Tudjuk le gyorsan a kötelező kört, a fél kilenctől a nagyszínpadot uraló Foo Fighterst, ami 22 év után tér vissza a Szigetre. Dave Grohl és csapata a maga a rock and roll, a műfaj halálhírét keltők konkrét és hangos cáfolata. Ráadásul a Foo Fighters igazi koncertzenekar, akik azt is megengedhetik maguknak (és a Sziget szervezői megengedhetik nekik), hogy felborítsanak minden fesztiválbeosztást, és nem másfél, hanem két és fél órás bulit tartsanak. Ilyen csak az első (mínusz első) napi sztároknak jár. Mondhatni, a Foo Fighters lesz a zárónap Ed Sheeranje.

De már a zárónap nyitóprodukciója, Frank Carter és az ő Rattlesnakes nevű zenekara (15.30) is nagyjából megmutatja, hogyan is lehetne felfrissíteni és energiákkal teletömni a brit gitárzenét. Punkos lendület, garázsrockos karc, grunge-os lazulás. Ha ránk hallgatnak, nem hagyják ki a frontembert, aki megmutatja, hogy nem csak az egy szál gitáros gigasztárnak, hanem a zúzós rocknak is lehet vörös hajú celebrálója.

Valaha volt egy The Smiths nevű zenekar, ami megkerülhetetlen nyomot hagyott az alternatív rockzenében. Azt sokan rögtön rávágják, hogy persze, onnan ismerjük Morrissey-t is, de azt már kevesebben tudnák kapásból, hogy a zenekart annak idején Morrisey mellett Johnny Marr gitáros alapította (és határozta meg annak zenei stílusát). Úgyhogy öt órakor a nagyszínpadon valószínűleg felhangzik egy-két Smiths-sláger is. Marrnak egyébként kifejezetten érdekes a poszt-Smiths-karrierje is, ami – ha nem is olyan csillogó, mint egykori társáé – többek között olyan kanyarokat is magában foglal, mint a New Order-frontemberrel, Bernard Summerrel közös szintipopos Electronic formáció vagy a 2010-ben Szigeten is járt The Cribs. Most szólóban nyomul, tavaly összehozott egy albumot, idén pedig olyan dalokat adott ki, mint ez vagy a napokban ez.

És akkor még mindig (vagy egyre inkább) nem érdemes (a zárásig egyáltalán nem érdemes) messze menni a nagyszínpadtól, mert azt hatkor a Grammy-díjas duó, a Twenty One Pilots foglalja el. Az együttes a kétezres évek végén alakult, de a világ a 2015-ös Stressed Out után ismerte meg igazán a nevét. Azóta mindenütt headlinerként lép fel a duó, óriási rajongótábort gyűjtött maga köré a világon mindenütt, így itthon is. Ha épp nem a Foo Fighters lépne fel kedden, nyilván ők zárnák a nagyszínpadot a Szigeten is.

Tehát „normál menetben” kedden túl sok lehetőség nincs a nagyszínpadon túlra kalandozni, pedig volna miért. Mondjuk, negyed nyolckor az A38 Színpad közönsége sem fog csalódni, ahol a brit punk új hullámának legizgalmasabb zenekara, az Idles kezd zúzni. (Mondjuk annyira új ez a hullám, hogy ők nem is szeretik, ha a punkot emlegetik velük kapcsolatban). Szóval, ha pogózni van kedve valakinek, és dühösen diktátorokat szidni, akkor itt a helye.

Ha pedig hagyományőrző magyar szigetesek vagyunk, akkor a Müller Péter Sziámi Andfriends-szel zárhatjuk (mint minden évben) a Sziget-élményt, ahol is üvölthetjük, mondjuk, hogy „Százból, ha egyszer jó, az már nagyon jó”, vagy a pesszimistábbak azt, hogy „Ha előrelátó csecsemő lettél volna, felkötöd magad a köldökzsinórodra”.