Több buktató lehetősége is fennált a Gorillaz első igazi budapesti koncertje előtt (a korábbi rémes Gorillaz Soundsystem esteket most felejtsük el gyorsan), hiszen egyrészt egy reklámrendezvényről volt szó, másrészt a virtuális zenekar esetében mindig ott a kérdés, vajon élőben is képesek-e reprodukálni azt a világot, ami a klipekből, a körítésből és a számokból árad.

A friss, Humanz című lemezt bemutató koncert az átalakuló, az évek során számos izgalmas előadót Budapestre hozó Electronic Beats égisze alatt jutott el a Várkert Bazárba, a Telekom és Gorillaz együttműködésének keretében, emiatt

kicsit ijesztő is volt, ahogy minden néző percek alatt elhalmozódott különféle repiajándékokkal a beengedés után,

de szerencsére ebből a reklámhangulatból a koncerten már semmit sem lehetett érezni. Arról nem is beszélve, hogy ahhoz képest, mennyire nem hagyományos módon lehetett bejutni a koncertre (normál jegyértékesítés nem volt, különböző játékokon keresztül lehetett csak jegyet nyerni), elég elkötelezett közönség gyűlt össze a Várkert bazár belső rendezvénytermében (ahol valószínűleg sokan most voltak először koncerten, de a terem hangzásból kiválóan vizsgázott).

Fülöp Máté

Pont a fenti tényezők miatt indult be a kelleténél kicsit nehézkesebben a koncert. A Gorillaz zenei főnöke, Damon Albarn a korábbi videókból már ismerős, vokalistákkal kiegészülő koncertcsapatot hozta, akik ki is tettek magukért minden egyes számban, de azzal a furának ható jelenséggel érezhetően ő se tudtak mit kezdeni, hogy több számban is csak a kivetítőn látszott az adott dal fő előadója.

Így hiába csapott óriási lendülettel a Humanz dalaiba a zenekar és Albarn, az Ascension Vince Staples, a Saturnz Bar Popcaan nélkül még inkább olyan érzetet keltett, mintha egy nagyon hangos lemezhallgató buliról lenne szó. Aztán ez a kezdeti ismerkedős, tapogatózó fázis a zenekar és közönség között az 5-6. szám után ért véget,

amikor Albarn ténylegesen elkezdett frontemberként viselkedni,

és a hangja által dominált számokban (Charger, Andromeda) lebontotta ezt a gátat mindenkiben. Ahogy hergelte a közönséget, abból már egyértelműen látszott, hogy nem hakninak tekinti ezeket a promókoncerteket.

Az pedig a Gorillaz jövője szempontjából lehet érdekes, hogy milyen jól működik ez a produkció akkor is, ha Albarn a háttérbe vonul. A Blur és a The Good, The Bad and The Queen után harmadik zenekarával is Budapestre jutó zenész ugyanis egyik korábbi interjújában arról beszélt, idővel akár átadná a Gorillaz-projektet nála fiatalabb előadóknak. Ez alapján ami a Sex murder Party alatt történt, már ezt a korszakot vetítette előre, hiszen ezt a számot már a vendégek, Jamie Principle és a queer hiphop meghatározó alakja, a koncert legjobb pillanataiért felelős Zebra Katz uralták a színpadon is, ráadásul a szám hangulatához passzolóan kicsit elhitették a közönséggel is, hogy egy gátlások nélküli, forró világvégebuliban vannak.

A koncert főműsorának zárása is a benépesedő színpad miatt ütött nagyot: a legnagyobb őrületet például csak a lemez deluxe-verziójára felkerülő Out of Body okozta, hogy aztán a Savages énekesnője, Jehnny Beth tegye teljessé a koncert konkrét lemezbemutató részét a Humanz felemelő záródalával, a We Got The Powerrel.

Fülöp Máté

Albarnék  - a fentiekből már kiderülhetett - tudatosan a ráadásra tartogatták korábbi sikerszámaikat, de azért szerencsére hagytak kis meglepetést erre a blokkra is az alig egy hete kiadott, akár Blur-számnak is beillő Sleeping Powderrel. A ráadás nagyobb része azonban már tényleg jutalomjáték volt. A három éve elhunyt Bobby Womacket helyettesítő, a koncert alatt többször is felbukkanó Peven Everett az általunk a legesszenciálisabb Gorillaz-dalnak választott Stylo-ban sem okozott csalódást, mint ahogy a most már hagyományos módon a közönség egy tagjával előadott Clint Eastwood is mindenkit megnyugtathatott arról, hogy Albarnék egyáltalán nem tagadták meg a régi slágereiket.

Az biztos, hogy novemberi Aréna-koncerten sokkal több közreműködőre lesz szüksége  a produkciónak, egy akkora térben már furán hatna, ha több számon keresztül csak a kivetítőn jelenne meg egy-egy énekes vagy rapper. De az is biztos, hogyha Albarn és zenekara megőrzi láthatóan nagy kedvét az új dalokhoz, akkor rendesen befűthetik a steril Sportarénát is.

Fülöp Máté

És persze irigykedhetünk most jogosan az amerikai turné nézőire, akik valószínűleg igazi sztárparádét kapnak majd minden koncerten, hiszen Albarn a Gorillazt bevallottan egyfajta Amerika-projektjének tartja, a hangzásában és stílusában is jóval „britebb” Blur mellett, ezért is uralja az egész Humanzt az amerikai hiphop és annak számos rétegműfaja. Így várhatóan a tengerentúli állomásokon már sokkal kevésbé szorulnak majd rá a közreműködők megidézésére.

Az is szinte borítékolható, hogy a novemberi koncert már inkább lesz best of show,

így az azokat is kárpótolhatja, akik most a Várkertben hiányolták a régi Gorillaz-számokat.