Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nemcsak a korai, kísérletező időszakból, hanem a későbbi, a zsidó hagyományra és a görög mitológiára reflektáló művekből is válogattak a mintegy 40 alkotást – szobrokat, egyedi és sokszorosított grafikákat – bemutató tárlaton, amelyből Lipchitz szakmai-baráti kapcsolatrendszere is kirajzolódik.
Jacques Lipchitz litvániai születésű, zsidó származású francia szobrászművész kevéssé ismert Magyarországon. 18 évesen, 1909-ben érkezett Párizsba, szinte ugyanabban az évben, amikor az analitikus kubizmus képviselői festményeiken, kollázsaikon, szobraikon az új stílus jegyében izgalmas módon darabokra tördelve ábrázolták a figurákat és a tárgyakat.
A fiatal szobrász rövid idő alatt szoros barátságot kötött Amedeo Modiglianival és Diego Riverával. 1913-ban találkozott először Pablo Picassóval és más kubista művészekkel, akik jelentős hatással voltak látásmódjára, művészeti fejlődésére: Lipchitz hamar felismerte, milyen lehetőségeket rejt a festészetben kikísérletezett kubizmus a szobrászat területén.
Bár saját elmondása szerint a kubizmus szemlélete élete végéig meghatározó maradt szobrászatában, az 1920-as évek közepére az irányzat korlátai is láthatóvá váltak számára. Műveinek szigorú geometrikus szerkezete fellazult, a formák egyre nyitottabbá, lendületesebbé, a szobrok felülete expresszívebbé vált. Érdekelni kezdte az elbeszélhető tartalom, a „küzdelem” motívumát így mitológiai és bibliai témákon dolgozta fel, amelyek a harmincas évektől nácizmus-, majd háborúellenes állásfoglalásokként nyertek aktuális jelentést.
A német megszállást követően előbb Dél-Franciaországba menekült, majd 1941 nyarán New Yorkban telepedett le. Egyre nagyobb léptékekben gondolkodott, az életmű utolsó két évtizedében pedig több monumentális alkotása is megvalósulhatott. Ezek közül kiemelt jelentőségű utolsó megrendelése, az Életünk fája, melyben zsidó vallásának állít emléket, és amelynek két vázlata is látható a Szépművészeti Múzeumban most nyílt kiállításon.
A magángyűjteményben őrzött hat szobor és két érem, rajzok és grafikák, a művészkönyvek és dokumentumok, valamint a művész gyűjteményének néhány darabja, továbbá könyvtárának egy kis töredéke olyan reprezentatív történeti ívet mutat be, amely Lipchitz kubista korszakától indul, és a legfontosabb szobraihoz készült bozzettók (agyagmakettek) bemutatásával zárul.
Lipchitz egy-egy témával több alkalommal is foglalkozott, sorozatokban, variációkban gondolkodott. Kísérletezéseinek terepe – rövid akadémikus képzésének örökségeként – az első inspirációkat közvetlenül rögzítő, azok spontaneitását őrző, kis méretű agyagmakett és a rajz volt. Ezek alapján, ahogy azt a kiállításon bemutatott művek is szemléltetik, nyomon követhetővé válik egy-egy mű születésének folyamata.
Lipchitz magángyűjteményben őrzött alkotásai mellett Amédée Ozenfant, André Lhote, Arbit Blatas és Boris Taslitzky művei kaptak helyet a tárlaton, melyek közül néhány egykor a művész saját gyűjteményéhez tartozott. Így ahhoz a közeghez is közelebb kerülhetünk, amelyben egykor Lipchitz alkotott, és betekintést nyerhetünk kiterjedt szakmai-baráti kapcsolataiba.
A kiállítás június 21. és szeptember 1. között látogatható, kurátorok: Geskó Judit és Somodi Anett.
