Elhunyt Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, egyetemi tanár – jelentette be a Magyar Írószövetség.

Kabdebó Lóránt 1936-ban született Budapesten. Tanulmányait az ELTE BTK magyar–történelem szakán folytatta, ezt követően, 1958 és 1970 között Miskolcon dolgozott mint középiskolai tanár. 1962 és 1984 között a Napjaink folyóirat rovatvezetője, illetve főszerkesztő-helyettese, közben 1962-ben megszerezte az egyetemi doktori fokozatot, 1969-ben pedig az irodalomtudomány kandidátusa lett.

1970-től a Petőfi Irodalmi Múzeum főmunkatársa volt, ahol 1972-től 1989-ig osztályvezetőként dolgozott, majd 1989–1991-ben tudományos tanácsadó lett. 1990-ben szerezte meg az irodalomtudomány doktora címet. 1989 és 1993 között a JPTE Irodalomtörténeti Tanszékének tanszékvezetője volt, 1991-től egyetemi tanár, ezt követően, 1993 és 1997 között a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetét igazgatta, majd az egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja lett. 1990-től 1991-ig a Magyar Irodalomtudományi Társaság főtitkára volt. 1993 és 1998 között az Irodalomtörténet főszerkesztője.

1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia Szabó Magda-szakértője, 1999-től Szabó Lőrinc-szakértője. Megalapította az Irodalomtudomány című folyóiratot és a Szabó Lőrinc-füzetek című sorozatot. 2005-ig az Irodalomtudományi Doktori Iskola vezetője volt; 2006-tól a Miskolci Egyetem professor emeritusa.

Sokoldalú munkásságában kiemelkedő fontossággal bírt Szabó Lőrinc életművének aprólékos feldolgozása. Több évtizedes munka eredménye háromkötetes Szabó Lőrinc-monográfiája (Szabó Lőrinc lázadó évtizede, 1970; Útkeresés és különbéke, 1974; Az összegezés ideje, 1980) és a Vers és valóság című visszaemlékező kötet (1990).

Temetéséről később intézkednek.