Kertész Imre átvette az irodalmi Nobel-díjat
A holokauszt által megteremtett kultúra "célja csakis az lehet, hogy a jóvátehetetlen realitás a szellem útján megszülje a jóvátételt: a katarzist" - mondta az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre a stockholmi Svéd Akadémián tartott előadásában, szombaton délután.
A holokauszt által megteremtett kultúra "célja csakis az lehet, hogy a jóvátehetetlen realitás a szellem útján megszülje a jóvátételt: a katarzist" - mondta az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre a stockholmi Svéd Akadémián tartott előadásában, szombaton délután. Az írónak már november közepén el kellett juttatnia beszédét a díj odaítéléséről döntő intézménynek, a szöveget a Nobel Alapítvány szigorú előírásai szerint azonban az előadásig nem hozták nyilvánosságra. A stockholmi óvárosban, a Gamla Stanban található Svéd akadémia nagytermében mintegy 450 vendég hallgatta meg Kertész Imrét; az előadás előtt magyar, svéd, angol, német és francia nyelvű szövegváltozatokat osztottak ki.
Kertész szavai szerint az 1956-os forradalom leverése után - elsősorban nyelvi megfontolások alapján - úgy döntött, hogy Magyarországon marad, ahol nem gyerekként, hanem felnőtt fejjel figyelhette meg, hogyan működik egy diktatúra. Kertész azt is elmondta, hogy túl sokáig élt diktatúrákban, ellenséges és reménytelenül idegen szellemi környezetben, ezért nem tett szert "irodalmi öntudatra", ezen nem volt érdemes töprengenie. Ezenkívül "mindenfelől" értésére adták, hogy a "téma", amely foglalkoztatja, időszerűtlen és nem attraktív, és mert a saját meggyőződésével egybevágott, az írást mindig a legszigorúbb magánügyének tekintette.
"A Holokausztban én az emberi állapotot ismertem fel, a nagy kaland végállomását, ahová kétezer éves etikai és morális kultúrája után az európai ember eljutott" - mondta beszédében Kertész. Az európai történelem, egyben saját élete és művészete legfontosabb problémáival, a "koncentrációs univerzum" jelentőségével és továbbélésével foglalkozó előadása végén kijelentette: "...amikor Auschwitz traumatikus hatásán gondolkodom, ezzel a mai ember vitalitásának és kreativitásának alapkérdéseihez jutok el; s Auschwitzon gondolkodva így, talán paradox módon, de inkább a jövőn, semmint a múlton gondolkodom."
Kertész stockholmi beszéde olvasható az Élet és Irodalom hetilap vasárnap megjelent számában, s ugyancsak vasárnap óta két változatban (papír- illetve vászonkötésben) könyv alakban is hozzáférhető a Magvető kiadásában.
Kertész szavai szerint az 1956-os forradalom leverése után - elsősorban nyelvi megfontolások alapján - úgy döntött, hogy Magyarországon marad, ahol nem gyerekként, hanem felnőtt fejjel figyelhette meg, hogyan működik egy diktatúra. Kertész azt is elmondta, hogy túl sokáig élt diktatúrákban, ellenséges és reménytelenül idegen szellemi környezetben, ezért nem tett szert "irodalmi öntudatra", ezen nem volt érdemes töprengenie. Ezenkívül "mindenfelől" értésére adták, hogy a "téma", amely foglalkoztatja, időszerűtlen és nem attraktív, és mert a saját meggyőződésével egybevágott, az írást mindig a legszigorúbb magánügyének tekintette.
"A Holokausztban én az emberi állapotot ismertem fel, a nagy kaland végállomását, ahová kétezer éves etikai és morális kultúrája után az európai ember eljutott" - mondta beszédében Kertész. Az európai történelem, egyben saját élete és művészete legfontosabb problémáival, a "koncentrációs univerzum" jelentőségével és továbbélésével foglalkozó előadása végén kijelentette: "...amikor Auschwitz traumatikus hatásán gondolkodom, ezzel a mai ember vitalitásának és kreativitásának alapkérdéseihez jutok el; s Auschwitzon gondolkodva így, talán paradox módon, de inkább a jövőn, semmint a múlton gondolkodom."
Kertész stockholmi beszéde olvasható az Élet és Irodalom hetilap vasárnap megjelent számában, s ugyancsak vasárnap óta két változatban (papír- illetve vászonkötésben) könyv alakban is hozzáférhető a Magvető kiadásában.
