Az 1962-ben alakult, és azóta aktív Omega zenekar 2020 végén elvesztette két tagját is, Benkő László billentyűs november 18-án, Mihály Tamás (az utolsó években már a zenekarral nem fellépő) basszusgitáros rá három nappal halt meg.

Rá egy évre, 2021. november elején lett rosszul Kóbor János frontember, akit a SOTE Pulmonológiai Klinikájára szállítottak be, majd átszállították a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikára, ahol mélyaltatásban tartották egészen december 6-án bekövetkezett haláláig.

Az Omega utolsó lemezének szomorú aktualitást adott az elhunyt három zenész, ugyanis annak Testamentum a címe. Ez volt az Omega tizenhetedik stúdiólemeze, a munkálatai csaknem négy éven át zajlottak.

Mint korábbi cikkünkben hosszabban írtuk, az Omega nagyon sok tekintetben úttörő szerepet játszott a magyar rock történetében. Első lemezük 1968-ban jelent meg Trombitás Frédi és a rettenetes emberek címmel. Ezen olyan, mára örökzöld slágerek szerepeltek, mint a Trombitás Frédi, a Rettenetes emberek és a Ha én szél lehetnék. A zenekar elsősorban a Táncdalfesztiválokon bemutatott produkciói miatt már az egyik legismertebb volt az országban, sőt eljutottak többször Angliába is: 1968-ben például a Spencer Davis Group menedzsere meghívására Omega Red Star néven tartottak turnét a szigetországban, ahol egy angol nyelvű albumot is rögzítettek. Tulajdonképpen azért is jelent meg az első Omega-album (és az első magyar beatalbum), mert a lemezgyár nem hagyhatta, hogy egy magyar beategyüttesnek hamarabb legyen külföldön – és főképp Nyugaton – nagylemeze, mint idehaza.

Rá egy évre jött ki az Omega beatkorszakának csúcsműve, a Tízezer lépés, ezen a címadó dal mellett olyan számok sorakoznak, mint a Petróleumlámpa, a Tékozló fiúk vagy az 1958-as boogie-woogie klubban –, illetve a nemzetközi szinten talán máig legismertebb magyar popsláger, a Gyöngyhajú lány. Erről Kóbor azt nyilatkozta, hogy 1968-ban az Omega a saját klubjában egy angliai turnéja előtt játszott egy búcsúdalt, ennek egyik motívumából született. Ennek később készült cseh, lengyel, bolgár, NDK-s változata is, a Scorpions együttes 1995-ben White Dove címen dolgozta fel. Később is számos előadó vette elő – sokszor szerzői jogokat is sértve –, például Kanye West amerikai rapper, de később a szerzemény feltűnt a Mid90s című amerikai filmben, egy brit sorozatban és egy ausztrál bank reklámjában is.

A harmadik Omega-album 1970-ben jelent meg, Éjszakai országút címmel. Ennek a hangzása érettebb, keményebb, esetenként a progresszív rockhoz közelít, de nem voltak rajta olyan nagy slágerek, mint a korábbi lemezeken. A dalok többségét szerző Presser Gábor értékelése szerint az album zeneileg előrelépés volt, de alábbhagyott a lendület.

1971-ben súlyos válságot élt át az Omega, kivált ugyanis Presser Gábor és Laux József a zenekarból (hogy megalakítsák az LGT-t), és távozott az állandó szövegíró Adamis Anna is. Ez magával hozta az első nagyobb stílusváltást is, ennek lenyomata az 1972-es Élő Omega, amely egy kiadásra tervezett, de végül betiltott stúdióalbum koncertváltozata. A lemezen több dalban üzentek Presseréknek, például a Hűtlen barátok című dallal, és megénekelték a zenekar válságát is (Egy nehéz év után, Törékeny lendület). Az új felállásban Mihály Tamás lett a legtermékenyebb szerző, de írtak dalokat a többiek is. Így játszotta a zenekar 1999-ben a Hűtlen barátokat.

Ezután a 70-es évek közepéig még két albumot jelentetett meg az 5 (1973) és az Omega 6: Nem tudom a neved (1975) címmel, amelyek az új felállás magára találását bizonyította, elsősorban a hard rock vonalon. Ekkoriban – Peter Hauke menedzsernek köszönhetően – már a zenekar állandó nyugat-európai turnékon is bizonyított, időnként olyan zenekarokkal lépett fel közösen, mint Scorpions.

A 70-es évek közepén ismét stílust váltottak, a Pink Floyd és más progresszív zenekarok space-rock kísérletei nyomán az Omega is áttért erre a stílusra, amelyben továbbra is hosszú, kidolgozott hangszerszólók voltak, viszont a hangzás gyakran a lebegés érzését keltette, a szövegekben pedig a hétköznapi világtól elrugaszkodó, fantáziáló, sci-fi világ lett a jellemző. Ekkor már egyértelműen ez lett az „Omega-hangzás”, amit a koncerteken látványos lézershow-k, füstgépek erősítettek. Ezt a korszakot három album jellemzi, az Omega 7: Időrabló (1977), az Omega 8: Csillagok útján (1978) és a Gammapolis (1979). A Csillagok útján egyik dalát, a koncepcióból némileg ki is lógó oroszos hangzású Léna szövegét (bár ezt nem jelezték a lemezen) Bródy János írta.

A Gammapolis minden idők legsikeresebb albuma lett, olyan slágerekkel, mint az Ezüst eső, a Nyári éjek asszonya, a Gammapolis I. és az Őrültek órája.

A 80-as években elhagyták a space-rock stílust, és kísérletezőbb évek következtek. Bár továbbra is turnéztak időnként Nyugaton, az áttörés ott továbbra is elmaradt. Magyarországon a népszerűségük továbbra is töretlen volt, noha kevesebb koncertet vállaltak. A tizedik albumuk az Omega X: Az arc címmel jelent meg (1981), majd jött az Omega XI (1982) és az Omega 12: A Föld árnyékos oldalán (1986), Babylon (1987). Ezeken az előző évtizedhez képest nagyobb hangsúlyt kaptak a szövegek, számos tartalmas, elgondolkodtató alkotásuk született (Életfogytig rock ’n roll, Tizenhat évesen, Kemény játék, Nagy folyó), zeneileg pedig próbáltak az új hullámhoz alkalmazkodni, nagyobb szerepet kapott az elektronika, a komputertechnika.

A Föld árnyékos oldalára került az Omega 80-es évekbeli legnépszerűbb dala, a Fekete pillangó is.

Ezután az Omega háttérbe vonult, évekig nem készítettek lemezeket, leginkább az időnkénti nagy Népstadion-koncertek bizonyították, hogy a zenekar nem szűnt meg. 1995-ben megjelent ugyan a Trans and Dance és 1998-ban az Omega XV: Egy életre szól című albumuk, ám ezek már nem értek el a korábbiakhoz hasonló sikereket.

A zenekar ezután egyre több koncertet adott Magyarországon és a határon túl, saját életművét feldolgozta a Omega Szimfónia & Rapszódia címmel, és a kisebb, templomokban – illetve a felcsúti Pancho Arénában – előadott Omega Oratórium műsorban, és kiadott még három albumot, a – többnyire kemény hangzású, Kóbor által jegyzett, gitárcentrikus dalt tartalmazó – Égi jelet 2006-ban, rá több mint tíz évvel a Volt egyszer egy vadkeletet (2017) és végül a zenekar végrendeletét, a már emlegetett Testamentumot (2020).