Az író hosszú levélben válaszolt a Magyartanárok Egyesülete elnökének a bíráló szavaira. Szerinte Arató László észrevételei egy olyan kor emlékét hozzák vissza, amikor törvényileg megengedhető volt a szellemi termékek irtása.
Hosszú Facebook-bejegyzésben fejtegette Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke, miért is problémás Háy János Kik vagytok ti? című irodalomtörténeti kötete. „Kár, hogy Háy rengeteg munkáját és népszerűségét, a kiadó pedig pénzét és tekintélyét erre a könyvre fecsérelte. A szakmai kritika hangja teljesen jelentéktelen tényező a mai médiatérben, utcai plakátokkal, rádió- és tévéműsorokkal, YouTube-on terjedő könyvbemutatókkal szemben nem számít a szakmai rosszallás, az érvelő kritika. A könyvnek akkora híre lesz/van, hogy nekem, magyartanárnak a tévedések és a szellemességekbe, merész bemondásokba burkolt ósdi irodalomszemlélet miatt gondot fog okozni” – írta többek között Arató László.
Háy János a hvg.hu-hoz eljuttatott levélben reagált Arató László szavaira. Az író levelét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük. Arató Lászlónak is lehetőséget biztosítottunk egy egyszeri viszontválaszra, az ő reakcióját a levél után olvashatják.
Nekiment a Magyart Tanárok Egyesületének elnöke Háy Jánosnak, kezdi a cikket a hvg.hu, holott az elnök úr, nem a Kik vagytok ti?-nek ment neki, hanem egy maga általa elképzelt kötetnek. Az általa olvasott könyv tartalmával jómagam sem értenék egyet. Az a könyv viszont, amit én írtam, valami más. Egyáltalán nem akar életrajzokból következtetni esztétikai minőségekre, viszont nagyon is érdekli a szereplői élete, s addig, amíg a művek címe fölé szerzőket írunk, abszurd is volna másképp gondolkodni. Ahogyan érdekli a kötetet az a lélektani mozgás és motiváció, amely befolyásolja az alkotók működését. A címben feltett kérdés éppen erre utal. Szeretné felfejtetni, amennyire lehet, hogy kik szólalnak meg a művekben, és milyen mimikriben érdekeltek, és miképpen lép át az életben megjátszott mimikri a műben megszólaló énbe. A kötet épp olyan gondolatok felé akar elmozdulni, amelyeket a tanár úr általa preferált szakmai megközelítések korlátoltságuk és megfáradtságuk miatt (Gadamer alapműve 1960-ban jelent meg) nem tudnak érinteni. Ugyanakkor többször elmondtam:
A Kik vagytok ti? nem irodalomtörténet, nem tankönyv, bár mellékes hozadékként mindkét területhez hozzászól. Ha már valami, akkor a művészetről és az irodalomról, az esztétikáról aktívan gondolkodó könyv, méghozzá olyan szellemiségben, ami képes újragondoltatni az alapműveket és alkotókat.
Nem akar axiomatikus igazságokat közölni, mert épp hogy a gondolkodás sokszínűségében és szabadságában érdekelt, amely sokszínűségnek és szabadságnak néhány kritikus, például a tanár úr is, ugyan szellemi honvédelemnek álcázva, de esküdt ellensége.
Hogy ki, miért, milyen téves elvérásra elvárásra vagy félreolvasásra építve támadja a Kik vagytok ti? című kötetet, nem tisztem megítélni.
Ellenben odáig eljutni, hogy egy könyv kiadását ártalmasnak és veszélyesnek, a vele törődő munkatársakat vétkesnek titulálni, a kiadón azt számonkérni, hogy nem regulázta meg a szerzőt, nem egyszerűen túlzás, hanem mélységesen felháborító, és egy ócska kor emlékét idézi fel, amely korban törvényileg megengedhető volt a szellemi termékek irtása.
És, hogy folytassam, addig eljutni, hogy egy sok éven át írott kötetet sikerhajhász vállalkozásnak nevezni, engem, mint szerzőt, mintha nem lehetne rólam pontosan tudni, milyen vagyok, engem, mint szerzőt valamiféle haszonorientált, ráadásul szexista figuraként értelmezni, merthogy túl sok a férfi a kötetben, szerényen szólva is meghökkentő, miként az is, hogy a sokszor hatvan-hetven oldalas szövegeket közhelygyűjteménynek, netán összeollózásnak tekinteni is. az. A szövegekben szereplő gondolatok évtizedek írói tapasztalatán átrágott gondolatok. Az is kissé hátborzongató, hogy némelyek még azt is sérelmezik, hogy ami írva van, az rendesen meg van írva, mintha burkoltan azt vágynák, hogy legyen inkább rossz a szöveg. De én szeretem rendesen megírni, amit írok, merthogy ez a dolgom. Számosan addig jutnak el, hogy a megírás gesztusát, a könyv létrejöttét kérdőjelezik meg, a kiadót vádolják, hogy sanda szándékkal üzleti siker reményében vett rá engem, hogy megírjam. Holott erre a munkára senki nem kért fel, senki nem kényszerített, saját akaratból született. Szerettem volna összefoglalni, amit művészetről, művészetlélektanról, alkotásról, irodalomról, mint intézményrendszerről (stb.) gondolok, s ezt a szándékot ebben a formában tudtam megragadni. A művektől és alkotóktól elszakított esztétikai és művészeti gondolkodás nem érdekel.
Talán jobb lenne a Kik vagytok ti? kötetet a valós tartalma felől közelíteni, s akkor sem kritikus, sem tanár, sem irodalomtörténeti szakember nem érezné a saját szakszerűségét fenyegetve. S talán észrevenné, hogy nem azt írtam, hogy Petőfi jambusban írta a népdalokat, hanem, hogy Bajza József erőltetése ellenére felhagy a szimultán verseléssel, s ha valami időmérték marad a versben, az a nem- szándékolt jambus, amiről többször írom, kicsit olyan, mintha a beszélt nyelv ritmikája volna. Talán észrevenné, hogy milyen rajongással írok Aranyról, különösen az öregkori költészetéről. S hogy valójában, mennyire bizalmasan és szeretettel közelítek minden, a kötetben szereplő alkotóhoz, azokhoz is, mint Berzsenyi, akinek az olvashatóságát valóban kérdésesnek tartom. A figyelmetlen vagy sokszor láthatóan rosszindulatú olvasatok miatt némely kritika tényleg úgy hatott, ahogy korábban utaltam rá, mintha nem arról volna szó, amit én írtam, hiszen szóba sem kerül a kötet tényleges tartalma, az abban felvetett valós problémák.
A könyv-üldözők írásaival szemben köszönök minden olyan hozzászólást, ami hibákat észrevételez a szövegben. A kiadó folyamatosan várja ezeket az észrevételeket, s a további kiadásokban javítani fogjuk, akár elírásról, adattévesztésről van szó, akár más tévedésről. Nagyon jó, hogy ennyi bátrak mertek szembeszállni prominens, némikor hatalmi pozícióból megszólaló véleményformálókkal, hogy ennyien hívták fel a figyelmet arra, hogy miért jó ezt a könyvet elolvasni. Ők nem pusztán a könyv, hanem a véleményszabadság és az alkotás szabadságának is őrei lettek. Sajnos nem tudom megváltoztatni azokat a tévképzeteket, hogy ez a könyv ártalmas a magyar irodalomranak, hisz a tévképzet makacs fogda, főként, ha érdekek is megtámogatják. Csak annyit tudok mondani a rosszallóknak, hogy becs szóra, a Kik vagytok ti? nem egy archív irodalomszemlélethez juttatja közelebb az olvasót, kissé fura is volna az én poétikám ismeretében egy ilyen szándék, szóval nem ahhoz, hanem az élményszerű olvasáshoz.
Háy János
Arató László válasza:
Tisztelt Szerkesztőség, Kedves János! Nem kívánok élni a válasz felkínált lehetőségével. Nincs kedvem bizonygatni, hogy a szerző fényezve olvassa saját írását, illetve a bírálatokat gyakran félreolvassa. Gadamert sincs kedvem megvédeni. A levél szövegének önellentmondásait, csúsztatásait, a kritikusok véleményét akaratlanul alátámasztó mondatait sincs kedvem széjjelszedni. Izzadságszagú volna. Egy idézeteket tartalmazó, azokat elemző, elméleti kérdéseket komolyan boncolgató szakmai vita nem való a HVG-be. A hírlapi válasz meg csak ovis huzakodás lenne, bármilyen színvonalas is ez a hírportál.
Azt meg még kevésbé akarom bizonygatni, hogy van némi különbség a politikai cenzúra és egy Facebook-bejegyzés között. Aki kíváncsi a véleményemre, olvassa el eredeti posztomat:
A könyv apropóján készült interjúnkat Háy Jánossal itt olvashatja.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: