Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Idén egyetlen ember képviselte Magyarországot a hivatalos cannes-i programban: Szelestey Bianka, akinek a Hajszálrepedés című kisfilmjét több mint 1500 alkotás közül válogatták be az egyetemi vizsgafilmeket felvonultató Le Cinef nevű szekcióba. A fiatal rendezőt cannes-i élményeiről faggattuk a helyszíni podcastsorozatunk utolsó utáni bónuszepizódjában.
„Euforikus sokk és visító ugrálás” – így emlékszik vissza Szelestey Bianka arra a pillantra, amikor megtudta, hogy a Hajszálrepedés című kisfilmje bekerült az idei cannes-i filmfesztivál hivatalos programjába, a Le Cinef szekcióba. A korábban Cinéfondation néven ismert válogatásba a világ összes filmes iskolája nevez vizsgafilmeket, idén 1528 alkotás közül választották ki azt a tizenhatot, ami végül a francia Riviérán versenyzett. Ebben a szekcióban indították a karrierjüket olyan mára már befutott rendezők, mint Juho Kuosmanen (Olli Mäki legboldogabb napja), Mundruczó Kornél (Pieces of a Woman), Peter Sollett (Dalok ismerkedéshez) és Corneliu Porumboiu (Rendészet, nyelvészet), illetve az idei Oscar-fődíjas CODA rendezője, Siân Heder is, aki 2006-ban pont Kocsis Ágnessel együtt kapott megosztott harmadik díjat itt.
A közel egyórás podcastbeszélgetésünkben Szelestey Bianka mesélt arról, hogy milyen érzés egy ilyen illusztris sorba beállni, hogyan élte meg azt, amikor az addig csak az álmaiban létező cannes-i filmfesztivál hirtelen valósággá vált, milyen fájdalmas volt kiválasztani azt a néhány alkotótársat, akit magával hozhatott, mikor lett számára egyértelmű, hogy nem fog díjat kapni, de szó esett a cannes-i vetítés idegölő izgalmáról, illetve arról is, hogy miért kellett Tom Hanksék miatt két órát dekkolnia a vörös szönyegen.
Hallgassa meg a beszélgetést az alábbi lejátszóban!
A Cannes Filmklub korábbi podcastjaiba itt lehet belehallgatni.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
