Családanya két gyermekével az utcán, fővárosunk egyik jóhírű kerületében. Egyirányú utcán bandukolnak, s szeretnének átkelni az úttesten. Lelépnek, ám észreveszik, hogy az egyirányú utcán szembe, azaz tilosban közeledik egy szürke, lesötétített üvegű autó. Nem lépnek vissza ijedten és szolgálatkészen a járdára, gondolván, hogy az autós mégiscsak megáll, ha látja, hogy hárman az úttesten kelnek át éppen, s ha már – egyébként is – tilosban halad. Az autó azonban nem áll meg. Illetve megáll, pont úgy, hogy az anya a gyerekeivel ne tudjon átkelni az úton. Megáll, de csak azért, hogy ne ütközzön bele egy szabályosan balról jövő autóba. A családanya, némileg érthető felháborodásában, tenyerével megütögeti a jármű oldalsó szélvédőjét. Zúzásnak semmiképp sem nevezhető a dolog, inkább jeladásnak, hogy hát: Hé, mégis, hogy gondolja ön ezt? A továbbinduló autó aztán fékez, ablakát lehúzza. Közben mellé ér anya és két gyermeke.

- Mi a probléma? – hangzik odabentről.
- Semmi, csak ez itt egy egyirányú utca!
- És?
- Majdnem elütött minket...
- Ha még egyszer ilyet csinálsz, eltöröm a kezedet.

A történet folytatása és elképesztő befejezése a hvg.hu blogján