A papírforma ezúttal nem jött be. Bár mindenki arra számított, hogy posztumusz Oscar-díjjal ismerik el Chadwick Boseman alakítását a Ma Rainey's Black Bottom című filmben, végül Anthony Hopkins kapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart (a színész nem volt ott a gálán, hogy a szobrot átvegye). 

Hopkins teljes mértékben kiérdemelte az elismerést: a demenciával küzdő 84 éves férfit megformáló szerepe felejthetetlen. A színészlegenda élete második Oscarját kapta meg; az első díjat az 1991-es A bárányok hallgatnakban nyújtott alakításáért nyújtották át neki.

A The Fatherről korábban ezt írtuk: 

"Az apa, Anthony életéből egymásután hullanak ki az agy számára addig biztos tájékozódási pontot jelentő támasztékok: az idő linearitása felborul, az addig jól ismert emberek arca megváltozik, a hely, a lakás, ahol szinte az egész film játszódik, kiismerhetetlen labirintussá torzul. A végére az apa már azt sem tudja, hogy ő maga kicsoda. És az a technikai bravúr a The Fatherben, hogy a vágásnak, az apránként, szinte észrevétlenül változó díszletnek, az ismétlődő jeleneteknek köszönhetően a néző Anthonyval együtt esik egyre inkább kétségbe. Próbáljuk az összekevert puzzle-darabkákat sorba tenni, hogy az egyszerre idegen és ismerős arcok valójában kiket takarhatnak, mi Anthony valódi viszonya ezekhez az emberekhez, mi az események kronológiai sorrendje, mi a valóság és mi csupán az elme furcsa játéka; de az a keserű felismerésünk, hogy bár sejteni véljük a kinti világ összefüggéseit,

a káoszból végső soron nincs kiút, még a káosz magjában sincs semmiféle törvényszerűség, amibe elhatalmasodó magányunkban kapaszkodni lehetne.