Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A tanév elején mutattuk be azt a Szendrőládon akkor beindult programot, amelynek keretében mintegy 50 hátrányos helyzetű gyereknek tanítanak programozási alapismereteket. A tanév végén, évzáró beszélgetésen gyűjtöttük össze a tapasztalatokat.
Egyszerre három irányból rángatták a gyerekek a ruhámat, hogy épp hova menjek segíteni
– emlékszik vissza a szendrőládi projekt kezdeteire Molnár Erika, a 3.-os évfolyam egyik oktatója.
Mint mondja, az ő esetükben nem az van, mint általában a tanároknál, hogy a tanév végre teljesen lefárad az idegrendszerük. „Épp fordítva. Itt a tanév végére szoktunk össze a gyerekekkel annyira, hogy már nyugodtan le tudtuk vezényelni az órákat. El kellett telnie egy időnek, hogy ráálljanak a gyerekek a közös munkára, hogy megértsék, mit szeretnénk.”
Kitörési lehetőség
Mint írtuk, Szendrőlád az ország egyik legszegényebb régiójában terül el, gyakorlatilag szegregált faluról van szó, az ott élők 90 százaléka roma származású, a családok döntő többsége hivatalosan is hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű. Ilyen körülmények között próbál a szegénységből kitörési lehetőségeket keresni a – többi között gyerekházat, tanodát üzemeltető – helyi Bhim Rao Egyesület.
Szeptembertől indult be a településen egy új program: ötven 2.-7. osztályos gyereknek van lehetősége programozást tanulni.
„Hosszú ideje a kitörési pontokat keressük a hátrányos helyzetű gyerekeknek, és ez ma valószínűleg nem a kosárfonás, sokkal inkább a programozás.
Megkerestek minket az IT Services Hungarytól (ITSH), hogy elindítanának egy olyan programot, amelyben alapszintű programozást tanítanának” – mondta a kezdetekről Káló Károly, az egyesület vezetője.
A képzés elindításában az ITSH, és a Bhim Rao mellett a Logiscool alapítványnak, a Digitális Tudásért Alapítványnak (DTA) volt döntő szerepe. Az egyesület adja a helyiséget, és toborozza (a helyi iskolával közösen) a gyerekeket. Az ITSH biztosítja a saját munkatársai közül azokat, akik az ötcsoportnyi gyereket beavatják a programozás rejtelmeibe, illetve cég a számítógépes eszközpark fejlesztésébe is besegített. A Logiscool alapítványa pedig adja a tananyagot, illetve az egyedi oktatási platformját, amellyel játékos módon tanulhatják a gyerekek a saját szintjükön a programozást.
A minden hétköznap délután zajló képzés elindulásáról hosszabb riportban számoltunk be. Kezdetben azonban még sok minden nem látszik, csak annyi, hogy elviekben az elképzelés sok gyereknek lehet hasznos, sőt akár döntő lökés ahhoz, hogy kitörjenek a szegénységből.
Az első órákon még csak az látszott, hogy a gyerekek nagyon érdeklődőek, ugyanakkor az oktatóknak eléggé meg kellett küzdeni a figyelmükért. Délutáni szabadidejükben többen inkább játszani, facebookozni, klipet nézni szerettek volna, mintsem programozást tanulni.
Azonnali visszajelzés kell
Molnár Erika azt mondja, arra is rá kellett jönniük, és ehhez alkalmazkodniuk, hogy a szendrőládi gyerekek sokkal türelmetlenebbek, mint esetleg a középosztályban szocializálódott kortársaik, hamarabb várnak eredményt maguktól, bármibe is fognak.
A Logiscool vezetője, Breuer Anita azonban megjegyzi, hogy mindez nem feltétlen csak a hátrányos helyzetű gyerekekre jellemző, ez szerinte generációs sajátosság. Ők ezt tapasztalják a fővárosi és más nagyvárosi iskolákban is.
Mindenesetre, ahogy azt a pedagógusképzésben, sőt a vállalatvezetői tréningeken tanítják, az oktatóknak meg kellett találniuk a csoportokban a hangadókat, akik több figyelmet követeltek maguknak. A szendrőládi csoportokban két oktató dolgozik egyszerre, volt, hogy az órákon egyiküket le is kötötte ez a bizonyos hangadó, így a másikuk tudott haladni a többiekkel.
„Nagyon sok mindent tapasztaltunk mi is az egy év alatt, egyre jobban tudtunk együttműködni, tanítani. Nem csak a gyerekeknek volt ez az év pilot-év, hanem nekünk is. A tanév után össze fogunk ülni a többiekkel tapasztalatot cserélni” – foglalja össze Molnár Erika.
Az eredmények már látszanak
Noha még csak egy tanév tel el, és túl kellett lendülni a fenti pedagógiai problémákon – ráadásul úgy, hogy az oktatók nagy része nem tanár végzettségű, inkább informatikus, matematikus – máris konkrét eredményeket mutat a projekt.
A programozás, az algoritmikus gondolkodás alapjait tanulják meg a kurzusokon a gyerekek - egyébként pont azzal a tananyaggal, amivel a többi Logiscool-iskolában dolgoznak, legfeljebb kicsit lassabb tempóban. És ez nem csak azoknak válik hasznára, akik valóban programozók lesznek, hanem mindenkinek. Itt ugyanis például a logikai gondolkodásukat fejlesztik, ami más tantárgyak tanulását és a koncentrációt is segíti – hangsúlyozza Szerémi Nóra, a DTA koordinátora.
A Logiscoolba járó gyerekről kiderült egy felmérésen, hogy legalább egyharmaduk jobban szereti a matematikát, amióta programozni jár. Hogy ez így volt-e Szendrőládon is, azt nem tudjuk, de az iskolaigazgató év végén arról számolt be, hogy a projektben részt vevő gyerekek rengeteget fejlődtek, jobban tudnak figyelni, megtanulták, hogy más formában is lehet tanulni, mint ahogy megszokták. Azt is kiemelte, hogy a gyerekekben tudatosult, hogy a számítógépeket nem csak játékra lehet használni.
Folytatása következik
A tanév lezárult, a projekt viszont folytatódik. A gyerekek a következő tanév(ek)ben is folytathatják a programozás-tanulást. Sőt, azon gondolkodnak az ITSH-s és logiscoolos szakemberek, hogy amennyiben sikerül beszerezni egy tucatnyi laptopot, akkor a csoportokat kettéosztanák egy normál és egy haladó csoportra. Azon is dolgoznak, hogy egy mentorprogramot is beindítsanak a középiskolába kerülő gyerekek számára.
Folytatni szeretnék azt is, hogy a gyerekeket meghívják az informatikai céghez. Idén az ITSH budapesti telephelyén fogadták őket a szüleikkel együtt, ugyanis felmerült az igény az egyesület részéről, hogy bemutassák a gyerekeknek, mire is jó ez az egész informatika, hogy hova tudnak eljutni, mit érnek azzal, ha programozni tanulnak.
Nem kizárt az sem, hogy a szendrőládi modellt kiterjesztik más hátrányos helyzetű településre is. Igaz, kisebb volumenben és a közlekedés miatt az ITSH-s telephelyekhez közelebb. Most ugyanis a cég minden nap kénytelen hiányolni két-két – épp aznap oktató – munkatársát. A hiányzók körét már nem lehet túlságosan kiterjeszteni. Egyébként önkéntesen jelentkeznek erre a feladatra a munkatársak, és egyre nagyobb az érdeklődés.
Mindent megtanultam
„Az utolsó órán megkérdeztük a gyerekeket, hogy mi volt a véleményük a kurzusról. Az egyik fiú azt mondta,
az volt a jó, hogy ő egy év alatt mindent megtanult a programozásról. Kérdeztük, hogy akkor jövőre már nem is akarsz jönni? De-de de!”
– meséli nevetve Molnár Erika. Másoknak a budapesti kirándulás tetszett, különösen az, hogy a cég bejáratánál lévő led-falra kiírták, hogy „Örülünk, hogy itt vagytok! Vártunk Titeket!”.
Az oktatók pedig annyira megszerették a gyerekeket és a szendrőládi embereket – a kurzusnak otthont adó tanodában dolgozó, és őket mindig sütivel, ebéddel, más kedvességekkel váró asszonyokat, a mindenben segítő polgármestert, az egyesület munkatársait és másokat -, hogy nem kérdés számukra, jövőre is folytatni szeretnék a munkát.
A projekt tehát bővül, és minden résztvevő azt reméli, hogy még sokáig folytatódik. Hiszen „oktató van, tanagyag van, elszántság van, és persze gyerekek is vannak”.
