Huszonöt éve, 1989-ben az omladozóban lévő szocializmust, a Szovjetunióban Mihail Gorbacsovval meginduló reformfolyamatokat és a nemzetközi hangulatot látva Kínában is megmozdult valami. A pekingi egyetem diákjai már korábban – 1986-87 telén – felléptek a politikai reformok eléréséért, de a mellettük kiálló, végül 1987-ben elmozdított korábbi főtitkár, Hu Jao-pang halálának ürügyén 1989 áprilisban ismét előálltak a követeléseikkel: sajtószabadságot, a tüntetések tilalmának feloldását, Jao-pang újraértékelését és rehabilitálását, szabadságot, demokráciát, ezen kívül a pártvezetők jövedelmének nyílvánosságra hozatalát, az oktatás támogatásánk növelését, az értelmiség helyzetének javítását is követelték. A szívrohamban elhunyt politikus emlékére összegyűlt több ezer pekingi egyetemista tüntetett a pártközpont előtt és a Tienanmen téren, a megmozdulók lelkesedése pedig Hu Jao-pang hivatalos temetése után sem csökkent. Ezt követően a kínai pártvezetés parancsba adta a katonaságnak, hogy június 4-én reggel hat órára tisztítsa meg a teret: a városba bevonuló hadosztályok egyszerűen átgázoltak a fegyvertelen civileken, útjuk során pedig agyonlőttek mindenkit, aki eléjük került. A tüntetők közé lövetés, illetve a Pekingben lezajlott vérfürdő egyértelművé tette a vezetés álláspontját: nem lesznek politikai reformok, nem lesz demokrácia, és nem lesz többpártrendszer, a keményvonalas politikusok pedig egyértelmű győzelmet aradtak a pártvezetésben. 25 éve vezényeltek tankokat a Tienanmen téri civil tüntetők ellen.