„Felújítottuk a III. Richárdot, és tényleg nem akartunk aktualizálni (...) de ilyen élményem nekem színházban még nem volt. (...) Amikor elhangzottak azok a sorok, hogy »elzárják a sasokat, s héják és kányák szabadon rabolnak«, akkor percekig nem tudtuk folytatni (...) ahol csak felcsillant valami aktualizálás, ott szétverték a színházat” – mesélte Major az 1955-ös feldolgozásról.

A kortársi emlékezet azt őrizte meg, hogy a „véreskezű középkori gyilkos, aki úgy döntött, hogy gazember lesz, tulajdonképpen tökéletes mása – vagy előképe – volt a modern tömeggyilkosnak, Rákosi Mátyásnak”.

A Shakespeare-dráma ezen színpadra állítását Méray Tibor a Tisztító vihar című könyvében az 1956-os forradalomhoz vezető út fontos állomásának nevezte. Krónikája szerint „szűnni nem akaró vastaps fogadta” azt a Rajk Lászlóra emlékeztető jelenetet is, amelyben az írnok meglobogtatta a „jó Hastings úr” éppen elkészült vádiratát, miközben a vádlottat már ki is végezték. „Pocsék világ ez! Azért pusztul el, / Mert ilyen bűnökről hallgatni kell” – zárult az estéről estére ovációba torkolló írnoki monológ.

Ha hihetünk a színházi adattárnak, a III. Richárd minapi radnótis premierje (Andrej Serban rendezése, főszerepben Alföldi Róbert) volt a darab negyvenedik magyarországi bemutatója.

hvg