Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Létezik a nyaralásnak egy olyan filozófiai megközelítése, miszerint nem lehet nyár tenger nélkül. Hajlunk arra, hogy egyetértsünk vele. Kánikulában pedig fokozottan. Ebből a világnézetből inspirálódva összegyűjtöttünk néhány filmet, amelyben a tenger központi szerepet kap. Csobbanjon velünk!
Némó nyomában
Létezik vizesebb film, mint a Némó nyomában?! Kötve hisszük. Talán csak a Titanic veszi fel vele a versenyt – amely egyébként csak azért nem került fel a listánkra, mert nem épp a lazulós, nyári hangulatáról híres. A Némó nem véletlenül lett 2004-ben Oscar-díjas: elképesztően látványos, baromi jó karaktereket varázsolt hozzá a Pixar, és arról is gondoskodtak, hogy ne csak a kicsik élvezzék, hanem az idősebb korosztály is remekül szórakozzon rajta.
Pizsi, a bohóchal iszonyúan félti egy szem fiát, Némót, miután feleségét és a többi kis ikrát korábban felfalta egy ragadozó. Az első nap a suliban azonban nem várt fordulatokat hoz magával, Némó kiúszik a zátonyról, egy búvár pedig elragadja. Apja elindul keresésére, mellészegődik a rövid távú memóriazavaros Szenilla, de egy idő után már a fél óceán azért drukkol, hogy apa és fiú újra együtt lehessenek. Eközben Némó egy fogorvos akváriumában vesztegel, és szökésre készül, mielőtt még Sherman doktor fogszabályzós unokahúgához kerülne. A Némó nyomában nem tipikus nyári film, de szemet gyönyörködtetően jelenik meg benne az óceán – tizenhat év után is érdemes elővenni. (Cz. F.)
50 első randi
Oké, tudjuk. Egy Adam Sandler-film. Egy Adam Sandler-film rozmárhányással és viccesnek szánt altesti poénokkal. Az 50 első randi sztorija mégis annyira eredeti, a hangulata pedig annyira nyári, hogy itt a helye a listán. Henry Roth (Adam Sandler), a Hawaiin élő nőcsábász/tengerbiológus egy reggel menthetetlenül belehabarodik a gofriházat építgető Lucybe (Drew Barrymore). Együtt reggeliznek, megbeszélik, hogy másnap is találkoznak, ám Lucy egyáltalán nem emlékszik a férfira, mert egy súlyos autóbalesetben megsérült a rövid távú memóriája: az ütközés előtti életére még emlékszik, de azóta minden napot elfelejt, amint lefekszik aludni.
Henrynek nincs más választása, minden egyes nap meg kell küzdenie Lucyért, miközben ott a nagy terve is, hogy egyszer egy egész évre kihajózzon rozmárokat tanulmányozni. A nyár, a sok virágos ing és a víz tehát adott, de ne felejtsük el, hogy az 50 első randi adta a filmtörténetnek Tízmásodperces Tomot is, és gyanítjuk, ekkor láttuk utoljára Adam Sandlert hajóskapitányként Beach Boyst üvölteni. A film keserédes végén Israel Kamakawiwoʻole zenéje meg már csak ráadás. (Cz. F.)
A kis hableány
„Ringat a víz” – énekelte Sebastian, a rák fülbemászó karibi dallamokkal, miközben megpróbálta meggyőzni a kis hableányt, hogy maradjon a tengermélyi birodalomban. A Disney mára klasszikussá vált, 1989-es rajzfilmjében a tenger az ismerős és meghitt otthon, a biztonságos közeg, ahol a család és a barátok várnak. Csakhogy ez mit sem ér egy tipikus kamasz fruskának, Arielnek, akit lenyűgöz az emberek felszíni, szárazföldi világa, és aki annak rendje és módja szerint bele is szeret az első emberhercegbe, akivel találkozik. És akivel veszélyes kalandok árán, de végül össze is köti az életét.
Andersen eredeti, szép-szomorú meséje persze kissé másképp szól: annak fókuszában inkább a tiszta szív és az áldozathozatal áll. És az az emberi tapasztalat, hogy van úgy, hogy amire vágyunk, akkor sem sikerül, ha mindent megteszünk érte. Ehhez hű az 1975-ös japán feldolgozás, amely minden cuki részlet mellett is ripityára töri a szívünket. És persze akármelyik verziót láttuk-olvastuk: tegye fel a kezét, aki nem játszott sellőset gyerekkorában. (S. A.)
A mélység titka
Miközben az emberiség egyre nagyobb szabású terveket készít a világűr meghódítására, a tengerek és óceánok mélye még mindig titkokkal teli világ. Az idegen bolygón játszódó Aliens – A bolygó neve: halált követően James Cameron bátran alámerészkedett az óceán ismeretlen tájaira is. A mélység titkában egy olajszállító tankhajó legénységének részt kell vennie egy elsüllyedt atom-tengeralattjáró keresésében. Míg a felszínen egyre feszültebbé válik a politikai helyzet, odalent a kutatócsapat valami olyasmire bukkan, amivel ember még soha nem találkozott.
Technikailag A mélység titka felett már eljárt az idő, és az egész filmnek van egy sajátos nyolcvanas évekbeli hangulata, mégsem hagyhattuk le a listánkról. A Cameron filmjeire jellemző erős női karakter (Mary Elizabeth Mastrantonio), az ismeretlennel való találkozás örvendetesen sokféle formája, és egy-egy emlékezetes jelenet még mindig bőven az (újra)nézés mellett szól. (S. A)
A cápa
Egy fiatal lány meztelenül indul úszni az esti óceánban, míg társai a parton buliznak tovább. Hamarosan felcsendül minden idők legismertebb üldözési zenéje a mély vonósokkal, és már senki sem hallja a lány sikolyait, ahogy elragadja a cápa. Steven Spielberg remekműve a mai napig hatással van a filmkészítésre, sőt ez volt a legelső nyári blockbuster.
Ezzel a gondosan kiszámított és vágott filmmel egyetemeken foglalkoznak, a játékidő első felének feszült emberi drámája pedig önmagában is megállná a helyét. És ha már hatások, azt sem lehet letagadni, hogy A cápa nézők generációiban elütette el a félelmet, és egy sor tévhitet a tenger ragadozóiról. Így aztán Spielberg filmjében a tenger fenyegető víztömeg lett: nem az önfeledt nyaralás csábító célpontja, hanem áruló, amely elrejti előlünk a ránk vadászó veszedelmes fenevadat. (S. A.)
A nagy kékség
Talán soha nem készült a filmvászonra gyönyörűbb óda a tengerhez, mint A nagy kékség. A film két szabadon, tehát oxigénpalack nélkül merülő búvár, a világfi Enzo (Jean Reno) és a delfinekkel cimboráló, magának való Jacques (Jean-Marc Barr) történetét mondja el. A gyerekkoruk óta épülő barátság és vetélkedés megfér itt, mert közös szenvedély köti össze őket: a végtelen óceán.
A lassan építkező, katartikus szépségű film szól az elvágyódásról épp úgy, ahogy finoman körüljárja élet és halál misztériumát – érdemes hozzá bekészíteni egy százas zsepicsomagot. A szívbe markolóan szép képsorokat áthatja a tenger sós illata, és minden jelenetről lerí, hogy olyan alkotó készítette, aki a tenger szerelmese. És valóban, Luc Besson szülei búvároktatók voltak, ő maga pedig sokáig tengerbiológusnak készült, amelyet egy búvárbaleset lehetetlenített el. Igazi kultikus, kötelező darab, ami után ne csodálkozzunk, ha búvárkodni támad kedvünk. (S. A.)
Sorsdöntő nyár
Azt biztosan állíthatjuk, hogy a tenger egészen központi szerepet kap a Sorsdöntő nyárban (Blue Crush), de ez a legkevesebb, amit egy szörfös filmtől várunk. A film képi eszköztára ráadásul egészen lenyűgöző, így nagyon valósághű érzetünk lehet arról, milyen, amikor elragadnak a hullámok – hőhullám idején tökéletes. És megvan a kockázata annak is, hogy ha megnézzük, mást sem akarunk majd, mint hullámokat lovagolni. De a Blue Crush nemcsak hullámokkal és bikinikkel adja el magát – még ha mindkettő fontos eleme is a filmnek.
Bár a sztori nem túl szofisztikált, van benne anyag, és korántsem csak a látványra koncentrál. A főszereplő Anne Marie (Kate Bosworth) a mesés földrajzi adottságok (Hawaii) ellenére küzd néhány démonnal, például egy korábbi szörfös baleset emlékével, amely akadálya annak, hogy úgy igazán kiteljesedjen a szörfös karrierje, ami fontos kitörési pont lehetne, mert ott a másik démon is az anyagi nehézségek formájában, ami miatt keményen kell dolgoznia, és még a húgát is magának kell nevelnie, egyedül. Vagyis igazi dolgozó lány történet, némi osztályharcos éllel, szerelmi szállal és happy enddel. A tenger pedig gyönyörű benne. (V. É.)
Utódok
Bár tényleg nehezen hisszük, hogy Hawaiin nem minden csupa sunshine, rögtön itt egy másik film, amely azt próbálja meg elhitetni velünk, hogy a paradicsom felett is beborulhat az ég. Az Utódok sztorija ráadásul elég sötét – van benne halál, megcsalás, dráma –, még ha sokszor hangosan fel is nevetünk közben. Hawaii ingben nehéz drámázni, de ebben a filmben sikerül. Viszont az egésznek ad valami elviselhető könnyűséget az óceán soha nem szűnő moraja a háttérben, és az ukulele idegeket kisimító hangja.
George Clooney az egyik legjobb alakítását nyújtja a többszörös drámával küzdő családapa, Matt King szerepében, de azért Hawaii is nagyon jól szerepel, sőt néha el is lopja a show-t. A hullámok a maguk ritmusában nyaldossák a partot, miközben a filmben kibomlik előttünk egy végül is ismerős érzelmi ív: a családi fájdalmak és gyógyulások soha véget nem érő váltakozása. Az alkotók sokszor egyetlen jelenetben képesek átváltani a fájdalomról a szatírára, a sokkolásról a humorra. Mindezt ráérősen, pont úgy, ahogy az életet a tenger mellett elképzeljük. (V. É.)
Számkivetett
Ha valakinek elege lehet a tengerből, az Chuck Noland, a FedEx időfixált munkatársa, akinek egy olyan lakatlan szigeten kell boldogulnia, amely bármelyik Neckermann-katalógus címlapja lehetne. Csakhogy egy dolog saját szabad akaratunkból kiülni a tengerpartra, és egészen más egy repülőgép-szerencsétlenség következményeként partra sodródni. A lakatlanságból adódóan a film nagyjából kétharmadában csak Tom Hanks tölti ki a sztorit, ráadásul egy olyan világban, ahol nincsenek órák, menetrendek és határidők – és abban is könnyen elbizonytalanodunk, hogy van-e egyáltalán jövő. A tenger itt nem a szabadság, hanem a bezártság megtestesítője, amelyik viszont mégis túlélőt csinál a hajótöröttből.
A Számkivetett egy részében kicsit olyan érzésünk lehet, mintha a NatGeóra kapcsoltunk volna, és egy természetfilmet néznénk, egy eleinte környezetidegen embert, aki mégis megtanul túlélni és együtt élni a környezetével, leginkább a tengerrel. Túlélni és élni viszont nagyon nem ugyanaz, mint ahogyan ezt a kókuszdiókkal nagyot küzdő Tom Hanks átélhetően bemutatja. A hullámok dallama közben pedig arra a kérdésre is keresnünk kell a választ, hogy mit jelent embernek lenni emberek nélkül. (V. É.)
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
