"A váratlan támadások – és az önvédelmi helyzetek túlnyomó többsége ilyen – olyan ingereket jelentenek, melyekre nem tudunk tudatosan, tervezetten reagálni. A harc vagy menekülés jól ismert reakciópárosát megelőzően a szervezet mégis reagál – gyorsan és automatikusan – az ilyen szituációkra. Ezt a választ nevezzük „megriadási reakciónak/válasznak”. Mi is történik ilyenkor? A megriadást hirtelen, intenzív ingerek váltják ki, mint amilyen egy váratlan dörej, erős fényfelvillanás, az egyensúly elvesztése, az arc felé repülő tárgy (önvédelemről beszélve például egy ököl), vagy akár egy érintés, lökés is. Hatásukra komplex testi reakció jelentkezik: pislogás, megrettent arckifejezés, a kéz, alkar, könyök védi a fejet, a vállak felhúzódnak, hogy a torkot védjék, a fej pedig hátrafelé mozdul. A gégeizmok összeszűkülnek, megakadályozva, hogy víz jusson a tüdőbe. A veszély irányától függően a karok gyakran kinyúlnak, hogy így tartsák távol a veszélyt. A perifériális látással érzékelt veszély esetén hirtelen hajolunk el annak irányából" – írja a blog szerzője.

Az önvédelem további pszichológiájáról többet is megtudhat a Fighter blog legfrissebb bejegyzésében, kattintson.