Az év elején nagyot szólt a hír, hogy egy igazságügyi szakértőkből álló csoport 2017-ben egy volt FBI-ügynök vezetésével arra a következtetésre jutott, hogy Anne Frank és családja búvóhelyét egy bizonyos Arnold van den Bergh amszterdami jegyző árulta el a Gestapónak 1944-ben. Az igazságügyi szakértők szerint a jegyző azért adta át a rejtőzködő zsidó családok címeit a németeknek, hogy megvédje saját családját a deportálástól. Végül sem őt, sem családját nem deportálták.

A kutatásukból és annak eredményéből könyv is született The Betrayel of Anne Frank címmel. Rosemary Sullivan könyve – amely Nyomozás Anne Frank ügyében – Az árulás igaz története címmel magyarul is megjelent – „85 százalékos bizonyossággal” állítja, hogy a nácik elől rejtőzködő Anne Frank és családja amszterdami búvóhelyét egy zsidó jegyző árulhatta el a megszállóknak a második világháború idején.

A könyvet azonban történészek és zsidó csoportok is bírálták, alaptalannak minősítve a kutatás eredményét azt állították, hogy a kötet elhomályosítja Anne Frank emlékét és a holokauszttúlélők méltóságát. Egy új jelentés amatőrnek nevezi a munkát, és azt állítja, hogy a könyvben megfogalmazott súlyos vádakra nincsenek bizonyítékok.

Az Ambo Anthos nevű holland kiadó reagált a tudományos felzúdulásra, és elérhetetlenné tette a könyvet, a könyvesboltokat pedig arra kérte, hogy adják vissza a készleteiket. A kiadó egyúttal őszinte bocsánatot kért azoktól, akiket megsértett a könyv tartalma. Van der Bergh unokája az angol fordítást gondozó HarperCollinst kérte arra, hogy ne adja ki a könyvet. „Ezzel a történettel visszaélnek Anne Frank életével, meghamisítják a történelmet és komoly igazságtalansághoz járulnak hozzá” – mondta az unoka.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: