, mint a románok ellen. Viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy egy nagyon jó csapat ellen játszottunk, tudtuk, hogy nem lesz sétagalopp. Nagyon kevésen múlott, ezért fáj, ha egy pillanatra belegondolok, de nem akarok ezzel foglalkozni, még mindig van esélyünk a bronzra.

hvg.hu: Mondjuk, jó védekezéssel?
T.T.: Igen, ellenük sokat segíthet. Ma sem ment rosszul. A második félidő elején Pigniczky emberfogásával meg is zavartuk az oroszokat rendesen, ráadásul a fiatalok úgy védekeztek, mint az őrültek, csak támadásban éreztem rajtuk bizonytalanságot.

hvg.hu: Vérten sérülése után, mintha öt emberrel támadtunk volna.
T.T.: Pigniczky ment le a helyére, nem az ő posztja, így is bevállalt onnan egy helyzetet, amit be is lőtt. Ellenben azt hiszem, hogy nem ezen ment el a mérkőzés, hanem azon, hogy az első félidőben nem hoztuk önmagunkat a támadásokban. Mindegy, megyünk tovább.

hvg.hu: Akkor ezt vegyük úgy, hogy nem zuhantatok magatokba?
T.T.: Nagyon nagy fegyvertény, hogy a négy között vagyunk. Azon leszek, hogy érmet vigyünk haza. Még mindig nem vagyok egészséges, nem is edzettem, de mindent kiadok magamból azért az éremért.

Kolozsi Ildikó
Peking