Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Szex és New York újragondolása, az HBO-n a héten véget érő És egyszer csak… megosztotta a rajongókat és a kritikusokat is. Voltak, akik üdvözölték, hogy ötvenes nőket látunk a képernyőn, mások kínosnak találták, hogy a szereplők, mintha csak évtizedes hibernálásból ébredtek volna, úgy csodálkoznak rá a körülöttük lévő világra. A reboot egyszerre próbál meg nosztalgiával visszanézni a Szex és New York-os múltjára, miközben szégyenkezik is a régi idők miatt, ezért aztán nem győz feloldozást kérni, ami viszont biztos recept a kisiklásokhoz. Milyen ziccereket hagytak ki és milyen kérdéseket hagytak nyitva? Ezúttal a tíz rész mérlegét vonjuk meg néhány kulcstörténet mentén.
Elég színes a háttér?
Hogy mennyire sikerült önazonosnak maradniuk az eredeti karaktereknek, miközben az alkotók szinte erőszakkal csapták oda az életükhöz a politikaialag korrekt mennyiségű színes és LMBTQ-szereplőket, azon még sokáig lehet vitázni. Tény, hogy az eredeti sorozat fehér buborékját úgy korrigálták, hogy mindegyik barátnő kapott egy személyre szabott kisebbségi barátnőt: Carrie mellett feltűnt az ingatlanosból bizalmassá lett Seema Patel (Sarita Choudhury), Miranda etnikai ráébredését Nya Wallace professzor (Karen Pittman) kísérte, Charlotte pedig megkapta a saját tükörképét feketében Lisa Todd Wexley (Nicole Ari Parker) személyében.
A sokféleségügyi barátnők saját sztorival vannak jelen a sorozatban, a személyiségüknek vannak mélységei, de azt érezhetjük, hogy sokkal többet is ki lehetne hozni belőlük, ha nem a három fehér főszereplő csatolmányai lennének. Csakhogy hiába lennének izgalmasak Seema szerelmi kalandjai, Nya lombikos dilemmái, de még Lisa felső tízezerbeli problémái is, csak korrekcióként vannak jelen, és nem szervesen illeszkednek a történetekbe.
Nem elég progresszívnak látszani, annak is kell lenni, hogy eladható legyen
– mondhatnánk. Adódik hát a kérdés, hogy vajon milyen lett volna ez a reboot, ha a kisebbségi barátnők kerülnek a középpontjába, Carrie-ék pedig a nosztalgia jegyében a pálya széléről színesítették volna a sztorit. Sosem fogjuk megtudni.
Miért kellett ezt tenni Steve-vel?
Talán senkivel nem bánt el annyira a sorozat, mint Steve-vel (még Mr. Biggel sem, pedig neki egy infarktus jutott). A Szex és New York szívtipró, bunkó vagy épp infantilis férfi karakterei között Steve Brady volt az – Charlotte férje, Harry Goldenblatt mellett – , aki a jófejségével és a tiszta szívével tűnt ki. Ehhez képest a reboot elintézi a karakterét annyival, hogy egy ideig a hallókészüléke a téma (szó szerint annyi a szövege, hogy folyton visszakérdez, hogy „mi? mi?”), aztán Miranda egyszer csak szakít vele. Steve mintha csak azért létezne az új sorozatban, hogy megadja a hátteret Miranda újjászületéséhez, pontosabban a szexualitása újra- és átértelmezéséhez (amihez a nembináris Che Diaz gyújtja be a tüzet).
Steve és Miranda az életüknek ebben a szakaszában nem tudnak közös definíciót kialakítani a boldog házasságról. A szakításuk – pontosabban Miranda bejelentése, hogy válni akar – a sorozat egyik legszomorúbb jelenete, és előhívja a kapcsolatuk régi narratíváját, amit Steve nagy erőkkel próbált figyelmen kívül hagyni: hogy ő soha nem lehet elég Mirandának. „Miközben én mindig ott vagyok neked, és kitartok a kapcsolatunk érdekében” – mondja kissé szemrehányóan a válás hírétől ledöbbenve, majd hozzáteszi, már túl öreg ahhoz, hogy ismét versenybe szálljon a kapcsolatuk megmentéséért.
Ez a történetszál azért is zavarba ejtő, mert Mirandát önzőnek látjuk, de közben bátornak is, amiért kiutat talált egy olyan kapcsolatból, amelyben csapdában érezte magát. Kár, hogy Steve-nek ebben a folyamatban nem jutott értelmesebb szerep a nagyothalló szerencsétlennél.
Ki teszi helyre Carrie Bradshaw-t?
A stílusos, okos és menő Seema Patel karaktere áll talán a legközelebb ahhoz, hogy Carrie Bradshaw körüli kapcsolati dinamikában hozza a fájóan hiányzó Samantha Jonest, bár ezt a kényszeres összehasonlítást sem Kim Cattrall, sem Sarita Choudhury nem érdemelni. A magabiztos luxusingatlanos Seema figurája lett a legizgalmasabb az új karakterek közül, legalábbis ő illeszkedik a legorganikusabban Carrie kapcsolataihoz. És az alkotók némi mélységet is tudtak adni neki: nemcsak profi és szexi, hanem képes megélni vagy akár megmutatni a sérülékenységét is.
És ő az, aki új érkezőként is képes tükröt tartani Carrie elé – ha az etnikai leosztást is figyelembe vesszük, nem igazán visszatérő motívum a filmgyártásban, hogy egy ázsiai nő kiosszon egy fehér nőt. Seema azonban érzékenyen, de mégis határozottan figyelmezteti Carrie-t, hogy a szavainak súlya van, hogy amit mond, az bántó lehet. Innentől pedig esély van arra, hogy ők ketten egyenlő felekként lépjenek be ebbe a baráti kapcsolatba.
Ki fogja meglovagolni a hőhullámokat?
Az És egyszer csak nem győzte az arcunkba tolni az információt, hogy a szereplői megöregedtek – végül is ez volt a létjogosultsága az egész sorozatnak: megmutatni, mit tartogat az élet ötven felett. Hogy ez mennyire sikerült hitelesen, az megint lehet vita tárgya. A történet nagy részében Miranda ősz haja, Carrie csípőműtétje, és persze Steve hallókészüléke jelentette a középkorúság netovábbját, az életkorból adódó egyik legfontosabb változás, a menopauza viszont csak az utolsó előtti részben került elő, és ott is csak mint idétlen poénforrás.
Konkrétan a szőnyeg alá söpörték, mint ahogyan egyébként a társadalom is teszi, így viszont egy olyan ziccert hagytak ki, aminek társadalmi és kulturális relevanciája is lett volna.
Lehet egy pohárral több?
A Szex és New York egyik alappillére volt, hogy az alkohol szexi, Cosmo-koktéllal a kezében egy nő csak jól nézhet ki. Ezért is tűnt dramaturgiailag ígéretes szálnak, hogy már az első részekből egyértelmű volt: Miranda alkoholfogyasztása kritikus területre nyúlik át. A problémát fel is építették rendesen: ott volt a 11 előtti borozás, a betequilázott szex Che Diazzal, az apró kis üvegek a táskában. A lejtő kifejezetten meredeknek tűnt. Ehhez képest az alkotók egyetlen mozdulattal visszarántották Mirandát, aki miután a barátnők figyelmeztetéseit ignorálva végül saját maga jut el a felismerésre, hogy problémás a kapcsolata az alkohollal, kiönti az összes üveget, és varázsütésre el is kezdi a józan életét – gyerekpezsgővel.
Nyilván egy szórakoztató sorozatról van szó, de a probléma leegyszerűsítése akkor is fájó, különösen az alkoholizmus valóságából nézve, ahol a leszokás sokkal bonyolultabb, a visszaesés pedig sokkal gyakoribb. Ha már az alkotók úgy érezték, hogy a Szex és New York után van korrigálni valójuk faji- és LMBTQ-témában, akkor Miranda függősége lehetőséget adott volna, hogy ezt a korábban dicsőített alkohollal is megtegyék. De ők inkább a fájdalom nélküli gyerekpezsgőt választották.
Hol kezdődik és hol ér véget a gyász?
Sokkoló rajtot vett az új sorozat Mr. Big pelotonos halálával, de mivel a szerelmi szálak fontos mozgatórugói a barátnők életének, benne volt a pakliban, hogy az alkotók a lehető leghamarabb bedobják Carrie-t a randikörforgásba. Ehelyett kivártak, megadták a tiszteletet a gyásznak, ami aztán a sorozat egyik legerősebb történetvezetése lett annak minden drámájával és hétköznapi fájdalmával. Megpróbálták elkapni a gyász kapcsolati dinamikáját is, láttuk, ahogy Carrie az elején beleveti magát a feladatokba, csak hogy legyen valamiféle kontrollja, temetést szervezett, lakást adott el, de láttuk azt is, hogy a legközelebbi barátok is sokszor tanácstalanok, ha ekkora veszteségről van szó: Carrie egy sokaknak ismerős helyzetben találja magát, amikor neki kell vigasztalnia a körülötte lévőket a saját fájdalma miatt, a többieknek ugyanis nincs eszközük a vigasztalásra.
Megmutatták azt is, hogy a gyász sohasem tud csak magánügy lenni, hogy a gyászoló fájdalma mindig kapcsolódik a külvilághoz, amely viszonyulni próbál a fájdalmához, de diktálni is próbálja, hogy mit és hogyan kellene csinálnia. Mint Carrie könyvkiadója, aki a gyászáról írott könyve végén mégis csak szeretett volna egy randizós reménysugarat, hogy az olvasó csak ne érezze olyan rosszul magát az özvegyi lét miatt. Ezt persze a forgatókönyvírók is eljátsszák a legutolsó részben, de szerencsére hagynak teret és levegőt annak a szerelemnek is, amelynek valójában soha nem lehet lezárása.
Kevesebb szex, több dráma - így néz ki Carrie Bradshaw spoileres új élete
„Nem maradhatunk azok, akik voltunk" - mondja a Szex és New York nosztalgiájára építő új sorozat, az És egyszer csak... első részében Miranda. Az alkotók nagyon igyekeztek, hogy meghallják az idők szavát, az első két - néha kissé didaktikus - részből azonban még korai megjósolni, hogy hová fut ki a barátnők élete.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
