A rendező a januári Filmvilágnak adott interjút, ebben mesélt formabontó ötletéről – vette észre a Magyar Hang. Pálfi szerint filmet készíteni Magyarországon csak közpénzből lehet, amit a kormány oszt szét, tehát muszáj együttműködni velük. „Elképesztően rossz érzés úgy megírni egy forgatókönyvet, hogy tudom, úgysem fog megvalósulni” – fűzte hozzá, állítása szerint pedig ezért is próbál visszautasíthatatlan filmterveket beadni. Példaként hozta Rejtő Jenőt (a Szőke Ciklonból tervezett film egyébként a Toldi-projektnél is drágább lett volna, és ezt is elkaszálták), a Toldit és a Cserna-Szabó András regénye alapján tervezett Sömmit.

De ha ezek a nagy filmtervek nem mennek át, akkor megteszi szerinte egy kis költségvetésű, 300 milliós horrorfilm „Trianon traumájáról, a jobboldali pártok kedvenc írójától, a sok faluban szobrot kapó Wass Alberttől. Ha ezt sem támogatják, akkor nem tudok másra gondolni, mint hogy nincs szükségük a munkára, amit rendezőként el szeretnék végezni.”

A felvetésre, miszerint Wass személye körül éles politikai viták zajlanak, Pálfi kifejtette: neki nem ezzel kell foglalkoznia, hanem hogy jó filmet készítsen a történetből. Nem kell begyömöszölnie Wasst a magyar irodalom panteonjának legmagasabb helyére, mert szerinte sem oda tartozik, de „azt el lehet ismerni, hogy jó történetmesélő volt”.

A rendező egyébként megköszönte a Filmalapnak azt is, hogy hét év után támogatták egy filmjét, Az Úr hangját, miután a Toldinak megítélt 900 milliós támogatást visszavették. Mindamellett Pálfi nem mondott le a megvalósulatlan filmtervekről, és továbbra is szívesen megcsinálná a Toldit.