Kelet-európai regionális fociliga: nem üzlet vagy csak nem engedik?
A magyar kézilabda szövetség kedvező döntése esetén előfordulhat, hogy a nyolcszoros BEK-győztes osztrák Hypo Niederösterreich csapata a jövő szezonban a magyar bajnokságban indul. Próbálkozások egy határokon átívelő, közép-kelet-európai liga létrehozására már több labdajátékban történtek, kivételt mindezidáig szinte csak a labdarúgás jelent. A sportág honi vezetése szerint amellett, hogy az európai szövetség (UEFA) nem adná áldását egy ilyen projektre, a közös megméretés sem a csapatok, sem a szurkolók részéről nem váltana ki érdeklődést és ezért valószínűleg nem is lenne kifizetődő. Pedig sikeres próbálkozásra e téren már van példa, igaz, nem a fociban, hanem a kosárlabdában. Ön hogyan vélekedik egy ilyen bajnokság létrehozásáról?
Nem hiszem, hogy életképesek ezek az elképzelések – törte le február végén a keleti labdarúgó liga pártfogóinak, potenciális támogatóinak reményeit a Magyar Hírlapnak nyilatkozva Berzi Sándor MLSZ-főtitkár. A nyilatkozat apropóját az szolgáltatta, hogy egy Bukarestben megtartott tanácskozáson a házigazda Dinamo és a Steaua csapata mellett az osztrák Rapid, a bolgár Levszki, a szerb Crvena Zvezda és Partizan, valamint a görög Olimpiakosz Pireusz képviselői felvetették: külön ligába kellene szervezni a régió több gárdáját. Berzi szerint amellett, hogy az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) nem adná áldását egy kelet-közép-európai bajnokságra, a közös megmérettetés valószínűleg nem is lenne kifizetődő. A főtitkár szerint a környező országokban nincs jelentős televíziós piac, a mérkőzések nem váltanának ki nagyobb érdeklődést a szurkolók részéről, mint a hazai bajnokik, a csapatokat pedig mind anyagilag, mind fizikailag megterhelné a sok mérkőzés és az ezzel járó utazás.
Egy életképes próbálkozás a Balkánról
A fentiek ellenére nem kell messzire mennie annak, aki egy olyan regionális bajnokságot szeretne találni, amelynek működése tételesen megcáfolja a közös megmérettetések sikertelenségétől tartók érveit. Igaz, nem labdarúgás, hanem kosárlabda az "alaptermék", de a sorozat egyik szponzora, a világ legnagyobb abroncsgyártó cége után Goodyear-ligának keresztelt bajnokság példaértékű lehet akár a focibiznisz számára is. Az e sportágban egyesülni kívánók induláskor csupán annyival voltak beljebb elképzeléseik megvalósításában, hogy a kosárlabdában már megtörtént az a forradalom, amely a fociban egyelőre elképzelhetetlen. Ennek során egy szakadár szervezet, az ULEB (Union of Professional Basketball Leagues - Profi Kosárlabda Ligák Uniója) "lenyúlta" az addig uralkodó Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (International Federation of Basketball - FIBA) legértékesebb projektjét, a kosárlabdában a Bajnokok Ligájával egyenrangú férfi Euroligát. Ez az ULEB támogatja a Goodyear-ligát is, mely a négy balkáni kosárcsapat – a boszniai Szarajevó, a montenegrói Buducsnoszt, a horvát Cibona és a szlovén Ljubljana - által alapított Adriai Kosárlabda Szövetség (Adriatic Basketball Assosiation - ABA) kezdeményezésére jött létre, és az idén ősszel már a harmadik szezonjába lép. A nemrégiben lezárult 2002/2003-as bajnokságban 12, nemzetek szerinti lebontásban 4 horvát, 3-3 szlovén és boszniai, valamint egy szerb és egy izraeli csapat vett részt a küzdelmekben. A bajnoki címet az alapszakaszt követő négyes döntőben aratott sikere után a horvát KK Zadar vihette haza, többek között olyan csapatokat megelőzve, mint a Goodyear-ligával párhuzamosan az Euroligában is vitézkedő zágrábi Cibona és a tel-avivi Maccabi, az ULEB-kupa döntőt játszó szlovén Krka vagy az alapszakaszt első helyen záró belgrádi Crvena Zvezda.
Majdnem Euroliga
A Goodyear-liga mind a mutatott játék színvonala, mind pedig a mérkőzéseket kísérő érdeklődés szempontjából igen közel áll az Euroligában tapasztaltakhoz – nyilatkozta a ljubljanai négyes döntőt követő sajtótájékoztatón Jordi Bertomeu, az ULEB elnöke. A dicsérő szavak nem túlzóak: a boszniai kiscsapatok kivételével az európai kosárlabda felső-középmezőnyébe tartozó együttesek mérkőzései az elmúlt szezonban szinte kivétel nélkül teltházas csarnokokban játszódtak. Ez Izraelben 10-12 ezer, Belgrádban 7 ezer, a többi helyszínen pedig 4-5 ezer nézőt jelentett, annak ellenére, hogy a találkozók – különböző országok csapatai közti összecsapások esetén – többnyire kettős tévéközvetítés mellett zajlottak. Az érdeklődés persze – egykori háborús felekről lévén szó - sokszor politikai felhangoktól sem volt mentes. A belgrádi B92 rádió internetes oldalának információi szerint a horvát Cibona első, közönség előtt megtartott szerbiai vendégszereplése még a hosszú ideje épülő, tervek szerint 20 ezer férőhelyes új-belgrádi stadiont is bőven megtöltötte volna. Tévedés lenne azonban a gyűlölködésre visszavezetni a látogatottságot; a délszláv "marakodásban" abszolút semleges, izraeli Maccabi Goodyear-liga mérkőzésein ugyanúgy telt ház volt, mint a csapat sokkal fontosabb Euroliga-összecsapásain.
A sok mérkőzés meghozza gyümölcsét
Jó példát nyújt a Maccabi a játékosok túlterhelésétől aggódók meggyőzésére is: az Izraelből folyamatosan ingázó csapatnak a Goodyear-liga mellett az Euroligában és a hazai bajnokságban is helyt kellett állnia, de – legalábbis a Maccabi vezetői szerint – a mérkőzésdömping egyáltalán nem vált az együttes kárára. A most befejeződött szezonban az is előfordult a tel-aviviakkal, hogy egy hét alatt négy mérkőzést játszottak, mégpedig három különböző országban: csütörtökön egy Euroliga-összecsapást Olaszországban, szombaton és hétfőn egy-egy Goodyear-liga meccset Szlovéniában, majd pénteken egy jubileumi tornán léptek fel a madridi Real kosárcsapatának 100 éves születésnapján. Simon Mizrahi klubelnök mégsem panaszkodott: szerinte az alaposan megfiatalított Maccabi három fronton történő vitézkedése - pótolhatatlan tapasztalathoz segítve a játékosokat - gyorsított ütemben kinevelte az utánpótlást. Az igazi megoldást persze nem a játékosok "halálra dolgoztatása" jelentené, hanem az, ha a Goodyear-ligát minden résztvevő országban sikerülne összehangolni a nemzeti bajnoksággal. Szerb tervek szerint a következő szezonban az ország legjobb négy együttese a Goodyear-ligában indulna, a hazai bajnokság maradék 12 csapata pedig egymás között döntené el, melyik további 4 gárda jut a goodyeares kiemeltek mellett a nemzeti rájátszás legjobb 8 együttese közé. E változtatások azonban az ABA-tól és a többi résztvevőtől is függnek, öt ország bajnokságának összehangolása pedig nem könnyű feladat.
Szponzorok és közös szervezés
Bertomeu szerint a Goodyear-liga azért is sikertörténet, mert a küzdelemsorozatnak egy olyan időszakban sikerült biztos szponzorokat találnia, amikor a "kontinens pénzügyi helyzete nem túlságosan jó". A Goodyear mellett a Hypo-Alpe-Adria-Bank által támogatott liga szervezését és promotálását - az ABA által alapított, ljubljanai vállalat - a Sidro végzi, ő birtokol minden, a versenysorozattal kapcsolatos jogot. A kereskedelmi tevékenységekből befolyó összegekből a Sidro fizeti az egyes csapatok utazási és szállásköltségeit, valamint a bírók és az egyéb delegáltak honoráriumait. A résztvevő csapatok kötelesek többek között a liga szabályait betartani, elfogadni és a rendelkezésükre álló információkkal segíteni a Sidro által megkötött megállapodások teljesülését, saját weblapot fenntartani és alkalmanként átengedni játékosaikat különböző promóciós célokra.
Jellemző a liga iránti érdeklődésre: a múlt hét végéig az egyetlen komolyabb vita akörül forgott, hogy mely nemzet hány csapatot delegálhat a küzdelembe. A következő szezonra eredetileg beígért három helyett négy együttes nevezésére feljogosított szerb és montenegrói szövetséget az ABA utólagos bővítése sem elégítette ki, s azzal fenyegetőzött, ha nem kap még egy helyet a 14 csapatos sorozatban, senkit nem indítanak a ligában. E vita végül a hétvégén megoldódott, mivel a szerb és montenegrói szövetség elfogadta a négycsapatos indulást.
Egyszer többet vagy sokszor kevesebbet?
A modell tehát működőképes, sőt sikeres, átültetését a fociba minden bizonnyal valóban csak az UEFA ellenkezése, jogainak védelmezése hátráltatja. A múlt héten Budapesten tárgyalt az Európai Labdarúgó Szövetség végrehajtó bizottságának holland tagja, Mathieu Sprengers, aki találkozott az MLSZ, valamint a profi és az amatőr liga vezetőivel. Ezeken a találkozókon szóba került a több nemzet által létrehozandó közös bajnokságok kérdése is, amellyel kapcsolatban az UEFA vb tagja elmondta: „Ha a kis szövetségek a jobb eladhatóság érdekében közös bajnokságokat hoznak létre, akkor szembe kell néznünk azzal a veszéllyel, hogy a nagy klubok is a saját szuperbajnokságukat követelik majd, ez pedig éppen a kicsikre nézve lenne hátrányos”. Ha ugyanis – próbált érvelni az MLSZ honlapjának szerkesztője – a leggazdagabb klubok saját tornát létesítenek maguknak, ebbe a kívülállók nehezen jutnának be, s a bevételeken is aligha osztoznak velük.
A kérdés ezek után már csak az, mi hozna több pénzt a hazai futballnak: egy évente megrendezendő kelet-európai bajnokság több magyar résztvevővel vagy egy magyar csapat vitézkedése egy vagy két körön át a Bajnokok Ligájában? Ez utóbbihoz azonban hozzátartozik: a BL fennállásának több mint egy évtizedes története során eddig csupán egyetlen magyar csapatnak sikerült túllépnie a liga előselejtezőin.
Egy életképes próbálkozás a Balkánról
A fentiek ellenére nem kell messzire mennie annak, aki egy olyan regionális bajnokságot szeretne találni, amelynek működése tételesen megcáfolja a közös megmérettetések sikertelenségétől tartók érveit. Igaz, nem labdarúgás, hanem kosárlabda az "alaptermék", de a sorozat egyik szponzora, a világ legnagyobb abroncsgyártó cége után Goodyear-ligának keresztelt bajnokság példaértékű lehet akár a focibiznisz számára is. Az e sportágban egyesülni kívánók induláskor csupán annyival voltak beljebb elképzeléseik megvalósításában, hogy a kosárlabdában már megtörtént az a forradalom, amely a fociban egyelőre elképzelhetetlen. Ennek során egy szakadár szervezet, az ULEB (Union of Professional Basketball Leagues - Profi Kosárlabda Ligák Uniója) "lenyúlta" az addig uralkodó Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (International Federation of Basketball - FIBA) legértékesebb projektjét, a kosárlabdában a Bajnokok Ligájával egyenrangú férfi Euroligát. Ez az ULEB támogatja a Goodyear-ligát is, mely a négy balkáni kosárcsapat – a boszniai Szarajevó, a montenegrói Buducsnoszt, a horvát Cibona és a szlovén Ljubljana - által alapított Adriai Kosárlabda Szövetség (Adriatic Basketball Assosiation - ABA) kezdeményezésére jött létre, és az idén ősszel már a harmadik szezonjába lép. A nemrégiben lezárult 2002/2003-as bajnokságban 12, nemzetek szerinti lebontásban 4 horvát, 3-3 szlovén és boszniai, valamint egy szerb és egy izraeli csapat vett részt a küzdelmekben. A bajnoki címet az alapszakaszt követő négyes döntőben aratott sikere után a horvát KK Zadar vihette haza, többek között olyan csapatokat megelőzve, mint a Goodyear-ligával párhuzamosan az Euroligában is vitézkedő zágrábi Cibona és a tel-avivi Maccabi, az ULEB-kupa döntőt játszó szlovén Krka vagy az alapszakaszt első helyen záró belgrádi Crvena Zvezda.
Majdnem Euroliga
A Goodyear-liga mind a mutatott játék színvonala, mind pedig a mérkőzéseket kísérő érdeklődés szempontjából igen közel áll az Euroligában tapasztaltakhoz – nyilatkozta a ljubljanai négyes döntőt követő sajtótájékoztatón Jordi Bertomeu, az ULEB elnöke. A dicsérő szavak nem túlzóak: a boszniai kiscsapatok kivételével az európai kosárlabda felső-középmezőnyébe tartozó együttesek mérkőzései az elmúlt szezonban szinte kivétel nélkül teltházas csarnokokban játszódtak. Ez Izraelben 10-12 ezer, Belgrádban 7 ezer, a többi helyszínen pedig 4-5 ezer nézőt jelentett, annak ellenére, hogy a találkozók – különböző országok csapatai közti összecsapások esetén – többnyire kettős tévéközvetítés mellett zajlottak. Az érdeklődés persze – egykori háborús felekről lévén szó - sokszor politikai felhangoktól sem volt mentes. A belgrádi B92 rádió internetes oldalának információi szerint a horvát Cibona első, közönség előtt megtartott szerbiai vendégszereplése még a hosszú ideje épülő, tervek szerint 20 ezer férőhelyes új-belgrádi stadiont is bőven megtöltötte volna. Tévedés lenne azonban a gyűlölködésre visszavezetni a látogatottságot; a délszláv "marakodásban" abszolút semleges, izraeli Maccabi Goodyear-liga mérkőzésein ugyanúgy telt ház volt, mint a csapat sokkal fontosabb Euroliga-összecsapásain.
A sok mérkőzés meghozza gyümölcsét
Jó példát nyújt a Maccabi a játékosok túlterhelésétől aggódók meggyőzésére is: az Izraelből folyamatosan ingázó csapatnak a Goodyear-liga mellett az Euroligában és a hazai bajnokságban is helyt kellett állnia, de – legalábbis a Maccabi vezetői szerint – a mérkőzésdömping egyáltalán nem vált az együttes kárára. A most befejeződött szezonban az is előfordult a tel-aviviakkal, hogy egy hét alatt négy mérkőzést játszottak, mégpedig három különböző országban: csütörtökön egy Euroliga-összecsapást Olaszországban, szombaton és hétfőn egy-egy Goodyear-liga meccset Szlovéniában, majd pénteken egy jubileumi tornán léptek fel a madridi Real kosárcsapatának 100 éves születésnapján. Simon Mizrahi klubelnök mégsem panaszkodott: szerinte az alaposan megfiatalított Maccabi három fronton történő vitézkedése - pótolhatatlan tapasztalathoz segítve a játékosokat - gyorsított ütemben kinevelte az utánpótlást. Az igazi megoldást persze nem a játékosok "halálra dolgoztatása" jelentené, hanem az, ha a Goodyear-ligát minden résztvevő országban sikerülne összehangolni a nemzeti bajnoksággal. Szerb tervek szerint a következő szezonban az ország legjobb négy együttese a Goodyear-ligában indulna, a hazai bajnokság maradék 12 csapata pedig egymás között döntené el, melyik további 4 gárda jut a goodyeares kiemeltek mellett a nemzeti rájátszás legjobb 8 együttese közé. E változtatások azonban az ABA-tól és a többi résztvevőtől is függnek, öt ország bajnokságának összehangolása pedig nem könnyű feladat.
Szponzorok és közös szervezés
Bertomeu szerint a Goodyear-liga azért is sikertörténet, mert a küzdelemsorozatnak egy olyan időszakban sikerült biztos szponzorokat találnia, amikor a "kontinens pénzügyi helyzete nem túlságosan jó". A Goodyear mellett a Hypo-Alpe-Adria-Bank által támogatott liga szervezését és promotálását - az ABA által alapított, ljubljanai vállalat - a Sidro végzi, ő birtokol minden, a versenysorozattal kapcsolatos jogot. A kereskedelmi tevékenységekből befolyó összegekből a Sidro fizeti az egyes csapatok utazási és szállásköltségeit, valamint a bírók és az egyéb delegáltak honoráriumait. A résztvevő csapatok kötelesek többek között a liga szabályait betartani, elfogadni és a rendelkezésükre álló információkkal segíteni a Sidro által megkötött megállapodások teljesülését, saját weblapot fenntartani és alkalmanként átengedni játékosaikat különböző promóciós célokra.
Jellemző a liga iránti érdeklődésre: a múlt hét végéig az egyetlen komolyabb vita akörül forgott, hogy mely nemzet hány csapatot delegálhat a küzdelembe. A következő szezonra eredetileg beígért három helyett négy együttes nevezésére feljogosított szerb és montenegrói szövetséget az ABA utólagos bővítése sem elégítette ki, s azzal fenyegetőzött, ha nem kap még egy helyet a 14 csapatos sorozatban, senkit nem indítanak a ligában. E vita végül a hétvégén megoldódott, mivel a szerb és montenegrói szövetség elfogadta a négycsapatos indulást.
Egyszer többet vagy sokszor kevesebbet?
A modell tehát működőképes, sőt sikeres, átültetését a fociba minden bizonnyal valóban csak az UEFA ellenkezése, jogainak védelmezése hátráltatja. A múlt héten Budapesten tárgyalt az Európai Labdarúgó Szövetség végrehajtó bizottságának holland tagja, Mathieu Sprengers, aki találkozott az MLSZ, valamint a profi és az amatőr liga vezetőivel. Ezeken a találkozókon szóba került a több nemzet által létrehozandó közös bajnokságok kérdése is, amellyel kapcsolatban az UEFA vb tagja elmondta: „Ha a kis szövetségek a jobb eladhatóság érdekében közös bajnokságokat hoznak létre, akkor szembe kell néznünk azzal a veszéllyel, hogy a nagy klubok is a saját szuperbajnokságukat követelik majd, ez pedig éppen a kicsikre nézve lenne hátrányos”. Ha ugyanis – próbált érvelni az MLSZ honlapjának szerkesztője – a leggazdagabb klubok saját tornát létesítenek maguknak, ebbe a kívülállók nehezen jutnának be, s a bevételeken is aligha osztoznak velük.
A kérdés ezek után már csak az, mi hozna több pénzt a hazai futballnak: egy évente megrendezendő kelet-európai bajnokság több magyar résztvevővel vagy egy magyar csapat vitézkedése egy vagy két körön át a Bajnokok Ligájában? Ez utóbbihoz azonban hozzátartozik: a BL fennállásának több mint egy évtizedes története során eddig csupán egyetlen magyar csapatnak sikerült túllépnie a liga előselejtezőin.
