Plagizálással vádolja az Index Tolvaly Ferencet, aki a lap állítása szerint egy angol regény 70 százalékát anélkül ültette át a magyar nyelvű regényébe, A Zsolnay-kódba, hogy az átvételt bármilyen módon is jelezte volna. Az író tagadja a plagizálást, az Indexnek viszont elsőre eléggé meggyőző bizonyítékai vannak rá.
Az Alexandra kiadásában jelent meg 2016 végén Tolvaly Ferenc A Zsolnay-kód című regénye. Tolvaly a TV2 vezérigazgatója volt korábban, a Magyar Pen Clubnak volt alelnöke és főtitkára, üzletember és író, a Wikipédia listája alapján eddig több mint tíz könyve jelent meg.
A szóban forgó 470 oldalas könyve nagyrészt a Zsolnay-család egy kevésbé ismert tagjának, Mattyasovszkyné Zsolnay Teréznek a 19. századi naplóján alapszik, egy kisebb része pedig egy magyar műgyűjtő („Vay Ferencz”) és egy német egyetemista lány találkozásáról szól a hetvenes évek Budapestjén.
Az Index azt állítja, hogy ez a második szál a problémás jogilag a könyvben. A Vay Ferencz-vonal ugyanis szinte teljes mértékben jelöletlen átvétel egy a nyolcvanas években megjelent, itthon kevésbé ismert angol regényből, Bruce Chatwin Utz című művéből. Az Index ennek bizonyításául be is fotózta A Zsolnay-kód és az Utz egymásnak megfeleltethető oldalait, és ezek alapján valóban úgy tűnik, hogy a nevek, a helyszín módosításától, valamint a magyarosított mondatoktól eltekintve, minden szóról-szóra egyezik az angol könyv és Tolvaly Ferenc könyvének vonatkozó részei között.
„A műgyűjtő történetéről szóló fejezetek alapvetően az Utz fordításai, szoros követésű feldolgozásai, anélkül hogy Tolvaly ezt bárhol feltüntetné, utalna rá, a könyv tisztázná ennek jogait. Bár Tolvaly Ferenc a könyv utószavában többeknek mond köszönetet, az Utzra vagy annak szerzőjére sehol nem is utal. Csak arról ejt szót, hogy saját, marosvásárhelyi származású családjának története, a városháza híres Zsolnay kerámiái ihlették meg” – írják.
A lap számszerűsítette is az átvétel mértékét: a magyar regényben legalább 70 oldal plagizált, ami ugyan a teljes A Zsolnay-kódnak csak egy kis százalékát érinti, de az angol regénynek – mivel az jóval rövidebb – legalább a 70 százalékára vonatkozik. A magyar szerzői jog gyakorlata szerint egy műnek legfeljebb a tíz százaléka idézhető, a forrás és a szerző megjelölésével, az eredetihez híven. Tolvalynál pedig egyik feltétel sem teljesül.
A lap azt is megtudta, hogy a szerző és az Alexandra Kiadó nem vette meg a jogokat a Chatwin-regények brit jogtulajdonosától.
A felhozott vádakra az Alexandra Kiadó a lapnak azt válaszolta, hogy teljesen jogtiszta és eredeti kézirat kiadási jogát vásárolta meg a szerzőtől, és az Index által felvázolt összehasonlítást visszautasítják. Tolvaly Ferenc is tagadja, hogy munkája egy másik regény feldolgozása lenne, regényét önálló, eredeti műalkotásnak tartja. Mint fogalmaz: az Utz című regényt nem ismerte korábban, A Zsolnay-kód megírásához csupán ihletet merített az ugyancsak Utz című, 1992-ben, német koprodukcióban forgatott filmből, és annak forgatókönyvéből. Az Index szerint a forgatókönyv írott szövegként is megvolt Tolvalynak.
Az író közelménye szerint Tolvaly Bruce Chatwin Utz című eredeti, angol nyelvű alkotását beszerzi, és szakértők segítségével áttanulmányozza. "Ha szükségesnek ítélem, felveszem a kapcsolatot a szerző jogutódjával” – fogalmazott.