Makk Károly szinte minden korszakot megélt a magyar filmszakmában, így aztán bőven volt mit sztoriznia a nemrég elhunyt rendezőnek. A friss HVG-ben például egy 2014-ben vele készült interjú bővített formáját olvashatják, amelyből korábban terjedelmi okokból sok minden kimaradt. Most ezeket az "extra jeleneteket" nézhetjük újra Makk Károly életéből.
Makk Károly mesterségként tekintett a filmezésre, aminek egyik fő oka az lehetett, hogy szülei mérnöknek szánták. "Úgy képzelték, hogy építész vagy inkább gépész leszek, mert a gépek érdekeltek, és az gyönyörű dolog. Nekem nem is volt ezzel semmi bajom, azon túl, hogy a debreceni Piarista Gimnáziumban, ahová jártam, egyetlen ellenségem volt: a matematika. Már kinézték nekem Budán a Szent Imre Kollégiumot, ami igazán finom, úri hely volt.
Ekkor váratlanul azt mondtam, hogy nem leszek mérnök. Elég sokat üldögéltem viszont mozikban, mert a filmeket, függetlenül a mi mozinktól, imádtam. A Teréziánumból, a kollégiumból különóra ürügyén a közeli moziba szöktünk, és magaviseletből hármast kaptam
– mesélte a rendező a sorsfordító filmrajongás kezdeteiről.
Szüleivel végül abban állapodott meg, ha elvégez egy komoly egyetemet, jöhet a filmes karrier. Azonban már az első filmes munkáiban megtapasztalhatta a szakma akkori ellentmondásait. "Átkeveredtem egy másik filmbe, a Filmirodára, be a vágószobába, ami tényleg izgalmas dolog. Amire aztán vége lett ennek a filmnek október 15-én, jött a Horthy-féle kiáltvány és a Szálasi-féle másik kiáltvány, végighallgattuk mind a kettőt, majd másnap bementem a Filmirodára, és ott kiderült, hogy a producer még éjjel leállította a produkciót: a film megszűnt. Anna tekintetes úr lett volna a címe, Tolnay Klári játszott volna benne, fölbirtokos, dzsentri, kicsit haladó, de haladni nem lehetett. Első ellentmondás az életemben, hogy ugyanannak a pártnak, a Magyar Kommunista Pártnak a vállalata csinálja a Valahol Európában-t, amelyik a mi mozinktól elvette a pénzt. Sőt ugyanaz az ügyvédje volt ennek a filmprodukciónak, mint amelyik lejárt hozzánk, és masszírozta otthon apámat a szerződéssel, hogy plusz még x százalék."
Első saját rendezésű filmjével sem volt nagy szerencséje, politikai okokból elkaszálták az 1948-ban készült Úttörőket. "Az ember örült, hogy élve maradt utána. '49 nyarán negyedéves főiskolások voltunk. A főiskola igazgatója Hont Ferenc volt, aki a végzős és a harmadéves osztállyal a Madách Színházban készített egy előadást, csak főiskolásokkal. Ezután elhatározta, hogy csinál egy filmet is. Miután én akkor már asszisztens meg fullajtár voltam különböző filmekben, bekerültem a képbe. Az Úttörők forgatókönyvét Banovich Tamás, Bacsó Péter, Fehér Imre és én írtuk.
A pártnak volt egy filmbizottsága, az elfogadta a forgatókönyvet. Megcsináltuk a filmet, de pechünkre közbejött a szocialista realizmus. Révai József lett a kulturális miniszter, és az Úttörők volt az első olyan film, amelyet ők kézbe vettek. Azt mondták: Mi ez? Alászolgálja!
A teljes interjú szövegét, benne a Szerelem elkészítésének hosszú és küzdelmes folyamatával, Makk külföldi munkáival a szeptember 8-án megjelenő HVG-ben olvashatja.