Két év kihagyás után újra van VOLT Fesztivál Sopronban. A koronavírus-járvány utáni első magyarországi nagyfesztivál langyosan indult, de az este végére a Muse meghozta a rég látott nagyszínpad élményt. Kormányablak, Tankcsapda, rossz piák – az ötnapos fesztivál nyitónapján jártunk.
Győr-Moson-Sopron vármegye leghűségesebb csücske nagyjából két és fél óra autóval a fővárosból, mi az ugyanilyen hosszú vonatozást választottuk. A GYSEV (Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút) kiváló szerelvényein a gyakorlott magyar vonatozónak némiképp idegen (működő!) légkondi és kényelmes fülkék várják az Északnyugat-Magyarországra vágyókat, a soproni állomásról pedig már csak egy rövid buszútra van a 2019-ben egymilliárd forintos közműfejlesztési projekten áteső természetvédelmi terület, a fesztivál helyszíne. Délután érkeztünk, épp az Ivan & The Parazol melegítette a nagyszínpadot az esti headlinereknek. A visszatérő VOLT-osok elmondása alapján ekkor még a szokásosnál kevesebben lézengtek a színpadok előtt, de két év kihagyás után jó volt újra ennyi embert látni egy rendezvényen.
A sör, a bor, a pálinka
A helyszínből adódóan számítottunk rá, hogy Soproni sört fognak csapolni, de hát a remény hal meg utoljára. Egy korsó ára mindenesetre a lélektani 1000 forintos határ alatt van – 50 fortinttal –, már ami a lagert illeti. A kiterjesztett Soproni család többi terméke ennél valamivel drágább. „Kézműves sört” is kapni, dobozban, 1100 forintért egy bizonyos Cecei márkájút. Nem kapott el minket a cecei életérzés, egy doboz után inkább visszaváltottunk a jobb árfekvésű Sopronira, annak kevésbé volt faforgácsos utóíze.
A borfaluban 650 forintnál kezdődik egy deci bor, a helyi termelők kínálatából lehet válogatni, bár senkinek nem ajánlanám. Kóstoltunk olyat, amiből egy kisfröccsöt nem tudtunk befejezni. A borstandos részen kívül is kapni fröccsöt, az árlista szerint M-es, L-es és XL-es méretben, hogy a magyarul nem tudók is értsék mennyi spriccet kapnak a pénzükért. Nekünk annyira szürreálisnak tűnt egy M-es fröccsöt kérni, hogy végleg letettünk a kalandozásról, megint vissza a Sopronira. A rövid italok 1590 forintnál kezdődnek, az ár innentől a végtelenségig terjed.
E-közigazgatás két koncert között
A nagyfesztiválokon kötelező Unicum-sátor itt is az esti bulik megkerülhetetlen helyszíne, a szorgalmas szeszező a fesztivál végére egy egész ruhatárat össze tud inni a promóciós ajándékokból. A Szigethez hasonlóan itt is van Aldi, ahol bolti árakon lehet kapni a megszokott termékeket (leszámítva az italokat, amelyek a fesztivál fix árait követik), vagy meg lehet süttetni a boltban vásárolt grillhúst az üzlet mellett lévő Aldi Grillben.
A kedvenc sátrunk viszont egyértelműen a HAJÓGYÁR Petőfi Színpad melletti NISZ-es (Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt.) mobil kormányablak volt, ahol lejárt vagy elveszett okmányokat lehet újraigényelni, akinek pedig eltűnt a pogóban a személyije, kérhet egy ideiglenest a választások informatikai rendszerét is üzemeltető, állami tulajdonú cég munkatársaitól. Elférne egy ilyen néha a Deák téren is.
Koncertek
Amitől elszoktunk két év alatt, az a rengeteg támogató és az ebből adódó termékelhelyezés mindenhol. A Coca-Cola-, Red Bull- és Hervis-sátrak sokaságától az embernek az az érzése támad, mintha el se ment volna otthonról, és a YouTube-on nézné a koncertfelvételt, a videó előtt lévő reklámokkal együtt.
Ivanék után a Carson Coma játszott, de a Telekom Nagyszínpad előtti tér még mindig nem látszott megtelni, amiben a tűző nap is közrejátszhatott. Az egész fesztiválon alig van árnyékos terület, az ebből adódó enyhe majális vibe-ra pedig nagyon ráerősít a fesztiválnak otthont adó hatalmas rét közepére illesztett, vállalhatatlan esztétikájú dodzsem (2000 forint 5 perc), de legalább óriáskerék nincs.
Az estét a Tankcsapdával tervezték berúgni a szervezők, de a három rohadék rockcsempésznek azon kívül, hogy hozta a szokásos formát, nem igazán sikerült megteremtenie a hangulatot. Lukács László többször is kiemelte milyen jó visszatérni két év kihagyás után a nagyszínpadra, ez látszott is rajtuk, ahogy a megelőző két produkción is, ennek ellenére a koncert elég langyos maradt, ahogy az évben a legkésőbb, de a fellépés második felére már lement a nap. Lukácstól megtudhattuk, hogy Milák Kristóf világbajnok lett 200 méter pillangón (ria-ria), de azt is elárulta két szám között, hogy korábban előfordult: nem teljesen józanon jöttek fel a színpadra játszani a VOLT közönségének, de rögtön meg is nyugtatott mindenkit, hogy most nem ez a helyzet. Azért lehet nem ártott volna mégis inni valamit.
Az este sztárfellépői előtt még el tudtuk kapni Ferenczi Györgyöt és a rackákat a HAJÓGYÁR színpadon, ott remek kis buli volt, még mindig nagyon jó kombó a blues és a folk, Ferenczi és a többiek pedig lenyűgöző zenészek.
Nem sokkal fél 11 után kezdett az angol alt rockban közel 30 éve megkerülhetetlen Muse, és azonnal visszahozta a járvány előtti gigaprodukciók élményét, látványos pirotechnikával és átütő hangulattal. A frontember Matthew Bellamy nagyon otthon van a színpadon, a közönségben mindenki azt érezhette, hogy személyesen neki jöttek játszani a nem is olyan szegény ember Radioheadjét. Másfél óra feszes buli volt, ha az új számok némelyikénél le is ült picit a közönség.
A tömeg egy része a headliner után átment még Hiperkarmára a Telekom Kraft színpadra, de az este ekkorra nagyjából véget ért, első nap lévén ráadásul az egyik színpad (a Beko, egy háztartásigép-gyártó) még nem volt üzembe helyezve, a késő esti bulik szerdától kezdődnek. A héten lesz még a Killers, Bring Me The Horizon és SUM 41, és az összes ismertebb magyar előadó.