Pesti Hazai Első Takarékpénztár - Magyar Általános Hitelbank
Fáy András Pest megyei táblabíró és író kezdeményezésére alakult meg 1839. december 15-én a Pesti Hazai Első Takarékpénztár-Egyesület. Az 1867 végén alapított Magyar Általános Hitelbank már alapításakor a legjelentősebb magyarországi banknak számított.
Fáy András alapítványt javasolt 200 részvényessel, 40 000 forint alaptőkével, amelyet az alapító tagok 200 forintonként adtak össze, s azt a kisemberek apró megtakarításainak összegyűjtésére szánták. A kezdetben tisztán humanisztikus intézmény azonban rövidesen profitorientált, s az egyik legerősebb pénzintézetté fejlődött, 1845-ben részvénytársasággá alakult. Üzletkörét betétek kamatoztatása, váltókölcsönök és ingatlanokra kihelyezett jelzálogkölcsönök folyósítása képezte. Tevékenysége - amely ekkor még csak Pest megye területére korlátozódott - folyamatosan bővült.
A kiegyezést követő időszakban indult igazán gyors fejlődésnek. 1868-ban az alaptőkét 1 millió forintban állapították meg, de már 1872-ben 2,4 millió forintra emelték. Nagy szerepet játszott a 19. század végén erőteljesen megindult budapesti házépítkezések finanszírozásában. Ekkor már közreműködött más megyék, városok és községek számára kötvénykölcsönök nyújtásában, továbbá jelentős hiteleket folyósított helyiérdekű vasutak, hidak, közutak építésére. 1894-ben alapított leányintézete, a Hazai Bank Rt. révén számos iparvállalatban szerzett érdekeltséget.
Az első világháború és az azt követő pénzromlás a Takarékpénztárnál óriási értékpusztulást idéztek elő. Alaptőkéje és tartalékai a töredékére csökkentek - takarékpénztári jellegéből adódóan rendkívüli módon ki volt szolgáltatva a betétesek hangulatának -, s csak az 1924-25. évi stabilizáció után erősödött meg ismét. Ezt a folyamatot törte meg a nagy világválság, s csak a világháború előestéjére tért újra ma-gához: a fokozódó inflálódás, a háborús konjunktúra és az áruhiány miatti kényszertakarékosság hatására a megtakarítások állománya ismét jelentősen nőtt. 1948. január 1-jén állami tulajdonba került, majd felszámolták. Üzletágait az Országos Takarékpénztár vette át.
A kiegyezés évében, 1867 végén alapították a Magyar Általános Hitelbankot, amely - a mögötte álló Rothschild-csoport erejének köszönhetően - már alapításakor a legjelentősebb magyarországi banknak számított 6 millió koronás alaptőkéjével.
A Hitelbank - amely kezdettől fogva rivalizált az 1840-ben alapított Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal - gyorsan építette ki ügyfélkörét, az az idő tájt lázasan iparosodó Magyarország legjelentősebb cégeinek folyószámláit vezette és hitelezett nekik. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat épített ki, cukor-, szén-, dohány- és sóüzleteket finanszírozott, államkölcsönöket szervezett. Az első világháború előttre érdekeltségei szinte az egész magyar gazdaságot behálózták, övé volt például a Magyar Általános Kőszénbánya Rt., a Ganz-csoport és a Láng Gépgyár, szinte az egész magyar cukoripar, a teljes magyar len- és pamutipar, a Hungária Egyesült Gőzmalmok Rt., de még a Révai kiadó is.
A világháborús konjunktúra csak megerősítette helyzetét, s azt követő inflációs időszakban sem rendültek meg pozíciói. Bár a Monarchia szétesésével fiókokat, érdekeltségeket és hatókört vesztett, a Rothschildok révén megszerzett nemzetközi kapcsolataival már az 1924-25-ös stabilizáció után külföldi kölcsönöket szervezett a fővárosnak és a vármegyéknek. Ipari érdekeltségeit ez idő tájt is tovább gyarapította, s bár a világgazdasági válság, amely hitelválság is volt, e bankot sem kímélte, végül is megmaradt Magyarország vezető pénzintézetének.
A német tőke fokozatos hazai térnyerésével párhuzamosan legfőbb részvényese a Dresdner Bank lett, s részben ennek is köszönhette, hogy még talán konkurenseinél is jobban profitált a háborús készülődés konjunktúrájából. A háború után a bank főrészvényesévé - a német tulajdonú papírok birtokjogának átszállásával - a Szovjetunió vált. Sorsát megpecsételte az 1947-es államosítás, szervezete pedig beolvadt a Magyar Nemzeti Bankba.
A kiegyezést követő időszakban indult igazán gyors fejlődésnek. 1868-ban az alaptőkét 1 millió forintban állapították meg, de már 1872-ben 2,4 millió forintra emelték. Nagy szerepet játszott a 19. század végén erőteljesen megindult budapesti házépítkezések finanszírozásában. Ekkor már közreműködött más megyék, városok és községek számára kötvénykölcsönök nyújtásában, továbbá jelentős hiteleket folyósított helyiérdekű vasutak, hidak, közutak építésére. 1894-ben alapított leányintézete, a Hazai Bank Rt. révén számos iparvállalatban szerzett érdekeltséget.
Az első világháború és az azt követő pénzromlás a Takarékpénztárnál óriási értékpusztulást idéztek elő. Alaptőkéje és tartalékai a töredékére csökkentek - takarékpénztári jellegéből adódóan rendkívüli módon ki volt szolgáltatva a betétesek hangulatának -, s csak az 1924-25. évi stabilizáció után erősödött meg ismét. Ezt a folyamatot törte meg a nagy világválság, s csak a világháború előestéjére tért újra ma-gához: a fokozódó inflálódás, a háborús konjunktúra és az áruhiány miatti kényszertakarékosság hatására a megtakarítások állománya ismét jelentősen nőtt. 1948. január 1-jén állami tulajdonba került, majd felszámolták. Üzletágait az Országos Takarékpénztár vette át.
A kiegyezés évében, 1867 végén alapították a Magyar Általános Hitelbankot, amely - a mögötte álló Rothschild-csoport erejének köszönhetően - már alapításakor a legjelentősebb magyarországi banknak számított 6 millió koronás alaptőkéjével.
A Hitelbank - amely kezdettől fogva rivalizált az 1840-ben alapított Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal - gyorsan építette ki ügyfélkörét, az az idő tájt lázasan iparosodó Magyarország legjelentősebb cégeinek folyószámláit vezette és hitelezett nekik. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat épített ki, cukor-, szén-, dohány- és sóüzleteket finanszírozott, államkölcsönöket szervezett. Az első világháború előttre érdekeltségei szinte az egész magyar gazdaságot behálózták, övé volt például a Magyar Általános Kőszénbánya Rt., a Ganz-csoport és a Láng Gépgyár, szinte az egész magyar cukoripar, a teljes magyar len- és pamutipar, a Hungária Egyesült Gőzmalmok Rt., de még a Révai kiadó is.
A világháborús konjunktúra csak megerősítette helyzetét, s azt követő inflációs időszakban sem rendültek meg pozíciói. Bár a Monarchia szétesésével fiókokat, érdekeltségeket és hatókört vesztett, a Rothschildok révén megszerzett nemzetközi kapcsolataival már az 1924-25-ös stabilizáció után külföldi kölcsönöket szervezett a fővárosnak és a vármegyéknek. Ipari érdekeltségeit ez idő tájt is tovább gyarapította, s bár a világgazdasági válság, amely hitelválság is volt, e bankot sem kímélte, végül is megmaradt Magyarország vezető pénzintézetének.
A német tőke fokozatos hazai térnyerésével párhuzamosan legfőbb részvényese a Dresdner Bank lett, s részben ennek is köszönhette, hogy még talán konkurenseinél is jobban profitált a háborús készülődés konjunktúrájából. A háború után a bank főrészvényesévé - a német tulajdonú papírok birtokjogának átszállásával - a Szovjetunió vált. Sorsát megpecsételte az 1947-es államosítás, szervezete pedig beolvadt a Magyar Nemzeti Bankba.
