Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Vuk, Nyócker vagy Fehérlófia? Grabowski, János vitéz vagy Szaffi? Februárban kiáltotta ki a Nemzeti Filmintézet 2024-et a magyar animáció emlékévének, mi pedig összeszedtük és rangsoroltuk a 12 legjobb egész estés magyar animációs filmet.
Február 4-én, a magyar animáció atyjaként tisztelt Macskássy Gyula születésnapján hirdette meg Filmintézet a magyar animációnak szentelt emlékévet. A műfaj története 110 éve, 1914-ben kezdődött, amikor az akkor mindössze 19 éves Kató-Kiszly István grafikus első trükkfilmjét, a Zsirb Ödönt elkészítette.
A rendszeres animációsfilm-gyártás az 1930-as években indult el és a ’60-70-es évektől egymás után születtek a ma is ismert, nemzetközi fesztiválokon is nagy sikert arató animációs mozifilmek, de az ezredforduló után is számos emlékezetes alkotás készült, így a Ruben Brandt, a gyűjtő, a Nyócker!, tavaly a Kojot négy lelke, de épp most is megy a moziban a zseniális Kék Pelikán. (Ez utóbbi a mi listánkon nem szerepelhet, mert a projekt indításakor még nem mutatták be.)
Három éve, április 30-án tettük közzé az általunk megkérdezett szakértők szerinti minden idők legfontosabb magyar filmjei listát (ezt itt tanulmányozhatják), és már akkor sokan hiányoltak onnan néhány animációs filmet.
Ez minden idők 10 legfontosabb magyar filmje
Idén 120 éves a magyar film, ennek apropóján filmeseket, írókat, kritikusokat, szakújságírókat kértünk fel arra, hogy segítsenek összeállítani a valaha készült legfontosabb magyar filmek 30-as listáját. Megáll az idő, Saul fia, Szindbád – sorozatunk befejező részében a toplista első tíz helyezettjét mutatjuk be.
Idén ezért összeállítottuk azt a 12-es listát, amin minden idők legjobb magyar animációs filmjeit rangsoroltuk. A módszertant és a projektben részt vevőket a keretesben mutatjuk be, most csak annyit jegyeznénk meg, hogy a szerencsére nagyon széles spektrumú animációsfilm-kínálatból ezúttal kizárólag az egész estés produkciókat (azaz a 60 percnél hosszabb filmeket) rangsoroltuk, így nem kerülhettek bele olyan gyöngyszemek, mint az Oscar-díjas A légy, az Oscar-jelölt Maestro, az Arany Pálma-díjas 27 vagy számos népszerű, rövidebb animáció a Magyar népmesék epizódjaitól, mondjuk a Gusztáv sorozatig.
Minden idők legjobb 12 magyar egész estés animációs filmje
12. Az ember tragédiája (2011)
Jankovics Marcell ólomsúlyú életművében nehéz kiválasztani egy magnum opust, és szavazóink nem is Az ember tragédiáját érzik annak (előkelőbb helyre szavazták a Fehérlófiát és a János vitézt), de a csaknem negyed évszázadon át készült, majdnem háromórás Madách-adaptációra bizonyos szempontból akkor sem túlzó ezt a kifejezést használni. Jankovics filmje, ha talán nem is tökéletes, akkor is méltó az egyik, ha nem a legfontosabb magyar drámához – és ennél nagyobb dicséretet aligha lehetséges elképzelni.
Jankovics nem egyszerűen filmre vitte a Tragédiát, hanem saját értelmezését készítette el, hol hozzáfűzve ezt-azt az alapműhöz, hol továbbgondolva a drámát, hol rajzaival fogalmazva meg elgondolkodtató állításokat vagy téve fel kérdéseket. Ebből a 166 percből mindről külön is írni lehetne, mert nemcsak a nagy egész, hanem az egyes részletek, újabb és újabb, másodpercek alatt rengeteget mondó ötletek is lenyűgözőek. Az pedig, ahogyan Jankovics úgy megy végig vizuálisan a művészettörténet stílusain, ahogy Madách a történelmen, egészen elképesztő. Nehéz nem közhelyesen elismételni Madách sorait, amikor vége a filmnek: „Be van fejezve a nagy mű, igen. / A gép forog, az alkotó pihen.” (KB)
11. Műanyag égbolt (2023.)
„Igazi varázslat ez a film a világvége utáni Budapestről.” Már a címe ez volt Szabó Sarolta és Bánóczki Tibor rendhagyó technikával készült animációs filmjéről szóló kritikánknak, és ezzel még szinte nem mondtunk el semmit erről a kiemelkedő és kiváló alkotásról. „Aki szereti a filmeket, annak látnia kell a Műanyag égboltot: olyan élmény, amilyet eddig nem sokat láthattunk, és élvezet lenne akár még lenémítva is nézni. A remekül kitalált történet szinte már csak hab a tortán” – tettük hozzá.
Ez az animációs film úgynevezett rotoszkóp technikával készült: a színészek játszották el a jeleneteit, majd az alkotók képkockáról képkockára átrajzolták őket. Így hiába van szó „rajzfilmről”, azaz festményeket idéző látványvilágot alkotó számítógépes animációról, minden egyes színész felismerhető, de még az arcjátékuk is a sajátjuk. Már ez lenyűgöző mindenkinek, akit bármennyire is érdekel a film; akit viszont a technika kevésbé nyűgöz le, annak ott a remek sztori a posztapokaliptikus Magyarországról, ahol minden ötvenéves embernek kötelező felajánlania a testét, hogy ehető növény nőjön belőle, mert csak így biztosítható az emberek táplálkozása és túlélése. Már csak azért is jó, hogy szavazóink is úgy gondolták, helye van ennek a filmnek a listán, mert a magyar animációs film történetében mérföldkövet jelent a Műanyag égbolt: a következő évtizedek bizonyítják majd be, hogy ez valóban így van. (KB)
10. Nyócker! (2004.)
A húsz évvel ezelőtti Józsefvárosról nagy kihívás volt filmet készíteni. Hát még animációs mozit. Hiszen több csapdába is bele lehetett volna esni. Készülhetett volna a Nyolcról fölülről lefelé beszélő, modorosan rácsodálkozó, vagy szociológusosan megértő, elemezgető, homlokráncoló film. Vagy a kerület sajátos kúlnesszfaktorát rosszul fel- vagy kihasználó, jópofáskodó-jófejkedő mozi. Azonban Gauder Áron rendező és Novák Erik producer, valamint a forgatókönyvíró csapat bravúrosan kerülték ki ezeket a csapdákat, és pont eltalálták a stílust is, meg a tónust is.
A Nyócker a képregények világát idézi, keverednek a fiktív arcok meg az ismert színészek és kulturális szereplők megrajzolt képmásai (többek közt Szabó Győző, Badár Sándor, vagy az egyik társ-forgatókönyvíró, Orsós László Jakab). A zene hiteles – LL Junior és Ludditák –, a sztori pedig szellemes: eszünkbe juthat a Rómeó és Júlia, de jó az olajos motívum is, ami egyszerre kap hazai és nemzetközi kontextust is a filmben, ahol menet közben felbukkan Oszama bin Laden, Putyin, George Bush, és a pápa is. És van itt sok minden más: időutazás, begombázott pszichedélia, sci-fi-elemek, jó szögből mutatott aktuálpolitika, de feltárul a kerület és az ország kulturális tájképe is – a Nyócker azonban, bár sokat markol, nem esik szét, és mai szemmel is teljesen rendben van. (NR)
9. Hófehér (1984.)
Egy zseniálisan felépített, bizarr világ, ahol nem a gólya hozza a kisbabát, hanem az ujjon ejtett orsószúrás, a királylány egy génmanipulált, látszólag elpusztíthatatlan női Hulk, a könyökpuszi egy teljesen valid fétis, a törpék undok kis mizantrópok, a királyfi meg… inkább hagyjuk. Nepp József első egész estés rendezése, a Disney-féle Hófehérke meseparódiája 1983-as bemutatásakor a magyar animáció egyik legdurvábban elutasított mozija volt, már ami a kritikai visszhangot illeti. Valahol érthető, hiszen mindent kifordított, amit az eredetiben szeretni lehetett, a poénok pedig olyan alacsonyan szállnak, és annyi van belőlük, hogy nem mindig könnyű őket követni. Néha fájnak is. Erre magyarázatként szolgálhat, hogy a filmet forgatókönyvíróként is jegyző Nepp tettestársa a „rímhányó” Romhányi volt, és az is, hogy az alkotók többek között a Monty Python-féle Gyalog galoppból is merítettek.
A cselekmény fonalát főleg I. avagy Egetverő Arrogancia mesterkedése szövi, aki eredetileg ugyan egy (kopasz) udvarhölgy, de miután elteszi láb alól az öreg, már életében is hullának kinéző királynét, és halálra eteti a hasonló állapotú királyt, teljes jogú uralkodóvá lép elő. Örömmel likvidálná a Frankenstein-kísérlet szüleményét, a trónbitorló Hófehért is, de próbálkozásainak egészen más lesz a végkifejlete. A közkedvelt Nepp-művekhez – mint a Mézga család vagy a Dr. Bubó – képest nagyon más ez az univerzum: gyerekként félelmetes és nehezen érthető, felnőttként agyfacsaró lehet, aki azonban kedveli a szatirikus újraértelmezéseket és a nyelvi humornak ezt a sziporkázó, fekete tobzódását, az remekül fog szórakozni. (NN)
8. Ruben Brandt, a gyűjtő (2018.)
Ha nem is tudott magának akkora kultuszt teremteni, mint a hasonlóan akciódús Macskafogó, Milorad Krstić festő, díszlettervező első egész estés animációjának biztosan ott a helye ezen a listán, mert egy nagyívű, vizuálisan a nézőt minden pillanatában elkényeztető, hihetetlen ötletes és eredeti animációról van szó. (Kritikánk itt olvasható róla.) Egyszerre lett egy fordulatokkal teli tolvajfilm és egy észveszejtő képzőművészeti alkotás a Ruben Brandt, amelyet teliszórtak easter eggekkel, vagyis filmklasszikusokra, zenékre, mesterművekre tett milliárdnyi utalással.
A meghasadt elméjében műkincsek – Botticelli Vénusza vagy Edward Hopper egyik alakja – által hajszolt főszereplő összeállít egy bűnbandát, hogy leszámoljanak az őt nyugodni nem hagyó festményekkel. A cselekmény szintjén ez egy szürreális krimi, eggyel magasabb szinten viszont már a technikai sokszorosíthatóság esztétikai problémájáról beszél, de legvégső soron Krstić munkája nem más, mint egy főhajtás az ember vizuális kultúrateremtő ereje előtt. (CsH)
7. Lúdas Matyi (1977.)
„Ispáááán!” – dübörög vissza mindannyiunkban Csákányi László hangján Döbrögi uraság, ha csak egyszer is láttuk ezt az 1977-es rajzfilmet. Sőt, szerintem a magyar néplélekben a politikai rendszerektől, aktuális kormányoktól független helyi hatalmasság, a mindenkori kiskirály alakja is a Dargay Attila által karikaturisztikusan megrajzolt Döbrögi. Először nem örült a rendező, amikor rábízták Fazekas Mihály költeményének megfilmesítését, az ugyanis könnyen átcsúszhatott volna (sőt, valószínűleg ez volt az elvárás) valamiféle osztályharcos tanmesévé, ahogy az 1949-es Soós Imre főszereplésével készült film, de ezt Dargay zseniális húzással hárította: a humort tette az úri világon bosszúálló parasztlegény történetének középpontjába.
Ehhez bevonta Romhányi Józsefet és Nepp Józsefet, hogy segítsenek a sziporkázó párbeszédek megírásában és a történet meseszerű „lefordításában”, Jankovics Marcell egyes figurák megtervezésébe szállt be, kitalálták a történet hátterének az olyan vicces jelenteket, mint a várépítés, Biri néni varázslatait, vagy épp az „úri vadászat” bemutatását, és végül elkészült a sokáig a maga 2,5 milliós nézettségével a legnépszerűbb magyar animációs filmjének számító alkotás, amit ma is, sokadszor is, szívesen néz meg felnőtt és gyerek egyaránt. Nagyon fontos a hagyományos rajzstílusban készült filmben a zene is, Liszt Ferenc II. Magyar rapszódiájának Daróci Bárdos Tamás által cigányzenésre hangszerelt változata ugyanolyan fontos eleme a filmnek, mint a rajzok, a karakterek, a jól kiválasztott szinkronszínészek (Csákányi mellett, Kern András, Geszti Péter, Agárdy Gábor, narrátor: Mécs Károly). (BI)
6. János vitéz (1973.)
Ha példákat keresünk arra, hogy a modern, az itt-és-most, valamint a tradíció, a régi-de-örökérvényű összeilleszthető, akkor bevillanhat mondjuk a Vágtázó Halottkémek együttes, vagy éppen a János Vitéz. Ez az 1973-ban készült animációs film eleve forradalmi alkotás, hiszen ez az első ilyen egész estés magyar produkció. De forradalmi attól is, amit a képernyőn vagy a mozivásznon látunk: pszichedelikus látomások keverednek a magyar népi hagyománnyal, előbbit az alkotó, Jankovics Marcell szerint a Beatles együttes Yellow Submarine (Sárga tengeralattjáró) című animációs mozija inspirálta, utóbbit meg, hát azt adta a mű témája.
A végeredmény fantasztikus, magával ragadó, egyszerre szép és tripes, humoros, szellemes és nagyon nem evilági, de hát milyen is lenne, amikor az evilág és Tündérország között pendlizünk, vagy egy olyan határon megyünk át, ahol az egyik oldalon nyár van, a másikon meg tél. Bár, ha jobban belegondolunk, a mai időjárás ezt az alkotói fantázia nélkül is tudja produkálni. No, de vissza a filmhez: nem kérdés, hogy itt a helye a listánkon, mégpedig az élbolyban. (NR)
5. Fehérlófia (1981.)
„Ha mozirendszerünk nem sarkallna az »egész estét betöltő rajzfilmre«, hanem elég lett volna egyetlen órányi terjedelem is, valószínűleg zseniális alkotással lennénk gazdagabbak” – morgolódott 43 éve, Jankovics Marcell Fehérlófia című filmjének bemutatójakor a Filmvilág kritikusa, hozzátéve, „kis híján” sikerült Jankovicsnak a természeti és társadalmi környezetünket harmóniába foglaló szemlélettel filmet készítenie. Hát csaknem félszáz év elteltével szavazóink, úgy tűnik, nemigen értenek egyet ezzel a „kis híján”-nal, sem a „lehetett volna” zseniálissal: a magyar filmtörténet egyik legfontosabb és legnagyszerűbb animációs filmjéről van szó.
Jankovics „a szkíta, hun, avar és a többi pusztai nép emlékének” ajánlotta az Arany László elbeszélése alapján készült filmet, amelyet ma végignézve a legtöbben alighanem úgy gondolnák, egyszerűen magyar népmesék motívumait látjuk; a Fehérlófia önmagában is sokat hozzátett ahhoz, hogy annyira a magunkénak érezzük ezeket az archetípusokat, a Hétszűnyű Kapanyányi Monyókot, Vasgyúrót és Kőmorzsolót. Jankovics filmje egyedi formavilága, elsősorban inkább a felnőttek képi gondolkodásával rezonáló, vagy legalábbis minden „gyerekességtől” mentes rajzain kívül attól is olyan különleges, hány és hány alapmotívum, metafora és utalás bújik meg szinte minden képkockán. Nem is egyszerűen rajzfilm ez: animációs mesterkurzus. (KB)
4. Habfürdő (1980.)
Egy romantikus vígjátékba ágyazott musical, szociofilm, kordokumentum és életérzés Kovásznai György 2021-ben felújított és digitalizált animációja. A Habfürdő cselekménye Rákospalotán, egy szerelmi háromszög körül bonyolódik, miután az egyik főszereplő, Zsolt, a középkorú kirakatrendező és dekoratőr bepánikol az aznap esedékes esküvője előtt, és menyasszonya kolléganőjéhez menekül. A mit sem sejtő, életigenlő arának elege van a munkából, minimum 15 évre háztartásbeli akar lenni; a védőnőként dolgozó, albérletben lakó kolléganő viszont karrierről álmodik, ötödjére készül az orvosi felvételijére.
Az 1980-ban bemutatott alkotás annak idején tulajdonképpen a 19-re húzott lapot, amikor a gyerekeknek szóló irodalmi feldolgozásokhoz (Lúdas Matyi, János Vitéz) szokott közönségnek kifejezetten felnőtt témát kínált, ráadásul nagyon expresszív grafikával, erotikus fűszerezéssel tette mindezt. Hamar le is vették a filmet a műsorról, de azóta kikristályosodtak az értékei. A Másik János által írt zenei betétekben gazdag animáció a 70-es évek fiatal nemzedékének kiábrándultságát szórakoztató és groteszk módon, de szociográfiai igénnyel jelenítette meg. (CsH)
3. Szaffi (1985.)
A harmadik helyen szintén egy Dargay-film, a Szaffi végzett, ami nemcsak gyerekként, de felnőttként nézve is megdobogtatja a szívünket. A nemesi származású Botsinkay Jónás és az utolsó temesvári pasa lánya, Szófia szerelmi történetét Jókai Mór A cigánybáró című kisregényéből adaptálták, és hasonlóan adaptáció Daróci Bárdos Tamás fülbemászó zenéje is, amit ifjabb Johann Strauss azonos című operettje ihletett. Az 1985-ös animációs változatból ugyanakkor – tekintettel a gyerekközönségre – elhagyták az olyan brutális mozzanatokat, mint például a Szaffit felnevelő jóságos Cafrinka boszorkányság miatti megégetése.
Így egy szeretnivaló, néhol varázslatos(nak tűnő) mese kerekedik ki a nincstelen árvaként felnövő, végül mégis kincset találó főhősökkel, meglehetősen sztereotipikusan kikarikírozott „rosszakkal”, romanticizált vándorcigány élettel és épphogy meg nem szólaló állatszereplőkkel, amely humora és kiszólásai miatt is generációk számára marad emlékezetes. Hogy így lett, az a társ-forgatókönyvíró Nepp József és Romhányi József nyelvi zsenijét dicséri, az pedig, hogy mindez egy legendás szinkroncsapat, köztük Pogány Judit, Kern András, Bárdy György, Csákányi László, Gálvölgyi János, Gobbi Hilda, Hernádi Judit és Zenthe Ferenc hangján szólal meg, olyan pluszt ad hozzá, ami önmagában is hatalmas élvezet és érték. (NN)
2. Vuk (1981.)
„Egyedül vagyok, kicsi vagyok, éhes vagyok” – csak egy a sok, idézni való mondat közül, amit a valaha volt egyik legnépszerűbb hazai rajzfilm, a Vuk hív elő az emlékezetünkből, a főcímdalához hasonlóan, amit a fél ország kívülről fúj. Az a Dargay Attila rendezte 1981-ben, aki olyan zseniális alkotásokat jegyzett még, mint a listánkon is előkelő helyet bitorló Szaffi vagy a Lúdas Matyi. Dargay gyakran nyúlt irodalmi alapanyagokhoz, így tett a Vuk esetében is, ami Fekete István 1940-ben megjelent regényének adaptációja, persze sokkal gyerekbarátabb verzióban. Ez Tarbay Endre és Imre István forgatókönyvírói munkájának is köszönhető. Habár a filmterv már 1973-ban elkészült, ideológiai okokra hivatkozva jó ideig nem kapott zöld utat. Ennek nyilván nem Karak vagy a villámló bottal járó Simabőrű politikailag kifogásolható ábrázolása volt az oka, hanem az, hogy Fekete a Horthy-rendszer népszerű alkotója volt, és mint ilyen, a munkái közül többet betiltottak a háború után. Idővel azonban ez enyhült, Dargaytól pedig először egy négyrészes sorozatot rendeltek be, és a nagy sikerre való tekintettel még ugyanabban az évben elkészült az egész estés változat.
Akármennyire is megmosolyogtató és kalandos mese azonban, a Vuk fókuszát valahogy mégis elviszi az elmúlással való megbirkózás, amit szívbe markoló jeleneteken keresztül látunk a vadon élő állatok szemszögéből, és ami nemcsak gyerekként, de felnőttként is megrázó. Cefrétől berúgott gúnárok ide, móresre tanított kopók oda, Vuk története valahol egy szomorú felnövéstörténet, még akkor is, ha „tanulságként” ott van benne a vigasztalás és a folytonos megújulás ígérete. Vagyis: az élet rendje. (NN)
1. Macskafogó (1986.)
Az Aranycsapat 1954-es vb-döntős veresége után minimum második a világ nagy igazságtalanságai listáján az, hogy az 1986-os magyar nevezett még csak be sem került az Oscar-nomináltak listájára. Mindenesetre a hvg.hu listája most visszavág, mint Grabowski a macskaszindikátusnak: ez az egyetlen alkotás, ami minden felkért közreműködőnek eszébe jutott, mint ami nem hiányozhat a minden idők legjobb magyar animációs filmjei listájáról. Így, mondhatni, csont nélkül került az első helyre.
Nem véletlen, Ternovszky filmje (de gyorsan meg kell említeni Nepp József forgatókönyvírót, akinek a sztorit, és a zseniális párbeszédeket köszönhetjük) máig az egyik legnépszerűbb magyar rajzfilm, korosztálytól függetlenül. A macska-egér civilizáció közegébe helyezett akcióvígjáték a Csillagok háborúján és a James Bond-szérián ironizál, legendás figurái (Teufel, Safranek, von Schwarz, Lusta Dick vagy a négy béna gengszterpatkány stb.), gyakran idézett párbeszédei (például: „– Mehet, Safranek, és üdvözlöm a kedves feleségét! – Köszönöm, uram, de már egy éve önnel él.”; „És most csend, vagy mehettek vissza a balettbe ugrálni.”; „– Jelszó? – Egy aprócska kalapocska benne csacska macska mocska.”), betétdalai (Négy gengszter, Miu – Mi újság?) beépültek a popkultúrába, állandó hivatkozási alapok, a karakterek tűzfalakon, buszmegállókban, divatmárkákon köszönnek vissza, Facebook-csoportok alakultak Macskafogó tematikában, a rajzfilm eredeti kópiájának megmentésére és a kultuszának ápolására gyűjtés indult, és 2007-ben elkészült a film folytatása is, ám annak fogadtatása meg sem közelítette az eredeti Macskafogóét. (BI)
A filmek ismertetőit írta: Balla István (BI), Csatlós Hanna (CsH), Kovács Bálint (KB), Nemes Nikolett (NN), Németh Róbert (NR).
A lista összeállításában közreműködők: Balla István, Csatlós Hanna, Gyöngyösi Lilla, Herczeg Zsófia, Kránicz Bence, Lakner Dávid, M. Tóth Éva, Murai András, Nemes Nikolett, Németh Róbert, Varga Ferenc, Varga Zoltán.
