A Góbé története másfél évtizedre nyúlik vissza, amikor is a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába járó, családilag népzenei kötődésű, de egyébként klasszikus zenét tanuló diákok megalakítottak az akkor még autentikus népzenét játszó együttest. 2011-ben elindultak az A38 Hajó Talentométer tehetségkutatóján világzene kategóriában, ahol azt találták ki, hogy a versenytársaik zenei stílusában készítenek népzenei feldolgozásokat.

Ez annyira bejött, hogy meg is nyerték a versenyt. Ennek egyrészt az lett az eredménye, hogy elkészíthették első lemezüket, másrészt az, hogy rátaláltak a saját útjukra, amit korábban „népi popzenének” címkéztek, ma Rigó Márton öndefiníciója már úgy szól, hogy „tértágító fusion folk”. Mint mondja, itt a lényeg a fúzión van, stílusukat épp azért nehéz meghatározni, mert sajátos zenei asszociációs munkamódszerükkel annyiféle zenéhez nyúlnak, hogy nincs egy egzakt zenei stílus, ami leírná a Góbét. 

Hegyi Zoltán, bár nem szereti a világzene kifejezést, de elfogadja, ha ebbe a kategóriába sorolják a hattagú, autentikus népi hangszereken megszólaló együttest. „Nagyon fontos az arányok megtalálása. Úgy érdemes hozzányúlni egyes műfajokhoz, hogy közben se a népzene, se a felvett műfaj alapértékei ne sérüljenek. Akkor sikeres egy ilyen fúzió, ha a másik stílusnak a szemüvegén keresztül másfajta módon értelmeződnek a dalok.”

Bands through the lens

Rigó Márton is egyetért ezzel, mint mondja, az még nem lesz jó crossover, ha van egy jó dallam, meg van egy jó könnyűzenei riff, és azokat összerakják. „Rengeteg népi dallam, és rengeteg könnyűzenei stílus van, így elvileg könnyű lehet alkotni egy ilyen fúziót. De ezek sokszor egyáltalán nem működnek. Csak úgy tudsz asszociálni egy dallamról egy adekvát stílusra, ha jól ismered az adott stílus elemeit. Nem elég egy jó dallam, és egy jó riff: kell egy jó ötlet, hogy mitől tudnak ezek jól összeállni.”

A népzenét feldolgozó együttesek sok bírálatot szoktak kapni, hogy megcsúfolják, elárulják az autentikus folkzenét a feldolgozásokkal. A zenészkörökben csak „folkrendőrségnek” becézett jelenség a Góbét is gyakran eléri. Sőt, Hegyi szerint a „folk Interpol-lista” élén állnak.  De ezzel nem különösebben foglalkoznak.

Bár nem akarják magukat Bartók Bélához hasonlítan, de bizonyos értelemben ők is a Bartók által kikövezett úton próbálnak járni. A kárpát-medencei népzenei kincsből indulnak ki, és ezt Bartók a klasszikus zenei eszmerendszerbe próbálta beleilleszteni, a Góbé a popzene különböző stílusaiba.

A most megjelenő Élem a Góbénak már a negyedik albuma, ami ebben a felfogásban készült. Az pedig külön érdekessé teszi, hogy ez az első, ami az új felállásban vettek fel, ugyanis a csapat bőgős és énekes posztján másfél éve új tagok vannak Hegyi Zoltán és Várai Áron személyében. Az új frontember és a jazzvilágból csatlakozott bőgős új lendületet is hoztak az együttesbe.

Bartók neve akkor is felmerül, amikor a dalszerzésről kérdezem őket. Ő ugyanis azt vallotta – mondja Hegyi – hogy a népzenét lehet úgy feldolgozni, hogy használjuk az autentikus dallamot, de az is megengedett, hogy hiteles stílusban, lelkületben külön is komponáljon a zenszerző dallamokat. A Góbé esetében is elő-előfordul, hogy az eredeti dallamok, szövegek kiegészülnek saját ötletekkel, mint az kiderül, amikor arra kértem beszélgetőtársaimat, hogy mondjanak pár szót a dalokról.

Fekete föld

Az album nyitódala egy betyár ballada, két népdalból gyúrták össze. Feltűnt Vizeli Máté brácsásnak, hogy az egyiknek a dallama feltűnően hasonlít a Szupercsapat című sorozat zenéjéhez. Ebből született a filmzenés, nagyívű, szimfonikus, romantikus hangszerelésű dal, amit komoly ütős szólamokkal erősítettek meg. „Még soha nem próbáltunk filmzenét csinálni, ez a Góbé első filmzenei ihletésű száma” Az eredeti népdalok szövege nem volt elég, azért Várai Áron írt még – különböző népdalokból összeollózva – új versszakokat. A dal egyfajta betyár-szupercsapatról szól, akik időben és térben nem találkozhattak, de a nóta mégis összehozta őket.

Ex

Ez a „Góbé popszáma”. Mind hangszerelésben, mind harmóniavezetésben vagy vokálkifejtésben a könnyűzene egyszerűségére hajaz. Ez a leginkább énekelhető dal a lemezen, amit egyébként a Téka zenekar magyarbecei dallamokat feldolgozó dalai inspiráltak. Rigó Márton úgy emlékszik, hogy tinikorában volt egy mp3-as lejátszója, amire csak két lemez fért fel: egy rock-album, és a Téka lemez. Az utóbbin volt a „Volt szeretőm mikor volt” című dal, amibe nemrég belefutott a Youtube-on, és elhatározta, hogy azt meg kell csinálni. Vizeli Máténak megtetszett az ötlet, és ki is dolgozta a dal vázát a következő próbára.

Chikós

A dal Rigó régi ötletéből alakult ki. Mint mondja, a Zeng című lemez felvételeinek szünetében dúdolgatott egy szatmári csárdást, és valahogy ráérzett egy bossa nova ritmust az egészre. Amikor az újjáalakult Góbé Somogyfajszon volt alkotótáborban, volt ott egy chilei producer is, aki latin zenei workshopot tartott. Erről Rigónak eszébe jutott a régi ötlete, és el is kezdték kidolgozni a dalt. Mint mondják, ez volt az első olyan Góbé-szám, ahol nagyon komolyan átgondolták a masszív basszus-dob szólamokat. „Ha nem lett volna Zoli és Áron, akik mélyebben beleássák magukat a latin zenei megfogalmazásba, akkor ez a szám soha nem jöhetett volna létre ebben a formában. Nagyon jól működik a Góbéban, hogy van Máté és Matyi (Vizeli Máté, brácsák, hegedű, gitár, koboz, vokál; Egervári Mátyás, cimbalom, tamburabrácsa, dudák, furulya, fuvola – a szerk.), akik klasszikus zeneszerzésből jönnek és népzenével foglalkoznak, van Várai Áron, és én, akik csak a népi környezetből jövünk, és van Áron, meg Zoli (Czupi Áron, dob, ütőhangszerek, vokál; Hegyi Zoltán, nagybőgő - a szerk.), akik a könnyűzenei környezetből jönnek. Így az egészséges vitatkozás után tudunk közös nevezőre jutni” – mondja Rigó. A dal szövege arról szól, hogy hogy két csikós eltáncolja a verbunkot egy sátorban, mert másnap belépnek a hadseregbe. A dal spanyolos címe utalás a latin-ütemekre.

Borozós

Egy híres kalotaszegi prímás Varga Ferenc Csipás játszotta eredetileg ezt a román ritka legényest. Egyszer Kőszegen lépett fel a Góbé, és a beállásnál Áron reggae ütemeire poénból elkezdte rájátszani Rigó a Csipástól megismert dallamot. „Röhögtünk, hogy ez mekkora hülyeség, de később ebből lett a nóta.” Ezt is Somogyfajszon próbálták le először. „Kiültünk a mezőre, akusztikus hangszerekkel, félmeztelenül, fröcssel. Áronnak egyből beugrott a borozós nóta.”

Hajsza

Egy asztali nóta, egy úgynevezett andalgó, kocsmai atmoszférában eljátszva hegedűn és brácsán – így kezdődik a dal („Remélem hogy a cigányzenész barátaink nem fognak megkövezni emiatt”), majd beindul a hiphop, Busa Pista rappalésével. „Ő egy betyár karakter, ez pedig egy betyár nóta: adta magát, hogy őt hívjuk meg.” Hegyi a dal szerkezetét emeli ki, mint mondja, nem nagyon szoktak a Góbéban klasszikus refrének lenni, de itt két népdal (Széles a Tisza, Zavaros a Tisza) összegyúrásából valahogy kialakult. Szerinte a Hajsza az egyik érzelmi csúcspontja a lemeznek. Rigót a dal experimentális jellege a Korai Örömre emlékezteti.

Bands through the lens

Ellenpontozó

A pontozó egy Kis-Küköllő menti férfi tánc, ebben a dalban pedig vitatkoznak a népi- és könnyűzenei részek, innen a „kétes minőségű cím” – avat be Hegyi, aki a dal születését is felidézi: „Egy reggel nagyon korán jött át hozzám Áron, még nem hatott a kávé, és Dua Lipa jutott eszembe”. Rigó is megerősíti, hogy a dal megszületését nagyban segítette a ritmusszekció (Zoli és Áron) közös gondolkodása. Két baszszus sáv van a lemezen: egy bőgő, ami a népzenei ihletést viszi, és egy bass line. Az Ellenpontozóban egyébként egy kurucnóta is megszólal.

Korcs

Az első Góbé-szám, amiben van tekerő, és ez meg is határozza a dal hangzásvilágát. Ez egyébként is jellemző a zenekarra, hogy bár a legkülönbözőbb stílusokba fordítják a dalokat, de alapvetően meghatározza azok hangulatát, milyen hangszerekhez nyúlnak. A dal fő témája egy népi ihletésű írott hegedűriff, de ez is erősen kapcsolódik egy sorozathoz. Rigó és Egervári Máté, egymástól függetlenül, a karantén alatt a Black Sails című kalózos sorozatot nézte, amikor végre próbálhatott a zenekar, az első jammelésnél előkerült a sorozat zenéjének hangzásvilága.

Én is voltam

Az egy olyan nóta, ami félig már megszületett a régi felállással, de amikor a régi frontember és a bőgős kilépett, már az új felállásban formálódott. A tenyeres, pattogós Pálmáska (románul tenyeres) nevű moldvai tánc az alapja, amibe aztán némi jazz funkos rész is került. A Borozóshoz hasonlóan e dalt is egy karibi reggea-ska-s lüktetés dobja fel.

Azért se

Hegyi szerint, a szó közhasználatban vett értelmében ez a leginkább világzenei kompozíció. A népi hangszerek dominálnak, de ezért „vannak itt a funk zenéből vett 16-os szögelések, James Brown-os részek, Ray Charles-utalások is”. Egy füzesi nótára épül, illetve a bodrogközi oláhos dallamra, amiből aztán a sokat emlegetett Somogyfajszon alakult ki az Azért se. Itt még a klasszikus zene is előkerül, a középrészen van egy Weiner Leo darab, a Rókatánc. Hegyiék szerint eléggé ömlesztve van a sok stílus ebben a számban, de azért működik, mert egyrészt a tambura-dob-basszus alap megint csak alaposan át volt gondolva, másrészt az úgynevezett tranzíciós (a stílusok, ritmusok közötti átmenetet szolgáló) részeket is tudatosan kigondolták.

Pekulár

Konszenzus van a zenekari tagok között, hogy az albumzáró szám a Góbé zenekar alkotási csúcspontja. Egy moldvai balladából, és egy kalotaszegi dallamból (szintén Csipás nyomán) indul ki, de az erős narratív vonalat alátámasztandó előkerül egy csomó elektronikus zenei megoldás, de még valamiféle progresszív metalos rész is. Egyfajta programzeneének mondja Hegyi a dalt, ami zeneileg leköveti a pásztor-ballada szövegét. Meghívták Szokolay Dongó Balázst furulyázni, hiszen ez volt a pásztorok hagyományos hangszere. Rigó és Hegyi is hangsúlyozza, hogy a dal, de az egész lemez sem jöhetett volna létre Dióssy Ákos nélkül, aki nem csak hangtechnikusként, hanem művészi hozzáállással, egyfajta produceri szemlélettel segítette a Góbét a stúdióban.