"Látványpékségként" üzemel a Kertész Imre Intézet - interjú Hafner Zoltán irodalomtörténésszel
7 perc
2022.11.26. 14:00
Az ígéretekkel ellentétben Kertész Imre Sorstalanság című regényének „munkanaplója” ez év tavaszán úgy jelent meg németül, hogy az írói vívódás „ritka szép emberi dokumentuma” magyarul hozzáférhetetlen. Mindez ismét felszínre hozta a Nobel-díjas író hagyatéka körüli anomáliákat. Ezekről kérdeztük a Kertész Imre Intézet egykori vezetőjét, Hafner Zoltán irodalomtörténészt.
HVG: Abszurd, „igazán kertészi” helyzetnek nevezte a Múlt és Jövő című folyóirat legutóbbi számában Radics Viktória, hogy Kertész Imre magyar nyelven vezetett naplóját német nyelvből kellett elemeznie. Esszékritikáját kijelentve kérdőn zárta: „Kertész Imre nincs?” Mit válaszol erre?
Hafner Zoltán: Egy falnak fordított festmény attól még létezik, hogy azt éppen senki nem látja. De a helyzet abszurditása vitathatatlan. A szóban forgó napló címét Radics szabatosan magyarította (Honvágy a halál után), Kertész kéziratában azonban ez a szófordulat így hangzik: Halál a honvágyba. A külön lapokból álló kézirategyüttes egyébként egy Vázlatok címet viselő dossziéban maradt fenn.
HVG: Magától értetődik a kérdés, miért nem jelent meg a 2020 telére, a Kertész Imre Intézet vezetője, vagyis ön által beígért kiadatlan naplófolyamból mindmáig egyetlen sor sem idehaza?
H. Z.: Tavalyi felmondásom legfőbb indokára kérdezett rá. Az eredeti – Kertész akaratával megegyező – terv az volt, hogy a még ismeretlen naplófeljegyzések az én gondozásomban először magyarul jelenjenek meg, aztán a német vagy más külföldi kiadók döntsenek az átvételről, a fordításokról.
A Sorstalanságnak egyébként két munkanaplója van, ezen feljegyzések kéziratai – számos más publikálatlan Kertész-opussal egyetemben – jó ideje korrektúrázva, jegyzetelve várják a megjelenést. A Rowohlt Kiadó csak a többszöri, indokolhatatlan halasztást követően „előzött be”.
Nonszensznek tartom ma is, hogy az az intézet, amely a Kertész-hagyaték feldolgozására, a gyűjtemény gyarapítására és legfőképp a művek közreadására alakult, a korábbi megállapodásokat felrúgva, tudományos műhely helyett látványpékségként üzemel.
Az életmű feltárása, megismerése, közrebocsátása csakis hosszú évek alaposan előkészített, tudományos programterve alapján valósítható meg, azt külsődleges érdek nem befolyásolhatja és nem sajátíthatja ki. A jelenlegi állapot Kertészhez is méltatlan, hosszú távon pedig fenntarthatatlan.