Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Elsőként kapott meghívást a rangos angliai The Great Escape fesztiválra a the Kolin, akiket viszont hazai fesztiválokon alig látunk, a frontember, Linczényi Márkó ismertsége ellenére sem. Miért döntött úgy a zenekar, hogy nem erőlködik tovább itthon, és hogyan fogadták őket Angliában? Egyáltalán milyen esélyekkel indul ma egy magyar zenekar az elképesztően telített poppiacon? Linczényi Márkó szerint a mostani húszévesek már jó úton járnak a siker felé.
Amikor 2015-ben, hosszabb interjút adott a hvg.hu-nak az akkor épp a Hungary’s Got Talent zsűrijében szereplő Linczényi Márkó, érezhető volt, hogy a több évig szünetelő, a bulvársajtó érdeklődését is felkeltő zenekarával, a the Kolinnal is vannak tervei. A banda 2010-11 után eltűnt a köztudatból, hogy aztán talán sokakat váratlanul érjen a hír, hogy Magyarországról elsőként meghívást kaptak a britek nagy szakmai megarendezvényére, a The Great Escape-re, ami az amerikai SXSW brit megfelelőjeként tartanak számon.
Igen ám, de az hogy lehet, hogy az itthoni fesztiválok nem nagyon hívják a 2016-ban új albummal jelentkező együttest? Márkó szerint ennek fő oka, hogy a Kolin mindig is megosztó zenekarnak számított itthon, csak most már nem csinál belőle ügyet a csapat, ha nem invitálják őket.
Ahol ősz hajú hatvanasok headbengelnek ismeretlen zenekarokra
„Idén eddig az egyetlen fesztiválos fellépésünk a The Great Escape-en volt. Magyarországon eddig egyik fesztiválnak sem kellettünk. Nem tudom, hogy ennek mi az oka, de nem csinálok ebből lelkiismereti kérdést.
Néhány éve hoztunk egy döntést, hogy elengedjük, leszarjuk a hazai elvárásokat, és csak magunknak akarunk megfelelni.
Ennek a döntésnek valószínűleg ez az ára. Közben viszont jártunk turnézni Európában, és ennek hála istennek látszik is az eredménye. Ez egy érés része volt, korábban azt gondoltam, kultúrmisszióként meg tudjuk változtatni a hazai közízlést, most már eszembe se jut ilyen. A saját karrierünkre koncentrálunk, és oda megyünk játszani, ahol a zenekarra a legnagyobb igény van. Vannak itthon zeneipari szereplők, akik azt mondják, minek erőlködünk még, miért nem tűnünk már el? És vannak páran, akik elismerik a munkánkat. Szűk piac a hazai, ezért kirekesztő a szakma nagy része, holott pont megférne egymás mellett ennyi produkció. De nem én leszek az, aki rendet tesz ebben, erről letettem” – vázolja fel azt a változást Linczényi Márkó, amely felé tudatosan fordult az elmúlt években a Kolin.
A közel négyszáz feltörekvő, vagy nagyobb figyelemért küzdő produkciót felvonultató The Great Escape-en persze nehéz lemérni, mit érhet egy-egy fellépés a gyakorlatban, de Márkó szerint bőven megérte kiutazni Brightonba a zenekarnak. Több interjút adtak, és egy lengyel fesztivál már idén nyárra meghívta őket. Hogy más eredménye lesz-e a két fellépésnek, a következő hónapokban derül ki.
„Azt mondták kinti szakemberek, hogy a két fellépési lehetőség eleve jót jelent. Azt is fontos megjegyezni, hogy a közép-európai régióból csak egy szerb zenekar volt még ott. A fesztivál választotta ki a meghívottakat, fogalmam sincs, mi alapján döntöttek. Az első helyszínen egy helyi és egy francia zenekar között léptünk fel, ahol stílusban elég hasonló zenét játszottunk, ott úgy éreztük, hogy lehet, hogy emiatt hívtak minket. Utóbbi zenekart, a Las Aves-t földbe gyökerezett lábbal hallgattuk, a színvonalra egyáltalán nem lehetett panaszunk."
A Kolint helyi, a szokásosnál is figyelmesebb közeg is alaposan feldobta: "sokszor vádolják azzal a brit közeget, hogy nem nyitottak, bezárkózottak a máshonnan érkező előadókkal szemben, itt viszont abszolút nyitott, érdeklődő tekintetek fogadtak minket. Kicsit meg is hatódtam a fogadtatástól. Értik az utalásokat, értik a viccet, ez rengeteg energiát ad. Őszhajú, hatvanas apukák is bólogattak itt a durván torzított gitárokra, nagyon jó érzés ilyen közegben játszani.
Amikor bemondtam, hogy milyen büszkék vagyunk arra, hogy magyar zenekarként itt lehetünk, óriási ováció fogadott, és a koncertek alatt végig nagyon aktív, lelkes volt a közönség
– mesélte a fesztivál hangulatáról Márkó, aki hozzátette, a Bánkitóra júliusban érkező Slaves koncertjét például félbe kellett szakítani, mert a mólón, ahol a koncertet tartották, annyian gyűltek össze, hogy félő volt, összeomlik a szerkezet a terhelés alatt.
Az új generáció nem akar a közízlés változására várni
Linczényi szerint az is jó útnak tűnik, amit más magyar zenekarok választottak. Arról a folyamatról van szó, amely inkább régiós alapon, egyfajta csomagként promózza a közép-kelet európai zenekarokat. Erre most a Cseh Tamás Program is ráfeküdt (ők támogatták a Kolin brightoni fellépését is) ennek köszönhetően erősödik a magyar jelenlét a hamburgi, a bécsi, tallini, vagy a ljubljanai szakmai rendezvényeken, és ezzel a céllal jött létre a budapesti BUSH fesztivál is.
„Látom értelmét ennek az építkezésnek. Az a helyzet, hogy a magyar zenekarok megtanultak világszínvonalon játszani. Ez a mi időnkben, amikor elkezdtük, még bóknak számított, hogy olyan, mintha külföldi zenekar lennénk. Ma már ez teljesen alap. Nézd meg a Hello Hurricane-es fiút, Zwickl Ábelt, aki 22 éves, de úgy keveri a lemezeket (pl: az Amber Smith vagy a Fran Palermo albumait – a szerk.), hogy az elképesztő. Nekik már természetes, hogy ezt a színvonalat hozzák.
A nagy zenei piacok, a britek, skandinávok, a Benelux-államok, szépen kitermelték a saját sztárjaikat, és valami újra vágynak. Ebbe a képbe passzolhat ez a nekünk sokszor fel sem tűnő, különleges, melankolikus világ, ami a magyar zenékből árad.
A Kolin énekese szerint most tényleg van miből válogatni itthon, ha valaki jó zenékre vágyik. „Iszonyúan jó dolgok vannak itthon. Nagyon tetszik a Signore Crust, a Dope Calypso, a Mörk, a Belau, vagy a makrohang. Egészen elképesztő hogy mennyivel tudatosabbak és naprakészebbek, mint mi voltunk annyi idősen. Amikor mi kezdtük 2008-ban, volt az országban 10-15 producer-hangmérnök, közöttük vándoroltak a zenekarok, most pedig kinyílt a világ, jóval szabadabban gondolkodik mindenki a zenéről. Mindig kérdés egy zenekar életében, hogy itthon vagy külföldön képzeli-e el a jövőjét. A mostani húszévesek viszont leszarják ezt: minek várjanak évtizedeket, hogy változzon az ízlés a Magyarországon? Ők egyből az ő kedvenceik színvonalát célozzák meg” – vallja Márkó.
A Kolin tehát várhatóan továbbra sem lesz a magyar fesztiválok állandó vendége, de Márk szerint ezzel nincs semmi probléma, így olyan dolgokat is csinálhatnak, amihez kedvük van. Ezért volt kiállítással egybekötött lemezbemutatójuk sima koncert helyett, a közeljövőben pedig meglepő helyeken akarnak pop-up fellépésekkel jelentkezni. „Most vagyunk olyan állapotban, hogy van erőnk folytatni, és még sosem voltunk ennyire bizakodóak a zenekar jövőjét illetően, mint most”.
A the Kolin legközelebb május 31-én játszik Budapesten, a Toldiban.
