Csodálatos fiú

Méltatlanul kevés szó esik arról, hogy a szenvedélybetegség soha nem csak a függőket, hanem azok családját, környezetét is érintik. Nic Sheff exkábítószerfüggő 2007-ben megírta saját történetét egy könyvben, majd egy évvel később – egy másik szemszögből – az apja, David szintén megírta a maga memoárját. Ezt a két regényt adaptálták a Csodálatos fiú alkotói, az apa könyvének a címét kölcsönözve, hiszen leginkább hozzátartozói szempontból megyünk végig a fiú függőségén.

Minden adott, hogy a film brutálisan jó legyen (Steve Carell és Timothée Chalamet lesznek a főszereplők), már csak abban bízunk, hogy a film a jó kérdéseket tegye fel: hogyan lesz a „bármi áron segítek a fiamon” érzésből keserű tehetetlenség, düh, majd elengedés? Mivel segítek jobban: ha mindig felmentem, ha mindig visszaengedem a függőt, vagy ha egyszer csak nemet mondok, hátha észhez tér? És főleg, hogy küzdjek meg azzal az érzéssel, ha az, akit a legjobban szeretek, a vesztébe rohan? Ha a film feldobja ezeket a labdákat, és nem is hagyja őket a levegőben, az év egyik legfontosabb alkotása lehet. (Cz. F.)

Bemutató: január 31.

A kedvenc

Nem könnyű olyan botrányfilmesnek lenni, aki egyszerre képes szórakoztatni és meghökkenteni, és mindezt közben valami értelmes gondolatra felfűzni. Giorgos Lanthimos ennek az igen szűk elitnek a tagja: a görög rendező nagy favoritja volt a fesztiváloknak és a hollywoodi díjszezonnak. Nincs ez másként A kedvenccel sem, amely a 18. századi Angliában játszódik, és groteszk története Anna királynő körül bonyolódik.

Lanthimos nagyon ért ahhoz, hogyan kell kihívást jelentő helyzetbe hozni színészeit, és az Olivia Colman-Rachel Weisz-Emma Stone trió tagjai közül legalább az egyik színésznő az Oscaron is számíthat elismerésre (a maga tíz jelölésével A kedvenc lehet a gála egyik legnagyobb kedvence). A bizarr és virtuóz, sokszor kifejezetten brutális, társadalomkritikus hatásokkal bátran operáló alkotónak elvileg ez az első vígjátéka, és a beszámolók alapján lehet is rajta nevetni – de könnyed, céltalan mulattatásra azért most se számítson senki. (K. G.)

Bemutató: február 7.

Zöld könyv – Útmutató az élethez

Igaz történetet dolgoz fel, és máris bezsebelt két díjat a Golden Globe-on. Arról nem is beszélve, hogy az Oscaron a legjobb film, a legjobb férfi fő- és mellékszereplő kategóriákban is jelölték a Zöld könyvet. A hatvanas években játszódó sztori szerint a jó szándékú, de igencsak műveletlen, és konfliktusait leginkább az öklével rendező Tony Lip elvállalja, hogy az afroamerikai Don Shirley sofőrje legyen, mialatt a zongoraművész Amerika szegregált államaiban turnézik.

Az előzetes alapján egy iszonyúan vicces, de komoly kérdéseket feszegető road movie-ra számíthatunk, ahol a szereplők rájönnek, nem is különböznek olyan sokban egymástól, és közben persze lassan, lépésről lépésre számolják fel a sztereotípiákat. Ki gondolná, hogy egy ilyen jellegű sztorit majd épp a Dumb és Dumber alkotóinak egyike, Peter Farrelly hoz majd? (Cz. F.)

Bemutató: február 21.

Guerilla

Kárpáti György Mór első nagyjátékfilmje történelmi film, de nem a historizáló, pátoszos, nagy volumenű fajtából. A rendező egy 1849-ben, a szabadságharc leverésekor játszódó kamaradrámát csinált, és harcolni vágyó, szenvedélyes fiatalokat mutat majd be nekünk két fivér rivalizálásán és egy szerelmi háromszög kialakulásán keresztül. Ezek után merje bárki azt mondani, hogy nem hangzik ez frissnek és szellemileg stimulálónak éppen most, amikor újra közbeszéd tárgyává lett itthon a történelmi filmek hiánya és/vagy szükségessége!

Mindehhez még hozzájön az is, hogy a Guerilla szereplői szemtelenül fiatalok – mert a rendezőt izgatta a kérdés, hogy vajon a mai húszévesek hogy mutatnának 170 évvel ezelőtti emberekként – , így olyan tehetséges és karakteres, a képernyőn még el nem koptatott arcokat láthatunk majd a vásznon, mint Mészáros Blankáé (Brazilok, #sohavégetnemérős), Vilmányi Benetté (Terápia) vagy Váradi Gergelyé.

A film sztorijáról annyit tudunk, hogy egy erődben fiatalok bujkálnak, akik még nem tudják, hogy Világosnál letették a szabadságharcos katonák a fegyvert. Továbbra is készülnek hát a támadásokra, miközben kibontakozik a fentebb említett szerelmi szál. Ez alapján még az is benne van, hogy Kárpáti György Mór filmje egy háborús, 19. századi coming-of-age sztori lesz. (Cs. H.)

Bemutató: március 7.

Apró mesék

A berni követ, a Félvilág és az Örök tél után a Köbli Norbert-Szász Attila páros még mindig a jól bevált recepttel főz: negyedik közös produkciójuk, az Apró mesék is egy történelmi környezetbe ágyazott műfaji film lesz, egészen pontosan egy romantikus thriller.

A készítők sok fordulatot, pergő jeleneteket, feszültséget, akciót ígérnek, a trailer alapján még nagyon szépen fotózott erotikus jelenetek is lesznek a filmben. Az Apró mesékben a Don-kanyarból visszatért katonaszökevény keresi fel a fronton elesett társának feleségét, aki iránt természetesen rövid időn belül erős vonzalmakat táplál. A Szabó Kimmel Tamás által megformált karakter a világháború utáni zavaros időszakot próbálja meg kihasználni, de a váratlan találkozás a nővel – őt Kerekes Vica alakítja – örökre megváltoztatja az életét.  (Cs. H.)

Bemutató: március 14.

The Beach Bum

Képzeljük el, hogy a Wall Street farkasának mellkasdöngető, bekokózott, dörzsölt brókere leköltözik Floridába, majd még több drogot fogyaszt, az élete konstans afterpartik láncolata lesz, és öntörvényű neohippiként elkezd a saját szabályai szerint élni.

Amióta Matthew McConaughey kiszabadította magát a romkomok szorításából, egyre őrültebb és összetettebb figurákat alakít, de a trailer alapján joggal merjük feltételezni, hogy téboly és féktelenség tekintetében a The Beach Bum főszerepével minden eddigi alakítását überelni fogja. Hát persze, hiszen az amerikai függetlenfilmes fenegyerek (a maga 46 évével), Harmony Korine rendezi, aki hat évvel ezelőtt a Spring Breakers – Csajok szabadon című filmmel eresztette a nézőkre abszurd, Barbie-rózsaszín és lőporos látomását a kiüresedett, lézengő Z generációról.

Harmony Korine ezúttal Snoop Doggból és A-listás színészekből (Martin Lawrence, Isla Fisher, Zac Efron) hozza ki a nem normálist, hogy megismerjük a gyakorlatilag folyamatosan betépett, meg nem értett költő, Moondog történetét. Sokat elárul a rendező ars poeticájáról, hogy Korine korábban kijelentette: azt szeretné, ha a filmjét Amerika-szerte füves cigik füstjétől ködös vetítőtermekben mutatnák be. (Cs. H.)

Bemutató: március 21.

Mi

Jordan Peele az utóbbi idők egyik legnagyobb amerikai meglepetésembere: a leginkább komikusként ismert alkotó maga írta és rendezte a lenyűgözően okos és eredeti, viszont kevés pénzből összehozott, a „modern” rasszizmusról kreatívan értekező horrorfilmjét, a Tűnj el!-t, amellyel hatalmas kritikai, és jelentős kereskedelmi sikert aratott. Egyelőre rejtély, hogy legújabb filmjének alapötlete mire is fut majd ki, mindenesetre a rendkívül hatásos előzetes a várakozások felcsigázására tökéletesen alkalmas.

Egy négytagú afroamerikai család tagjai szembesülnek benne valami egészen hátborzongatóval: saját, rémálomban fogant tükörképükkel. Wilsonékat egy éjszaka meglátogatja egy család, akik pont úgy néznek ki, mint ők. Csak sokkal, sokkal félelmetesebbek. A trailer remekül példázza, hogy Peele csodásan ért ahhoz, hogyan kell két és fél percben bevonzani a nézőt. A kilencvenes egyik hip-hop kultslágere, az I Got 5 On It végigvonul a kedvcsinálón, s az sem lehet kérdés, hogy a dal dramaturgia szempontjából is fontos szerepet kap majd a történetben. Az biztos, a Mi előzetese az egyik legütősebb most a neten – kíváncsian és rendkívül optimistán várjuk, hogy ehhez képest mit mutat majd nekünk a teljes film. (K. G.)

Bemutató: március 21.

Bosszúállók – Végjáték

Máig nem értem, hogy csúszott át a szülői felügyeleten az a pár korai Pókember meg X-men képregény, mindenesetre egy életre beoltott a Marvel-univerzummal. Úgyhogy, bevallom, jó tíz éve nagy lelkesedéssel vetettem rá magam a szuperhősfilmekre, különösen a Marvel-sorozatra. És a Vasembert igenis királyul rakták össze. Aztán a lendület és a filmek színvonala is csökkent, és kialakult a futószalagon szállított szuperhősfilm-konzerv, amitől az újabb részek elveszítették azt a frissességet, amiért annyira szerettem az Amerika kapitányt is. A Fekete párduccal például már keservesen megküzdöttem, de valami dac, szentimentális és szakmai érdeklődés miatt végignéztem az összes filmet.

Most itt vagyunk a finisben, a Bosszúállók – Végjátékkal egy korszak lezárul, például mert ezzel a filmmel több színész is búcsút int a sorozatnak. Én pedig nagyon kíváncsi vagyok, el tudják-e úgy varrni a végét, hogy az maradandó legyen. Lehet, hogy hiába reménykedem, de igazából sajnálnám úgy szélnek ereszteni ezt a franchise-t, hogy végül csupán a hollywoodi ötletgyilkos mohóság egy újabb példájának bizonyult. (S. A.)

Bemutató: április 25.

Rocketman

Vegyes érzelmekkel, de pont ezért kíváncsian várjuk az Elton Johnról szóló, szürreálisnak ígérkező életrajzi filmet, amelyben az egykoron drog- és alkoholfüggőséggel küzdő, a szexuális orientációját eleinte még egy házassággal is leplező korszakos popzenésznek, a meleg szubkultúra egyik fontos ikonjának izgalmas karrierjét követjük végig. A főszerepet Taron Egertonra osztották, aki az Eddie, a sasban már bizonyította, hogy zsigereiben képes átlényegülni a kívánt szerepért – a Rocketmanben még énekel is.

Sajnos azonban a Rocketman hátrányos helyzetből indul a tavalyi Queen-film, a Bohém rapszódia negatív kritikai fogadtatása miatt. Van ugyanis néhány közös pontja a két filmnek, amit intő jelenek tekinthetünk. A két filmnek ugyanaz a rendezője (Dexter Fletcher), és csakúgy, mint a Queen-tagoknak a Bohém rapszódiánál, Elton Johnnak is megvolt a joga ahhoz, hogy beleszóljon a produkció alakulásába.  Hiszen a Rocketmant az ő cége gyártja, és így nem lehetünk biztosak abban, hogy az egyébként a zűrös éveire koncentráló film, a személyére való tekintettel nem lesz-e szemellenzős, finomkodó – mint amilyen a Bohém rapszódia lett.

Némi reményre adhat okot, hogy Elton John maga tanácsolta Egertonnak, hogy a színész lehetőleg ne másolja őt, hanem adja elő róla a saját verzióját. (Cs. H.)

Bemutató: június 6.

Toy Story 4.

Lee Unkrich rendező a harmadik film után azt nyilatkozta, lezárták kedvenc játékaink történetet, de most mégis itt a Toy Story 4. A trilógia első része 1995-ben került a mozikba, és alapjaiban változtatta meg az animációs filmek világát (a film húszéves évfordulójára írt cikkünket ide kattintva olvashatja el). A második film 1999-ben, a harmadik pedig 2010-ben jelent meg, utóbbi azzal ért véget, hogy a főiskolára készülő Andy egy kislánynak ajándékozza a játékait. Így valószínűleg nála fog folytatódni a történet, és bár John Lasseter (az első és második részek rendezője, kreatív producer) néhány évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy egy love story-t kapnak a nézők, most úgy tűnik, hogy Bonnie új játékáról, a kellemetlen Forkyról szól majd a legújabb rész.

Az biztos, hogy a családok tódulni fognak a moziba nyáron, mi pedig szívből reméljük, hogy a negyedik rész méltó folytatása, és nem rossz paródiája lesz az előző részeknek. (Cz. F.)

Bemutató: június 21.

Volt egyszer egy Hollywood

Új film Tarantinótól, amelyben válogatott színészóriásokkal és sztárocskákkal kalauzol el a hatvanas évek végi Hollywoodba. Csak győzzem felsorolni, miért várom. Egyfelől ez iszonyú izgalmas időszak. Tombolt a hippikorszak, zajlottak a polgárjogi küzdelmek, változott a zene és felszabadult a szexualitás. És akkor ebbe a delíriumos eufóriába egyszer csak belerobbant egy brutális gyilkosságsorozat, és nem kímélte az irigyelt hollywoodi sztárok világát sem. A Manson család a virágos generáció árnyai közül mászott elő, és letörölhetetlen, véres lenyomatot hagyott a korszak színes vásznán.

És most jön Tarantino, aki már annyiszor bebizonyította, milyen biztos kézzel és hanyag vagánysággal képes stílusokon és műfajokon átívelő keverékeket alkotni. Briliáns tolvaj, aki a mindenhonnan összelopkodott ötleteivel és inspirációival képes eredetit alkotni – és tisztelegni is elődei előtt.

Mindezt ráadásul megint egy olyan szereposztással, ami már önmagában teljesítmény: Al Pacino, Leonardo DiCaprio, Brad Pitt, Margot Robbie, Burt Reynolds, Timothy Olyphant, Damian Lewis. Emlékszem, ahogy kiskamaszként nézegettem egy fotót a Ponyvaregény színészgárdájáról – már akkor a világ menőségének tartottam egy ilyen bulit összehozni. Most is az. (S. A.)

Bemutató: július 26.

Joker

Azt gondoltuk, Jack Nicholson 1989-es alakítása után már senkinek nem érdemes a Batman-filmek főgonoszának bőrébe bújni, annyira lehengerlő volt a hideg, kegyetlen, de mégis vicces figurája. Erre jött 2008-ban a Sötét lovagban Heath Ledger, aki egy még sötétebb, még cinikusabb, még kegyetlenebb alakot mutatatott ebben a szerepben. Ezek után tényleg fel van adva a lecke a Joker eredettörténetét bemutató mostani film címszereplőjének. De ha valaki, akkor Joaquin Phoenix hozhat új színt ebbe is.

De ez még nem minden, mert Alec Baldwin játssza majd Bruce Wayne (azaz Batman) apját, ráadásul állítólag a nyolcvanas évek Donald Trumpjára fog emlékeztetni (és a legendássá vált Trump-paródiáiból tudjuk, ez jól áll Baldwinnek). A film tónusa, a hírek szerint, inkább egy bűnügyi drámáé lesz, mintsem egy filmre álmodott képregény-sztorié. (B. I.)

Bemutató: október 4. (az amerikai mozikban)

Star Wars 9.

A Star Wars új epizódjai mindig a legjobban várt filmek között vannak, és nincs ez másképp idén sem, annak ellenére, hogy a tavaly májusban kijött Han Solo-film sokaknak okozott csalódást. Sok mindent egyelőre nem tudunk a cselekményről, de állítólag egy évvel Az utolsó Jedik után játszódik majd. A jól értesült rajongók azt is tudni vélik, hogy egy eddig nem látott bolygó, az átutazó csempészek és kalandorok kedvelt helye, a Batuu lehet a cselekmény egyik helyszíne.

Az új – egyelőre cím nélküli – részből sokak örömére nem fog hiányozni a Leia hercegnőt alakító – 2016-ban elhunyt – Carrie Fisher. Az ébredő erőt hibátlanul hozó rendező, J.J. Abrams elárulta, hogy megtalálták a módját, hogy Fisher „örökségét és a szerepét tiszteletben tartva” lehessen benne a kilencedik filmben is. Ráadásul nem valami digitális hókuszpókusz útján, hanem korábbi forgatások fel nem használt jeleneteinek a felhasználásával.

Az is ígéretes, hogy a zenét John Williams szerzi majd, a látványért pedig az a Paul Inglis felel, aki nélkül a Szárnyas fejvadász 2049 vagy mondjuk a Trónok harca sem lett volna az, ami.

Szóval egyelőre nincsenek baljós jelek az univerzumban, és már csak alig 300 napot kell aludni, hogy felcsendüljön a jól ismert szignál, és hogy „réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban”. (B. I.)

Bemutató: december 19.

The Irishman

Ez a film kakukktojás, meg nem is, hisz a Netflix gyártotta. Másfelől meg mikor volt olyan, hogy nem számított szenzációnak egy gengszterfilm, amelyet Martin Scorsese rendezett, szereplői Robert De Niro, Joe Pesci és Al Pacino? Soha. Az Irishman a hírhedt keményember, Frank Sheeran életéről és kicsit sem dicsőséges tetteiről mesél. Játékfilmes szempontból kétségtelenül a Netflix eddigi legnagyobb dobása: most aztán kiderül, hogy egy ilyen abszolút A-kategóriás műfaji filmmel mennyire veszik majd őket komolyan. Az Irishman költségvetésileg is súlyos vállalkozás: közel 200 millió dollárt költöttek rá. A forgatás tavaly tavasszal befejeződött, de mivel sok lesz a kész műben a flashback, és számos szereplőt számítógépes segítséggel kapja meg (jajj!) fiatalabb formáját, az utómunka jó sokáig eltartott. Egyelőre nincs is trailer, és még azt sem tudni, pontosan mikortól láthatjuk Scorsese legújabb, minden bizonnyal igencsak korhatáros bűneposzát. (K. G.)

Magyar bemutató: valamikor idén.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: