Ha vissza akarunk emlékezni, sok kép ugorhat be a riói olimpia úszódöntőiről, de az egyik leginkább retinába égő és aztán napokig a közösségi oldalakon megosztott képsor bizonyára az lenne, amikor Michael Phelps kőkemény, “ne szólj hozzám” fejjel hallgatott valamit ülve, miközben a többi versenyző melegített körülötte a következő versenyszámra. A képből persze mém lett, és ezek után maga Phelps is “arra kényszerült”, hogy árulja el, mit is hallgatott ekkor.

Phelps akkor hosszas találgatások után bevallotta, hogy hiphoppal, az ominózus pillanatban pedig Future Sick Talk című számával hangolódott átszellemülten (sőt később a nagy érdeklődés miatt még egy dallistát is összeállított a kedvenceiből)  Az eset pedig újra népszerűvé tette a témát: vajon mekkora szerepe van egy-egy úszó sikerében egy jól kiválasztott playlistnek? Főleg azóta kezdték el egyre többen kutatni a témát, miután szinte az összes úszódöntő bevezetője ma már egyfajta fej-, és fülhallgató-bemutatóvá vált, ugyanis az olyan versenyző a ritka egy nagy világversenyen, aki zene nélkül sétál be rajtkőhöz. De mire esküsznek az úszók, egyáltalán számít-e a zeneválasztás, és ha igen, akkor a szöveg vagy a zene a lényegesebb?

Arról már több kutatás is született, mennyivel növelheti teljesítményt a zenehallgatás: a londoni Brunel egyetem például azt bizonyította egyik felmérésében, hogy egy zenét hallgató csoport tagjai sokkal több munkát végeztek csendben dolgozó társaiknál, anélkül, hogy ezt észlelték volna. Egy másik kutatás pedig mindezt a sportra szűkítette, kimutatva, hogy akár 10 százalékos teljesítményjavulást is jelenthet a jól kiválasztott zeneszám.

Persze ettől még nem kezdett el mindenki kapkodva zenék után kutatni, az élsportban, ahol egy-egy nagyobb világversenyen rendkívül nehéz kizárni a külvilágot, a zenehallgatás leginkább az izolációról, a befelé figyelésről, és persze a hangulatba hozásról szól. A kutatás szerint ezért főleg három dologra kell figyelni, ha egy sportoló a tökéletes számot keresi: a tempóra, a ritmusra és a dalszövegre. Ezt a következtetést azután vonták le, hogy 3 hónapig figyelték és tesztelték Ben Hooper nyíltvízi úszó zenehallgatási szokásait és teljesítményét. A legrosszabb eredményeket a reggae és klasszikus zene hallgatásánál produkálta Hooper, ami nem meglepő, de a kutatás arra is felhívta a figyelmet, hogy ha a dalszöveg nem indít be semmit a sportoló fejében, azaz nem kötődik érzelmileg az adott zenéhez, akkor lehet az bármennyire tempós, nincs különösebb hatással a teljesítményére.

Ezért elnézve a legnagyobb nevek nyilatkozatait kedvenc melegítő számaikról, egyértelműen a hiphop tűnik a legjobb választásnak. Phelps például Future mellett Eminem Till I Collapse című számáról mondta egy interjúban, hogy igazán formába hozta közvetlenül a riói döntők előtt, míg Pekingben Lil Wayne volt a kedvence erre a célra.

A budapesti vébét sajnos kihagyó Ryan Lochte is Lil Wayne-rajongó, csakúgy, mint Gyurta Gergely. A mostani vébére bombaformában érkező, ötszörös olimpiai bajnok Katie Ledecky azonban jóval eklektikusabb ízlésről vallott még 2013-ban: Kapás Boglárka riválisa elektronikát (Martin Solveig: Hello), egy kis stadionrockot (Foo Fighters: Walk) és egy klasszikust (Tom Petty & The Heartbreakers: I Won’t Back Down) említett kedvencei között.

A szintén ötszörös olimpiai bajnok Dana Vollmer pedig a jelek szerint nem is annyira a tempóban, hanem a kedvenc együttesében bízik, hiszen amikor az egyik neves zenei szaklap, a Pitchfork kérésére állította össze zenei listáját, az szinte csak a Fall Out Boy számaiból állt.

Hosszú Katinka is inkább a hiphopban bízik, legalábbis 2013-ban még az azóta csúnyán összevesző Jay-Z–Kanye West-párosra hangolódott legszívesebben a versenyekre. Igaz, azóta már egy magyar zeneszerző, Balogh Tamás dala is felkerült a playlistjére, ugyanis a fiatal alkotót konkrétan a magyar úszó sikerei ihlették meg.

Rasovszky Kristóf hosszútávúszó Balatonfüreden 5, 10 és 25 kilométeren is indul, medencében pedig 1500 gyorson. Szinte mindent meghallgat a raptől a rockig, de a versenyek előtt inkább az utóbbit választja, gyakran például Slash-t.

Verrasztó Evelyn igazi zenei mindenevő: a változatos hangzást kedveli, sok mindent meghallgat, legyen az diszkózene vagy egy-egy magyar dal. Közvetlenül verseny előtt már nem szokott zenét hallgatni, így nincs konkrét, "szerencsét hozó" dala, egyaránt fontos neki a dallam, a szöveg és a ritmus.

Bohus Richárd egy fokkal tudatosabban választ: egy-egy versenyhez mindig új lejátszási listát készít az éppen aktuális slágerekből és a kedvenceiből. Reggel lassabb, akár klasszikus zenékkel indít, utána egyre gyorsabbakat választ. „A nap elején Ludovico Einaudi vagy Explosions in the Sky, később már elektronikus zenék is jöhetnek. Van egy zajszűrős fejhallgatóm, a szemüvegemen, a gatyámon és a sapkámon kívül ez kell ahhoz, hogy a lehető legjobb teljesítményt tudjam nyújtani. Sokat olvastam erről, még 17-18 évesen, és úgy építettem fel az összes lejátszási listát, hogy az intenzitással együtt a zene hangulata is egyre pörgősebb legyen. A verseny előtt már nem az számít, hogy jó kedvem legyen, hanem hogy eldurranjon az agyam. Ilyenkor elektronikus számokat választok, de ha van egy olyan dal, amelynek a mondanivalója szíven talál, azt is meghallgatom."