Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az ártatlannak tűnő animációs sorozat sötét oldalát egyre többen fedezik fel, és valóban ijesztő, milyen üzeneteket közvetítenek az anglikán lelkész által kitalált széria egyes történetei.
Azt már legalább Giambattista Basile vagy a Grimm testvérek óta tudjuk, hogy a mesék lehetnek sötétebbek, mint bármelyik konzumhorror, de akik nem követték végig a Thomas, a gőzmozdony eddigi 20 évadának összes részét, azok talán nem tudják, milyen üzeneteket is rejt magában az ágyneműhuzatokról vagy tolltartókról is visszaköszönő animációs sorozat.
Mostanában egyre többet foglalkoztak a sorozat árnyoldalával különböző fórumokon, de legutóbb a New Yorker írta meg a különös animációjával már önmagában nyugtalanító érzést keltő széria legdurvább történetszálait, a Thomas, a gőzmozdony és barátai elnyomó, tekintélyelvű szelleme című esszében.
A legtöbbet emlegetett példa az első évad harmadik része, aminek már a címe sem olyan vidám, mint a vélhetően a szülők fülébe is égett főcímzene: Henry szomorú története. Az epizódban a piros-zöld festésű Henry egy alagútba bújik az eső elől, mert attól fél, hogy az lemossa róla a szép festését. Aztán viszont megjelenik a Kövér Igazgató, aki arra utasítja a vasúti dolgozókat, hogy ha kell, kötéllel vonszolják ki onnan, majd azt hazudják neki, hogy elállt az eső, de Henry továbbra sem hajlandó mozdulni.
Aztán a Kövér Igazgató kimondja az ítéletet: "Felbontjuk a sínjeidet, és itt hagyunk örök időkre!", majd szépen úgy befalazzák Henryt az alagútba, hogy csak a fél arca látszódjon ki. Slusszpoénként Edward és Gordon még el is húz néha a gyötrelmes tekintetű Henry mellett, olyan empátiára nevelő szövegekkel, mint: "Úgy kell neked!". A narrátor (az eredeti változatban egyébként Ringo Starr) azzal zárja a megkérdőjelezhető tanmesét: "Szerintem megérdemelte a büntetését, nem igaz?".
Az amerikai tévében egyébként már Gyere ki, Henry! címmel adták le az epizódot, és a végső narrációt is kiegészítették egy olyan szöveggel, ami arra utalt, hogy a mozdony idővel legyőzi az esőtől való félelmét, és hamarosan ismét útra kel.
Az olyan kreatív apróságoktól eltekintve, hogy a valószínűleg emberekkel teli vagonokat is befalazták Henryvel együtt, nagyobb morális problémát jelent a kissé félrecsúszott mondanivaló. Nyilván arra akarta tanítani ez az epizód a gyerekeket, hogy ne legyenek makacsok, de a történet egyszerre ágyaz meg a megalázás, a bullying és az aránytalan büntetés helyeslésének – vannak, akik egyenesen halálbüntetést emlegetnek.
Vagyis ebben a sztoriban ő a jófiú, akinek a módszereivel egyet kéne értenünk (aki a vonat vonszolásában és a falazásban sem vesz részt, mert "az orvosa megtiltotta neki"):
Egy későbbi részben Nagypöff régi történetét meséli el a többieknek Thomas. Az idős mozdony, amikor megunta, hogy fiatalabb kollégái a korával viccelődtek, azzal fenyegetőzött: "Csak vigyázzatok, mert úgy végzitek, mint Füstös!". Utóbbiról kiderül, hogy felvágós volt, meggondolatlanul közlekedett, ezért gyakran kisiklott. Mi a megoldás? Az igazgató úgy gondolta, "végre hasznossá teszi", ezért átalakította áramfejlesztővé.
"Most is itt van a fűtőházunk mögött, soha többet nem fog elmozdulni" – számol be elégedetten Nagypöff, amíg Füstös örök kárhozatra ítélve bámulja a többieket rettegéssel teli szemekkel.
A Toad segít című epizód játékos, jóindulatú történetet ígér, de a jókedv nem tart sokáig. "Olivernek haszna nincs, azt hiszi, hogy okos" – kezdi a zaklatást a Szutykos nevű mozdony, igaz, később azzal fenyegetőzik, hogy ha parancsolgat nekik, akkor belökik őt az aknába.
Toad és Oliver mit is tehetne mást, megtervezik a tökéletes gyilkosságot: addig húzták egyszerre két irányból, amíg az ketté nem tört. Innentől gyakorlatilag annyi változott, hogy nem Szutykostól, hanem Olivertől rettegett a környék, ahogy azt a többi vonat is konstatálja: "Vigyázzatok Oliverrel, aki vele szórakozik, többet nem lesz a régi". Azért a narrátor még ismerteti a tanulságot: "Szutykos megtanulta a leckét, és meg sem szólalt".
A nemek közti egyenlőség sem nagyon fordult meg a készítők fejében, ahogy az abból az epizódból is kiderül, amelyikben Thomas egy jótettéért két kocsit kap jutalmul a Kövér Igazgatótól. A nevük: Annie és Clarabel.
A népszerű sorozat atyja egy bizonyos Wilbert Awdry anglikán lelkész, aki fia szórakoztatására írta meg első vonatos történeteit, de ez a hobbi később egy 27 kötetes mesekönyvsorozattá fejlődött. Halála után fia, Christopher folytatta tovább a vasúti sztorikat, az animációs sorozat pedig 1984-től kezdve fut, a 21. évad például két hete indult az Egyesült Királyságban.
Az anglikán egyház egyébként 1988-ig támogatta a halálbüntetést.
