1945. - Hirosima városa a támadás előtt és után. Az atombomba célpontjainak kijelölésével külön bizottság foglalkozott az Egyesült Államokban. A cél Japán megadásának kikényszerítése volt. Kiotó, a régi főváros azért került le a listáról, mert az egyik döntéshozó ott járt nászúton, és megsajnálta a várost. Felmerült, hogy lakatlan területre, előzetes figyelmeztetés után dobják le a bombát, de az amerikaiak tartottak attól, hogy ez nem lenne elég meggyőző, illetve hogy ha csütörtököt mond a szerkezet, akkor ellenkező hatást érnek el. Emellett az is fenyegetett, hogy a japánok mindenáron megpróbálnák lelőni a bombavető gépet.

A Kisfiú. A Little Boy nevű atombomba volt a második nukleáris eszköz, amit felrobbantottak a fejlesztés során használt, Szentháromság becenevű tesztkészülék után. A 15 kilotonnás hatóerejű bomba meglehetősen egyszerű szerkezet volt, amelyben hagyományos robbanóanyag lőtte össze a kritikus tömeget alkotó két urániumalkatrészt. Ennek a primitív módszernek az volt az előnye, hogy hosszadalmas tesztelés nélkül is be lehetett vetni, mert biztosra vehető volt, hogy működni fog.

A Kövér Ember. A két Japán ellen bevetett bomba közül a Nagaszakiban ledobott volt a fejlettebb. A plutónium alapú robbanófej 21 ezer tonna TNT erejét képviselte. Kevéssé ismert, hogy Japánnak is volt atombomba-programja, ám sem kellő mennyiségű hasadóanyaggal, sem megfelelő tudással nem rendelkeztek a háború végéig, hogy működő bombát építsenek. Ezenfelül eljuttatni sem tudták volna az Egyesült Államok területére: Pearl Harbour után az USA ellen Japán legfeljebb kicsiny gyújtóbombákkal felszerelt léggömböket tudott bevetni, márpedig egy atombomba akkoriban legalább négy tonnát nyomott.

1945. augusztus 6. - Mariana-szigetek, USA: Az "Enola Gay'' elnevezésű Boeing B-29 Superfortress bombázó és legénysége: Theodore Van Kirk (navigátor), Paul Tibbets (pilóta) és Thomas Ferebee őrnagy, miután visszatértek Hirosima légteréből. A gépet Tibbets az édesanyjáról nevezte el. A pilóta később elmondta, a hirosimai küldetés során is anyjára gondolt, aki támogatta őt katonai pályaválasztásában apjával szemben, aki orvosnak szánta fiát. A B-29-es nehézbombázók Japán fölött mutatkoztak be. Rendkívüli hatótávolságuk és repülési magasságuk alkalmassá tette őket a szigetország kényelmes, háborítatlan bombázására.

1945.- Hirosima városa az atomtámadás után. A 350 ezer lakosú városban körülbelül 80 ezer halálos áldozattal és 70 ezer sérülttel járt a robbanás, nem számítva a sugárzás okozta későbbi haláleseteket. 20 ezer halott katonák közül került ki, mivel a város jelentős kikötő, felvonulási terület és vezetési pont volt. Ennél egyébként jóval több áldozatot követelt a Tokió elleni bombatámadás, amelynek során 330 B-29-es 1500 tonna gyújtótöltetet dobott le. Hirosimát azonban egyetlen gép egy darab bombával pusztította el.

1945. - A prefektusi épület maradványai Hirosimában. Ez volt a detonációhoz legközelebbi épület, amely felismerhető állapotban maradt meg. A rom ma az úgynevezett Béke-emlékpark része.

1945. szeptember 24. - Szobor a robbanás után Nagaszakiban. A másodikként célba vett város jóval olcsóbban úszta meg az atomcsapást, mint Hirosima, annak ellenére, hogy az oda dobott bomba hatóereje nagyobb volt. Ennek oka, hogy a Fat Man egy völgyben robbant, a hadiipari komplexum közelében, és a hegyek megvédték a város egy részét a lökéshullámtól.

A hirosimai atomtámadás áldozatai. A bomba szinte minden orvost és ápolót megölt a városban. A japán vezérkar hiába próbálta elérni Hirosimát. Mivel tudták, hogy nagyobb repülőkötelék nem járt arra, nem tudták mire vélni a hallgatást. Végül egy fiatal tisztet küldtek egy futárgéppel, hogy nézzen körül. Ebből a jelentésből tudták meg, hogy valami újjal állnak szemben. A tiszt egyébként, miután leadta a jelentését, leszállt, hogy segítse a mentési munkálatokat.