Nagyjából egy évtizede várunk arra, hogy Tori előálljon valami igazán durva, „nagyon Tori” albummal – már persze amennyiben úgy gondoljuk, hogy mi jobban tudjuk nála, mit jelent a „nagyon Tori”. A keményvonalas rajongóknak egészen nyilvánvalóan azt, amit a Night of Hunters végre elhozott nekünk: bal csapottként irtózatos erejű szövegek, jobbegyenesnek meg olyan dallamok, amik egyszerűen nem hagyják nyugodni az embert. Utóbbinak ráadásul megvan a maga pikantériája: a családilag köztudottan zongoraművészi karrier felé erőltetett énekesnő visszatért zenei gyökereihez, és legkedvesebb komolyzenei darabjait dolgozza fel. Ám ez az anyag zeneileg épp annyira Tori, amennyire nem: az átértelmezések olyannyira jól sikerültek, hogy még a legvaskalaposabb komolyzene-ortodoxok se lázadozhatnak.

Tori zongorajátéka legjavát nyújtja a lemezen, amely – az énekesnő karrierje során először –teljesesen akusztikus, és olyan zenészek játszanak rajta, mint a Berlini Filharmonikusok első klarinétosa, Andreas Ottensamer, vagy az Apollon Musagète vonósnégyes. A legnagyszerűbb meglepetés azonban Tori lánya, Natashya, akinek lenyűgözően jó hangja van. A teljesség igénye nélkül: Bach, Chopin, Debussy, Granados, Satie és Schubert dallamai csendülnek fel, pazarul kivitelezett dalciklussá összedolgozva. Kiadja (nem véletlenül) a Deutsche Grammophon, itthon forgalmazza a Universal.

Kedvencünk egyértelműen a Satie-darab parafrázisa, a Battle of Trees: