Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Szentségtörés vagy remeklés – ezen vitatkoznak irodalmi és filmes körökben, miután december közepén debütált a Netflixen a világirodalom egyik legismertebb és legkülönösebb regénye, a kolumbiai Gabriel García Márquez Száz év magánya. A saját gyártású, kétszer nyolc epizódból álló sorozat első fele látható, egyenként egyórás részekben.
A latin-amerikai irodalmi boom első számú alkotásának, az úgynevezett mágikus realizmus csúcsteljesítményének tartott remekmű, a Száz év magány 1967-ben jelent meg és egy csapásra a világirodalom élvonalába emelte a korábban kevésbé ismert, mára azonban rajongott szerzőket, mint Carlos Fuentes, Jorge Luis Borges, Julio Cortázar vagy Mario Vargas Llosa.
A regény – amelyből több mint 50 millió példány kelt el világszerte – nagyban hozzájárult ahhoz, hogy García Márquez 1982-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. A megfilmesítés ötlete már 1969-ben felmerült, és bár azóta világhírű rendezők sora próbálkozott vele, a tíz évvel ezelőtt elhunyt García Márquez sosem járult hozzá. Pedig hol több millió dolláros jogdíjjal, hol olyan nevekkel próbálták meggyőzni, mint Anthony Quinn vagy Francis Ford Coppola. Mindössze annyit engedett, hogy „halálom után azt csinálnak, amit akarnak”.
Végül az örökösök 2019-ben hozzájárultak a megfilmesítéshez, de ahhoz ragaszkodtak, hogy a film spanyol nyelven és eredeti helyszíneken peregjen, rendezője, szereplőgárdája pedig latin-amerikai legyen. Így aztán a forgatókönyvet három kolumbiai szerző jegyzi, a rendezésért pedig az argentin Alex García López, valamint a kolumbiai Laura Mora Ortega felel.
Akik szinte a lehetetlennel próbálkoztak, a regény ugyanis nagyban épít az olvasó saját képzeletére, keveredik benne a természetfeletti és a való, a történet szerteágazó, az idősíkok egymást váltják, párhuzamosan futnak csodás jelenségek és a mindennapi élet részét képező történések – ráadásul kevéssé ismert, egzotikus dél-amerikai környezetben. Mindezt magasra, a képzelet szintjére emeli, amit szinte képtelenség filmen, konkrét jelenetekben ábrázolni. A sorozat fogadtatása egyelőre vegyes, a szakma lelkes, a közönség a vártnál kevésbé rajong érte – talán túlzottan is az olvasmányélményt várták visszaköszönni.
A Netflix nem először nyúlt latin-amerikai történethez, novemberben mutatta be a mágikus realizmus előfutárát, a mexikói Juan Rulfo által 1955-ben írt – García Márquez által kedvenc könyveként emlegetett – Pedro Páramo című regény filmváltozatát. A kétórás alkotást a mexikói születésű Rodrigo Prieto rendezte, hasonlóképpen eredeti helyszíneken, latin színészekkel készült. Talán kissé bátortalanabb, mint a Száz év magány, de hűen követi a szintén nehezen megfilmesíthető regényt.
