„Szabadnak érzem magam, talán mert sok mindent túléltem” – mondja a 83 éves, Kolozsváron született Bodor Ádám író, aki belvárosi lakásából évente több alkalommal is a szülőföldjére látogat. Olyankor pihen, a regényei Budapesten készülnek.

„Erdélyt főleg azok képesek ma is idealizálni, akik nem ismerik, és talán soha nem is fordultak meg a tájain, ezért nem is kell őket komolyan venni” – mondta.

Az olvasóival csak a könyvein keresztül tartja a kapcsolatot, az önmenedzseléstől távol tartja magát, és nem tart attól, hogy egyszer eljönnek a műveiben megrajzolt végnapok: „Nem keverném a fikciót a tapasztalható valósággal, szó sincs végnapokról. De valóban elég labilisnak látom Európa belső viszonyait, amelyekre alapozva a nyugati tájakon a világháború után a közösség jövőjét megálmodták.”

A teljes interjú az e heti HVG-ben olvasható.

HVG