Ma 20 éves az elmúlt negyedszázad, sőt a teljes poptörténelem egyik legnagyobb hatású nagylemeze, a Radiohead OK Computer című albuma. Lovasi András írt róla egy személyeset.
Az albumhoz kapcsolódó első emlék Kovács Lajos arca, ahogy fut Yorke előtt, aki hunyorogva vezeti a sötétben azt a nagy autót. Az 1995-ös The Bends már tele volt klassz dalokkal, ez a Karma Police is erős, nem lesz baj, jó lesz ez. Azért nem aggódtam nagyon, túl voltam már a rajongós időszakomon, csak figyeltem őket, hogy valahogy mások, mint a britpop-fősodor, amit akkor már kicsit untam.
Amúgy innentől visszanézve most úgy tűnik, a kilencvenes évek eleje lett az utolsó nagy időszak a popban-rockban, például 1991-ben annyi korszakos jó lemez jelent meg, mint azóta összesen. Mondjuk az első Radiohead-lemezről, a Pablo Honey-ról csak a Creep refrénje előtti dzsidzsi gitárbeütés sikerült emlékezetesre, de aztán a pár dalos My Iron Lung EP-n már találtam két nagyon is jó dalt. Aztán a The Bends és...tatatataaam: megjelenik az OK Computer. Nagy várakozásomban persze észre sem vettem, aztán hónapokkal később egy VHS-en, valami koncertfilm utáni maradék szalagon egyszer csak egy rajzfilmes klip: De hiszen ez Radiohead!, felismerem Yorke jellegzetes nyávogását, azt írják, Paranoid Android, de nagyon jó, úristen, ezek írtak egy olyan számot, amilyet én akartam mindig,(de sokan gondolták ezt akkor). Utána meg a teljes album, megvettem - a korongot elhagytam valahol, úgy volt meg évekig, hogy eredeti borító, írott CD, aztán ha megint bentmaradt valami lejátszóban, akkor megint írtam egyet. A borító még megvan, most, hogy ezt írom, utánanéztem a garázsban a CD-k között. Üres megint.
Szóval engem ez a lemez rabul ejtett, két évig ki se lehetett venni a kocsim lejátszójából - főleg ott tudtam nyugodtan zenét hallgatni -, és éjszaka ha mentem haza, ez üvöltött. Amolyan szertartás volt: először valami rávezetés, Beck mondjuk, és akkor Siófok után az OK Computer. Az Airbag elejének nekibuzdulásai, aztán a többi dal sorban a somogyi dombokon.
A No Surprises-t már a sásdi bukkanókon éreztem zseniálisnak, és úgy jött szembe az Orfű felirat, hogy semmire nem emlékeztem az útból.
Ez a lemez kortalan, és nem véletlen, hogy a brit szaksajtó szerint van az OK Computer előtti és -utáni popzene, tehát amolyan mérfödkő, vagy korszakválasztó mittudomén - ebben tényleg lehet valami, sőt szerintem körülbelül itt van vége valahol a pop-rockzene nagy évtizedeinek, aztán szélsebesen jelentéktelenedik el minden. Persze azóta is születtek nagyszerű zenék, de már nem tudtak akkorát szólni, úgy hatni, mint akkor az OK Computer.
Csak a számsorrenden két hetet dolgozott a zenekar |
"Annyi szempontunk volt összesen ezzel a lemezzel kapcsolatban: hogy a várostól távol vegyük fel, és, hogy mi legyünk a producerek" - mondta a lemezről 1998-ban Jonny Greenwood gitáros. A zenekar egyébként 100.000 fontot kapott lemezkiadójától, hogy saját stúdiófelszerelést vásároljon a lemez felvételeire. Több producer neve is felmerült korábban, többek közt az R.E.M-mel dolgozó Scott Litt, végül a The Bends című lemezen még asszisztensként dolgozó Nigel Godrich-re esett a választás, aki co-producerként a zenekar tulajdonképpeni "hatodik tagja" lett. A Radiohead 1996 szeptemberétől októberéig Jane Seymour színésznő bath-i udvarházában dolgozott (itt vették fel a lemez nagyját). A zenekar az épület mindenféle (akusztikai jellemzőkkel rendelkező) tereit, termeit, sőt lépcsőházát is felhasználta a felvételekre. Mindnyájan imádták, hogy nem steril stúdiókörülmények között dolgozhattak. A lemez nagyja így egyben feljátszva, nem sávról-sávra felpakolva készült el. Yorke énektémáinak egy része is elsőre ment fel, azt mondta, nem akart második, harmadik, sokadik nekifutásokat, mert úgy érezte, hogy akkor már túlgondolta volna a dolgokat. Hogy mennyire ereje teljében volt a zenekar, azt jól jelzi, hogy eredetileg a lemez ikonikus dala, a Paranoid Android is 14 perces volt, ezt nyesegették végül emészthetőbb, 6 perces hosszra. Az OK Computer felvételeinek egy része - a szimfonikusok - aztán már a legendás londoni Abbey Road stúdióban, a Beatles-lemezek stúdiómunkálatainak helyszínén készültek.
Thom Yorke szerint a lemez hangzására a legnagyobb hatást Miles Davis nagyszerű és korszakalkotó 1970-es lemeze, a Bitches Brew gyakorolta. De fontos előképként emlegette Elvis Costello, az R.E.M., a Beatles, a német krautrock-alapzenekar, a Can, a Beach Boys, PJ Harvey, és Ennio Morricone zenéjét is. A zenekar ugyan nem tartotta konceptalbumnak az OK Computert ("Egy lemezcím és egy számítógéphang még nem tesz konceptlemezzé egy albumot" - mondta erről Jonny Greenwood), mégis azt gondolta, hogy a lemezt mint egészet kell meghallgatni, "Az összes dal kontextusa fontos...ez nem egy konceptalbum, de van benne egyfajta folytonosság", nyilatkozta Ed O'Brien gitáros. Utazás, a technicizált modern élet, a számítógépek, őrület, halál, a globalizáció, a kapitalizmus sötét oldala, az egyén és a tömeg, az állam és a tömeg, ezek a lemez átfogó, visszatérő témái. Hogy a zenészek mennyire fontosnak tartották azt a bizonyos kontextust, más sem jelzi jobban, mint hogy két hétig dolgoztak a lemez számsorrendjén. Jól jelzi a lemez dalszövegeinek mai aktualitását, hogy amikor a 20. évforduló alkalmából teleszórtak a Fitter Happier szövegével ellátott plakátokkal néhány várost, többen azt hitték, valamilyen politikai kampányról van szó. Már azt is tudjuk, hogy a Radiohead egy nagyszabású jubileumi kiadvánnyal kedveskedik a rajongóknak. Az OKNOTOK címet kapó exkluzív anyag digitálisan június 23-án, fizikai formátumokban július során jelenik meg. Az újrakiadott változat az eredeti OK Computer mellett 3 eddig ki nem adott számot (I Promise, Man Of War, Lift) és 8 kislemez B oldalas dalát tartalmazza majd. A rajongók igazi fétistárgya azonban az a még extrább kiadvány, a Boxed Edition lehet, amelyben vinyl-lemezek, egy 30 oldalas, a lemezborító grafikai elemeit tartalmazó keményfedeles könyv, egy, a frontember Thom Yorke jegyzeteit felvonultató 104 oldalas jegyzetfüzet, egy 48 oldalas vázlatfüzet, valamint egy demókat tartalmazó kazetta is helyet kap.
|