I Should Be So Lucky

Ugyan a korábban kiadott Locomotion, Kylie Minogue első kislemeze már ausztrál listavezető volt, azonban ez lett az első saját – azaz nem feldolgozás – Kylie-dal, ami világsláger lett, többek közt brit listavezető is. A szám a nyolcvanas évek végét egész pályás letámadással uraló Stock–Aitken–Waterman slágerszerző-triász egyik főműve.

Where The Wild Roses Grow

Ez a duett az egész világot meglepte, miközben Nick Cave már évek óta készült arra, hogy dallal kínálja meg az énekesnőt (eközben Kylie is folyamatosan dolgozott azon, hogy kilépjen a tinisztár szerepből), írt is már egy párat korábban, de egyiket sem érezte igazán megfelelőnek. Ezt azonban igen, és jól is tette – a dalból (ami Nick Cave Murder Ballads című lemezén szerepel) hatalmas siker lett, új közönséggel szerettette meg Kylie-t, aki már a Confide In Me című dallal megérkezett a kúllistára, ezzel a dallal azonban végképp biztosította a helyét.

Spinning Around

Kylie Minogue a 90-es évek végén az elektronikus zene és a britpop felé egyszerre tájékozódó, gyakorlatilag megbukott Impossible Princess című album után néhány évre eltűnt, hogy aztán a kétezres évek elején szexi diszkóhercegnőként térjen vissza diadalmasan. Ennek a korszaknak egyik kulcsdala a Spinning Around.

Can’t Get You Out Of My Head

Minden bizonnyal ez a valaha volt legnagyobb Kylie-bomba: minden komolyabb piacon listavezető volt, és mindenhol minimum platinastátuszba került (hazai pályán háromszoros, Nagy-Britanniában kétszeres platina).

Slow

Tini-Kylie, indie-Kylie, diszkó-Kylie – és van másik: a sikkes és elegáns (és így is hódító) Kylie. Az énekesnő utolsó igazán újító, izgalmas lemeze, a 2003-as Body Language, a korábbi tempós tánczenénél lassabb, hűvösen elektrós popzenével.