A Facebookon folytatódott az adok-kapok Schilling Árpád és Rákay Philip között. Az ügy előzménye, hogy Schilling néhány nappal ezelőtt, – miután kiderült, hogy 4,5 milliárd forintos költségvetéssel forgathatják le többek közt Rákay Philip forgatókönyvéből a Petőfi Sándorról szóló filmet –, nyilvános bejegyzésében arról írt, hogy „erre az ajánlatra nem fog nemet mondani senki, mert nagyon, nagyon jól fizet”. Hozzátette, úgy véli, a majdani film „pontosan ott végzi majd, ahol hasonló indíttatású elődei, a Hídember vagy a Sorstalanság: a kultúrtörténet nagy süllyesztőjében.

Rákay Philip erre úgy reagált, hogy

ha Petőfi csöndben beleszeretne Jókaiba, Szendrey Júliát pedig Sárosdi Lilla alakíthatná, végig meztelenül, onanizálás közben azt suttogva: „ez a művészet”, akkor gondolom, más volna a helyzet. Ugye, Árpi?

„Micsoda kisszerű, frusztrált, humortalan és ostoba reakció ez?” – tette fel a kérdést Rákaynak a bejegyzés megosztásával Schilling. „Azzal az állítással szemben, hogy mindenféle szakmai, művészi és társadalmi indoklás nélkül, kizárólag a párthűség jutalmaként kapott irdatlan összegű támogatást ez az ember, és ezzel óriási károkat okoz már most, mielőtt még a "sokat bizonyított alkotóstáb" egyáltalán munkába lendült volna, ellenállításként homofób és személyeskedő (az ügyben teljesen érintetlen feleségem idecitálása ízléstelen, amiért leginkább egy jókora pofon járna) megjegyzéseket tesz.”

Schilling szerint „az a legnagyobb baj ezekkel a sehonnai, bitang kis ficsúrokkal, hogy annak ellenére, hogy övék az állam és az EU (tehát a magyar és európai polgárok adójából származó) támogatás döntő hányada, ők kapják az összes állami kitüntetést, amit egymásnak osztogatnak, övék a közmédia, ők ülnek az állami intézmények élén, sok milliós autókkal furikáznak, és nyaralnak amikor akarnak bárhol a világon, ahova az állam utaztatja őket, védve vannak az ügyészségtől, a bíróságtól, tehát hiába ők a mindent nyerők, mégis ilyen nyomorult lúzerlogika világlik ki minden megnyilvánulásokból."

A rendező úgy folytatja:

Nem volna más a helyzet, Kálmi.

„Hiába buzizol, hiába taposol a feleségemen, nem lesz más a helyzet. Egy szerencsétlen, törtető paprikajancsi maradsz, akkor is, ha Londonban veszed a zakódat, ha az összes hasonló gyökér haverod előtt te lehetsz a sztár, akkor se leszel senki más, mint egy megafon valaki más kezében. Egyedül habkönnyű vagy, ha mögötted nem állnának, elfújna a szél.”

Schilling arról is írt, hogy a film-ügyre is csak azért reagált, mert egy újabb bizonyítékát látta, mennyire leértékelődött a szakmaiság, és milyen újabb szintre emelkedett az arcátlanság. Hozzáteszi, rettenetesen fáj látnia, hogy nagyrabecsült szakmabelieknek kell eltűrniük ezt a megállíthatatlannak tűnő szellemi összeomlást, és megrendítő átélni a színháziak és filmesek ilyen mértékű kiszolgáltatottságát.

A teljes bejegyzés ide kattintva olvasható: