Kertész Imre a Sorstalanság megírása előtti jegyzetei kulcsot adnak a regényhez is. A Vázlatok – feljegyzések, tématervek 1958–1963 című kiadvány a Kertész Imre Intézet gondozásban, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány kiadásában jelent meg.
A HVG gazdasági lapként indult, mégis, a kezdetektől nagy hangsúlyt kapott benne a kultúra és a szellemi témák. Alább mesélünk a legfontosabb, legjobb és legviccesebb sztorikról, személyekről, címlapokról az elmúlt 45 évből.
„Ma nem mentem iskolába” – kezdődik Kertész Imre Nobel-díjas kisregénye, és annak színpadi adaptációja is, amit épp egy iskolában mutattak be először februárban. A Katona József Színház produkciója számos gimnáziumba látogat majd el, de a Sufniban is műsoron van.
Állami vezetők gratulációja, díszvacsorák és országos felhajtás helyett a rendszerváltás előtt sokszor csak mínuszos hírek fogadtak egy-egy „idegenbe szakadt” magyarnak ítélt Nobel-díjat.
Ez dicséret volt, ugyanis azt írta, "a kényelmetlen embert nem tudod zárójelbe tenni".
Az ígéretekkel ellentétben Kertész Imre Sorstalanság című regényének „munkanaplója” ez év tavaszán úgy jelent meg németül, hogy az írói vívódás „ritka szép emberi dokumentuma” magyarul hozzáférhetetlen. Mindez ismét felszínre hozta a Nobel-díjas író hagyatéka körüli anomáliákat. Ezekről kérdeztük a Kertész Imre Intézet egykori vezetőjét, Hafner Zoltán irodalomtörténészt.
Az emlékérmét Holló István iparművész tervezte, az ezüst és színesfém változatából is négyezer darab készült.
Végletesen abszurd helyzetről számol be a zsidó kulturális folyóirat friss számában Radics Viktória. Esszékritikájának tárgya az a „filológiai és irodalomtörténeti szempontból is óriási jelentőségű” munkanapló, amelyet Kertész Imre a Sorstalanság című regényének előmunkálatai idején, 1958 és 1962 között vetett papírra.
Fajsúlyos összeállítással rukkolt ki az év végére a Múlt és Jövő zsidó kulturális folyóirat Heller Ágnes ki nem adott írásaiból.
Óvodásként felesküdött Mao elnökre, orvosként Szegeden gyógyított a Sorstalanságot is kínaira fordító Jü Cö-min, aki 30 éve él Magyarországon. A "magyar irodalom kínai hangja" beszél a kínai cenzúráról és arról, mi a jó a Magyarországon élő kínaiaknak. HVG-portré.
Az író új esszékötetében reményként csupán azt villantja fel, hogy az emberi hülyeségnek talán evolúciós haszna is lehet.
Majd azzal dicsekedett, hogy "kultúrnemzet vagyunk", példaként a Liget Budapest projektet, a filmipar támogatását és a Magyar Állami Operaház felújítását hozta.