A politikai ellenségeskedés a demokratikus berendezkedés természetes része, hiszen a hatalomért, erősforrásokért, pozíciókért és pénzért folytatott küzdelemben nagy a tét: a szembenálló felek pedig akkor tudják meggyőzni a választókat, ha elhitetik ellenfelükről, hogy veszélyt jelent az országra. Az ellenség azonban soha nem eredeti státuszából kifolyólag és végérvényesen válik ellenséggé; ez mindig változó és értelmezett kapcsolat. A második világháború ideje alatt Németország és az Egyesült Államok egymás ellen harcoltak, a Szovjetunió pedig az USA szövetségese volt. A háború befejeztét követően pillanatok alatt fordult a kocka: Németország az Egyesült Államok szövetségese lett a Szovjetunió ellen zajló hidegháborúban. De megfigyelhető ugyanez a jelenség kisebb szinten is: 1990-től 1994-ig a Fidesz az MDF ellenzéke volt, 1998-tól 2002-ig közösen kormányoztak, 2004-től pedig az MDF azonos mértékben támadta a Fideszt és az akkori kormánypártot, az MSZP-t - írja a bejegyzés szerzője. A teljes bejegyzést elolvashatja a Politika 2.0 blogon.