Remek magyar írók ajánlják nagyszerű hazai kortársaikat, akiknek az olvasásával talán gyorsabban telik el ez a mostani szürreális időszak nekünk is. Az idei Aegon Művészeti Díj shortlisteseit kérdeztük kedvenceikről.
Harag Anita ajánlása: Nádas Péter megállítja az időt, ahogy Rakovszky Zsuzsa megnyugtat
Mindig az adott hangulattól, időszaktól függ, hogy például Harag Anita a sok kedvence közül éppen melyiket veszi elő a legszívesebben. Most olyan szövegeket olvas, amelyek vagy „adnak egy kis időt, hogy kifújja magát vagy visszaadják azt az ijesztően szürreális állapotot, azt az idegenséget, amiben az utóbbi hetekben élünk” – mondja.
Ez utóbbira kiválóan alkalmas Baróthy Zoltán Emigráció című elbeszélése, „amelyben a narrátor egy idegen helyen ébred fel, biztosan nem itt aludt el előző este, nem ismerős neki a szoba, még a saját szaga sem, mintha egy éjszaka alatt minden kifordult volna magából” – magyarázza Harag, hogy miként rímel a mostani állapotokra a szöveg.
Hasonlóan fontos olvasmánynak tartja Rakovszky Zsuzsa A Hold a hetedik házban című novelláját a szöveg sajátos ritmusa, nyugalma miatt. Végezetül pedig egy verset ajánl, Terék Annától a Háttal a napnak című költeményét:
„Szép, szabályos minden éjszaka.
Húzódik szét, tágul a félelem.
Álljon ide elém.
Hogy legyen, mi eltakar.
Aki fél, szeret csak tíz-húz centire nézni,
s nem látni, mi van távolabb.”
Barnás Ferenc ajánlása: Marno János izgalmas kihívás, és Danyi Zoltán is megdolgozza az olvasót
Barnás Ferenc bevallja, hogy az elmúlt években, részben időhiány miatt, rettenetesen kevés szépirodalmat olvasott, és leginkább csak a barátai, közeli embereinek művei jutottak el hozzá, ezek közül is főleg a líra. De ha már költészet, akkor például Marno Jánost nagyon ajánlja. Az ő műveit olvasni ugyanis mindig kihívás – mondja róla.
„Van abban valami brutális, ahogy Marno az élet legapróbb dolgához is viszonyul, miközben halkan megjegyzem, hogy ebbe a viszonyulásba belefoglaltatik a létkérdésekkel való folytonos küszködés is. A csupasznak tűnő nyelv mögött iszonyatosan sűrű, végiggondolt futamok és erők vannak, a felszínen pedig minden halálpontosan kicentizve.”
A Térey-kötetek is alaptartozékai a könyvespolcának. Mint mondja: a tavaly júniusban elhunyt költő hangját, autentikusságát, öntörvényűségét, verseinek nyelvi erejét nagyon szereti. „Nagy veszteség, hogy János már nincs köztünk. Egy időben rendszeresen találkoztam vele, ezek az órák számomra sokszor olyanok voltak, mintha János verseit olvastam volna.”
Nádasdy Ádám ajánlása: Grecsó, Térey és Tóth Krisztina
Nádasdy Ádám kortárs magyar kedvencei között is megtaláljuk Térey János verseit, és nála belefért a top háromba Grecsó Krisztián és Tóth Krisztina is. Hogy miért épp ők? „Mert az is tetszik, amiről írnak (az élet szép és csúnya oldalai egyaránt), meg az is, ahogyan írnak (se túl nyakatekerten, se túl laposan)” – fogalmaz.
Csabai László ajánlása: a Háború és béke magyar testvére, a Fogság
Nála Spiró György is kötelező szerző. A Fogság szerinte egy másik nagy orosz klasszikus, a Háború és béke magyar testvére. „Spiró, bevallottan, olvasói igényeket akart kielégíteni ezzel a művével. És sikerült. Legalábbis az enyémet illetően. Ez az a regény, ahol minden rendben van. Szépen hömpölyög a szöveg, a történet. Minden meg van magyarázva, de nincs túlmagyarázva. Egy könyvtárnyi tudást szed magára az olvasó, a tanulás sokszor fárasztó érzése nélkül, mi több: szórakozva.”
Végül nem maradhat ki a sorból Vida Gábor sem, a Nem szabad és nem királyi című könyve miatt. Csabai így beszél róla: „Vida ebben a könyvben megalkotta a rövidpróza kötetek etalonját. Minden írás önmagában is remek. De van legalább három gócpont a könyvben, melyek köré ciklusba rendeződnek a novellák. Ez egy plusz. Minden írás együtt pedig egy prémium.”
Láng Zsolt ajánlása: minden, ami lüktet
Az író nem emelne ki egy magyar szerzőt se, inkább azt mondja, hogy ő olyan szövegeket szeret olvasni, amelyekben érződik a nyelv lüktetése, „ahogy az élő testben, a bőr alatt lüktetnek az erek”. Nem szereti a szentenciákat, a súlyos mondandókat, mert „túl vastag és kemény rajtuk a hámréteg, és nem érzi rajtuk „az igazság melegét és bicebócaságát” sem.