Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Minden évben sikeres érettségit tesz a diákok mintegy 99 százaléka, alig van olyan, aki elégtelent kap. A leggyengébb eredmények matematikából szoktak lenni, de ott is eléri az országos átlag az 50 százalékot.
Idén május 8-án indul a – minden végzős diáknak kötelező – magyar nyelv és irodalom központi írásbeli teszttel a tavaszi érettségi időszak (illetve ezt a dátumot megelőzi, mint minden évben, a jóval kevesebb diákot érintő nemzetiségi nyelv és irodalom teszt május 5-i időpontja).
2023-ban még túl nagy változás nem lesz a vizsgákon, hacsak az nem, hogy eddig az emelt szintű érettségiket a megyei kormányhivatalok szervezték, most viszont már az ispánok vezette vármegyei kormányhivatalok. Pontosabban a régi-új nevű hivatalok osztják ki a feladatot az általuk kiszemelt oktatási intézményeknek. A középszintű vizsgákat továbbra is automatikusan az iskolák szervezik. E téren annyi lehet a nehézség, hogy az utóbbi időkben lezajlott pedagógustiltakozások egyik elemeként több mint háromszáz tanár jelentette be, hogy nem vállal munkát az emelt szintű érettségiken.
Továbbá lesznek olyan diákok, aki már a 2020-as Nemzeti alaptantervhez igazított érettségi követelmények szerint vizsgáznak: egészen pontosan ez azokra vonatkozik, akik ugyan 2020-ban kezdték a középiskolát, de előrehozott érettségit tesznek le valamely tárgyból. Az új – tehát a legtöbb diákra csak jövőre vonatkozó, többek közt több lexikális ismeretet feltételező, és a felvételi pontszámításban is új elemeket hozó – új követelményekről itt írtunk.
Tételek az érettségi értelméről és a rendszer pazarlásáról
Az érettségi vizsgák hatékonyságával, igazságosságával, valódi értelmével kapcsolatban is nagyon régre visszamenő viták zajlanak.
„A legszigorúbb és legigazságosabb vizsgák sem mérhetik valódilag valakinek igazi tudását, még kevésbé hasznavehetőségét. Jó emlékezet, jó beszélőke, egy kis lélekjelenlét és magamutogató szemtelenség – és az ily növendék biztos, hogy kitűnően fog vizsgázni. Az azonban kinek fő lelki tulajdona a higgadt ítélőtehetség és, aki ugyan mélyen, de lassan gondolkozik, az le fog maradni mindezekben a vizsgákban” – írta már Széchenyi István is 1857-ben a Magyarországon akkor néhány éve bevezetett érettségi vizsgákról.
A gróf döblingi gondolatait annak idején Vekerdy Tamás pszichológus is szívesen idézte, úgy vélte, azok máig érvényesek. Szerinte a gyerekek az érettségin csinálják először azt, amit később egyetemen, főiskolán egyfolytában fognak: három hét, vagy három hónap alatt megtanulják az adott vizsgaanyagot (mert meg lehet tanulni ennyi idő alatt), ami rossz hír: ugyanennyi idő alatt el is felejtik.
Az érettségi idején az általános, széles körű tudást tekintve egy bizonyos csúcson vannak a 18 év körüli emberek, ezután már az univerzálisan lapos tudás – amikor a középiskola következtében mindenről tudnak valamit – eltűnik, azt a szakirányokban elmélyült tudás váltja fel jó esetben.
Egy szegedi egyetem által lebonyolított vizsgálat pedig már régen bebizonyította, hogy a fiatal felnőttek a középiskolai tananyag mindössze kilenc százalékára emlékeznek úgy, hogy azt használni is tudják.
Drága, pazarló rendszer
Az érettségi rendszerével kapcsolatban nemcsak ilyen pszichológiai-pedagógiai kritikákat fogalmaznak meg a szakemberek, hanem a rendszer pazarlására is rámutatnak hosszú évek óta.
Például arra, hogy túl sok tárgyból lehet vizsgát tenni. Már 2008-ban a közoktatás akkori problémáit alaposan és tudományosan felvázoló – de se az akkori kormány, se a 2010-től hatalomra került kormány által figyelembe sem vett – Zöld Könyvben is azt írta Csapó Benő oktatáskutató, hogy a 130-nál több (idegen nyelven letehető tárgyakkal együtt 189) választható vizsgatárgy indokolhatatlanul bonyolulttá, áttekinthetetlenné és költségessé teszi az érettségit”, ráadásul mindössze 19 olyan tárgy volt akkor is, amit több mint ezer diák választott, az „összes többi tárgy mindegyike tehát kevesebb, mint a vizsgázók egy százalékát érdekli”.
Az Oktatási Hivatal adatai alapján tavaly – az idegen nyelvűekkel együtt – középszinten már 201, emelt szinten 135 vizsgatárgyat választhattak a diákok. Például tavaly fizikából vagy földrajzból idegen nyelven összesen kettő-kettő diák érettségizett, de számos tantárgyból volt ez a szám tíz alatt.
De emelt szinten is nagyon kevesen vizsgáznak, és ez ráadásul nyilván tovább fog csökkenni azzal, hogy a kormány a nyelvvizsgával együtt eltörölte a kötelező emelt szintű érettségit, mint felsőoktatási bemeneti követelményt.
Az érettségi tárgyak egyre bővülő listája a szakemberek szerint funkciótlan és rendkívül költséges. „Nyilvánvaló, hogy ennyi tárgyra nem is lehet igényes, tudományosan megalapozott vizsgarendszert kidolgozni az ésszerűen ráfordítható költségekből” – írta már 2008-ban Csapó. Csak tavaly 310 különböző írásbeli tételsort kellett kidolgozni, mindet két példányban (ha valaki nem tudja időben megírni, van pótnap), és ezek javítási útmutatóit.
Plusz pontokat jelenthet a javított tesztek alapos átvizsgálása
Jó hír és fontos figyelmeztetés viszont az érettségiző diákoknak, hogy érdemes nagyon alaposan átnézni majd a kijavított teszteket. Erre a jogszabályok lehetőséget adnak mindenkinek. Az Oktatási Hivatal adati szerint az utóbbi években a diákok közel 9 százaléka nem értett egyet a kapott értékeléssel, és ezek háromnegyede a reklamáció után „talált is” egy-két pluszpontot. A pontszámcsökkenések száma az új javítás után elenyésző volt.
Bár minden maturáló fél az esetleges bukástól, ez egyáltalán nem jellemző. Az összes vizsgázónak az utóbbi évek e tekintetben legrosszabb évében is mindössze 1,26 százaléka kapott elégtelent. Ez 2021-ben történt, amikor a koronavírus miatt eltörölték a szóbeli vizsgákat, tehát nem tudtak a diákok javítani az írásbeli rossz teljesítményen. Igaz, előző évben, amikor szintén nem volt szóbeli, a bukások aránya mindössze 0,89 százalék volt.
Normál, „Covid-mentes” évben az utóbbi tíz évben 2014-ben és 2015-ben volt a legtöbb elégtelen: mindkét évben a vizsgázók 1,5 százaléka bukott meg. Tavaly viszont ez az arány nem volt 1 százalék sem (0,89 százalék).
Átlagban közel négyesre vizsgáznak
Az érettségik átlageredménye az összes tantárgyból az elmúlt tíz évben 3,57 és 3,84 között mozgott. A legrosszabb eredményt 2015-ben, a legjobbat pedig tavaly, azaz 2022-ben produkáltak a magyar diákok.
Ebből a tartományból nem várható, hogy nagyon elmozdulnának az idei eredmények sem, e tekintetben érdemes lesz inkább a 2024-es eredményeket vizsgálni, amikor az új, egészen más kompetenciákat (lexikális tudást) mérő teszteket bevezetik.
Minden tárgyból valamit javultak, de legalábbis nem romlottak az utóbbi években az érettségi eredmények. Középszinten kémiából, biológiából és angolból volt a legnagyobb javulás tavaly az előző öt év átlagához viszonyítva (több mint 4 százalék), de még az állandó mumustárgy, matematika is jobban sikerült tavaly átlag 3,45 százalékkal, mint az előző öt évben. Magyarból pedig nagyjából stagnáltak az eredmények. Emelt szinten viszont – a kémiát leszámítva – nem javultak látható mértékeben a teszteredmények, sőt biológiából még romlottak is.
Matek a „mumus”
A „legnehezebb tárgy”, illetve az a tárgy, amelyikből a legrosszabb eredményeket érnek el a végzősök, az hagyományosan a matematika. 2019-ben még 50 százalékos átlagot sem hoztak össze a diákok, általában 51 százalék körüli eredményt érnek el, de tavaly „megtáltosodtak”: 55,28-as átlagot produkáltak. Ez azonban még így is a legrosszabb érték, a többi nagy tárgynál így alakultak az átlagteljesítmények: magyar 65,43; történelem 61,05; angol 69,36 százalék. De a többi (kevesebb diákot érintő) tárgy esetén is jobbak az eredmények, mint a matekban.
Hogy miért is a matek a „mumustárgy” hagyományosan, arról többek között itt és itt írtunk. Mérő László például úgy véli, ahhoz, hogy egy festményt élvezzünk, kell valamennyi színlátás. „Egy színvak nem fogja élvezni a kép nézegetését. Persze a színvakságnak több szintje van. Ehhez hasonló a matematika is. Ahhoz, hogy azt kicsit élvezze valaki, kell egy speciális látás. Az emberek egy jelentős része viszont matekvak. Persze egy színvakot is meg lehet tanítani arra, hogy az ég kék, a fű zöld, de sohasem fogja azt látni. A matekvakokat is meg lehet tanítani műveletekre, gondolkodási sémákra, de nem fogják azt élvezni”. Viszont azt is hozzátette, szerinte nem is biztos, hogy mindenkit meg kell tanítani egy szinten túl a matematikára. „Nem az a kérdés – mondja –, hogy valaki hülye-e a matekhoz, hanem az, hogy miben jó. „Ha valaki történelemből jó, vagy épp biológiából, esetleg egy jó sebész vagy jó pszichológus, akkor legyen, fogadjuk el, hogy matekból kevésbé felkészült.”
Csapodi Csaba matematikatanár, tanterv-szerkesztő viszont azt állítja, lehet, hogy nem olyanoknak kellene meghatározni (beleértve magát is), hogy mit kell megtanítani matematikából, akik értik a matematikát, és nehezen tudják elképzelni, hogy minek a megértése okozhat egy adott életkorban nehézséget. „Érdekes kísérlet lenne, ha a matematika tanterv összeállításában részt vehetnének olyanok is, akik nem matematikát tanítanak… Nem azt állítom, hogy lehetetlen dolog megérteni a matematikát, csak azt, hogy túl sok mindent, túl rövid idő alatt kell megtanítani, ez sokaknak okoz nehézséget” – fejtette ki lapunknak nemrég.
Még több Kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
